Jéééééy, tizennyolc lettem, elfogyott a cigim. Végre legálisan vehetnék dohányterméket. Nem? De!

Nem teheti meg ám mindenki, hogy Erdélyi Péterrel indul el egy ilyen sorsfordító túrára.

Elmentünk hát a közeli CBA-ba, ahol a nyomasztó helységbe belépve a szabadság illata csapott meg. Egy kék Gauloises-t, lécci, mondtam magabiztosan a pult mögött álló férfinek. Rám nézett, aztán Erdélyire, és a szokásos, számomra jól ismert, szerkesztőségben szerintem minimum öt éve nem hallott személyit lécci-vel válaszolt. Önelégült mosollyal az arcomon kotortam elő a pénztárcámból a személyi igazolványomat, Péter pedig a telefonját. Elhatároztuk megörökítjük ezt a nagy pillanatot. Na, hát azonnal heves fejcsóválásba kezdett, a-aa nem lehet fotózni. Ki is van írva kint! Hát jó, törődtünk bele, és át nyújtottam a személyimet. Nézegette, forgatta egy darabig, aztán tréfát nem ismerve rám nézett.
Csak 12-e, csak szeptember 12. Elmosolyodtam, és koromhoz illő komolysággal gesztikulálva mondtam, de hát 12-e van jóember!

Úgy értem, nem lehet. Csak holnaptól!

Így történt hogy nem lett cigim, nem lettem 18, az egész szülinap egy kamu. Holnap van csak a buli.

(szerző - Tremmel Márk)