Mit gondol a Mol a horvát vádakról?

Röviden azt, hogy megalapozatlanok.

Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját azzal gyanúsítják Horvátországban, hogy megkente Ivo Sanader volt miniszterelnököt, hogy úgy alakuljon a horvát állami energetikai óriáscég (INA) privatizációja, ahogyan az a Molnak a legjobb. A vád szerint 10 millió eurót kapott Hernádi Zsolttól a megfelelő eljárásért.

Hernádiék szerint az egész ügy igazi céltáblája Ivo Sanader, a horvát politika egykori erős embere. A volt miniszterelnök ugyan lemondott, de aztán jelezte, hogy vissza kíván térni a politikába, és akkor az utóda „kiadta rá a kilövési engedélyt”. Legalábbis horvát újságcikkek és politikai pletykák alapján ebben magabiztosak a Molnál.

Sanadert több mindennel vádolták, és még most is számos nyomozás folyik ellene. Ezek közül a Hernádinak tulajdonított vesztegetés csak az egyik. Viszont ez azok között van, amiért már első fokon elítélték. Sanader most is börtönben van, részben azért, amiért Hernádi Zsoltot vádolják.

A Molnál erős a meggyőződés, hogy Hernádi csak járulékos áldozata a Sanader elleni hajtóvadászatnak, az elmúlt 23 évből 18-ban kormányzó HDZ-n belüli vetélkedésnek. Ez azonban felveti az alábbi kérdéseket:

Hogyan lehet, hogy éppen egy egy ilyen ügy miatt került ennyire kínos helyzetbe Hernádi, amikor volt már vitája a horvát kormánypártnál sokkal keményebb ellenfelekkel is? Például az OMV-vel, vagy éppen a Kremlből támogatott Szurgutnyeftyegazzal? Sanader befeketítését nem lehetett volna egyszerűbben is megoldani? Ha Sanaderre lőnek, akkor miért kellene a Mol főnökére is célozni?

A Molnál úgy tartják, hogy a magyar olajcég ellen is volt elég indulat ahhoz, hogy érdemesnek tűnjön a két ügyet összekapcsolni. Erre utal szerintük az, hogy a 10 millió eurós megkenési vád koronatanúja a Mol horvátországi színrelépésének egyik kárvallottja. A koronatanú azt állítja, hogy a kenőpénz felét az ő cégén keresztül utalta Hernádi Sanadernek.

A koronatanú

Robert Ježić egykor Horvátország leggazdagabb embere volt. 2008-ban 65 millió euróra becsülték magánvagyonát. Akinek ennyi pénze van, annak kalandos az élete, pláne ha ezt egy kommunista ország szülötteként szerezte, Ježićé legalábbis az, de itt és most csak a témánk szempontjából lényeges részletekre koncentrálnánk.

Az 1955-ben, Rijekában született Ježić jogászként végzett, de nem ebből gazdagodott meg. A későbbi karrierje szempontjából legjelentősebb döntést már kilencévesen meghozta. Vitorlázni kezdett. "A sport fegyelemre nevel és táplálja a versenyszellemet" - mondta erről 2008-ban a Nacional hetilapnak. Ő maga ennél kicsit többet köszönhet a sportnak. Egyetemi évei alatt jachtkapitányként dolgozott, így alkalma nyílt megismerkedni a jugoszláv üzleti elittel és külföldi partnereikkel. És így lett 1985-ben a világ akkori legnagyobb kereskedőcége, a Philip Brothers zágrábi kirendeltségvezetője.

A Philip Brothers alkalmazottjaként főleg petrolkémiai termékekkel kereskedett, ami megintcsak meghatározó momentum az életében. 1988-ban az olasz Petraco petrolkémiai részlegének igazgatója, 1992-től a szintén olajiparban utazó belga BMS kelet-európai regionális igazgatója lett. Majd 2004-ben megvásárolta az egyik legnagyobb horvát termelővállalatot, a Diokit. A polietilént és polisztirolt gyártó cég a Nacional 2008-as cikke szerint évi 2,4 milliárd kunás (~100 milliárd forintos) forgalmat bonyolított.

A Dioki megszerzéséhez jó politikai kapcsolatok kellettek. Ježić ezeknek nem volt híján:

• 1990-ben lépett be a jobboldali HDZ-be, övé a 83-as számú tagkönyv.
• Ivo Sanader személyes jóbarátjának tartották.
• De a baloldalon is vannak fontos barátai.
• Például a szociálliberális Davor Štern, aki 1995-97 között volt pénzügyminiszter.
• Vagy a volt rijekai polgármester, Slavko Linić, aki 2000-2003 között miniszterelnök-helyettes volt, 2011 decembere óta pedig pénzügyminiszter.

Ahhoz, hogy a Dioki Ježićé legyen, Linić és Sanader barátsága is kellett. A polietilént és polisztirolt gyártó Dioki, bár hatalmas forgalmat bonyolított, nem működött gazdaságosan. A kilencvenes éveket úgy élte túl, hogy bőven piaci ár alatt vásárolhatta meg gyártási alapanyag etángázt az INA-tól, illetve a gyártósor üzemeltetéséhez szükséges áramot a horvát villamosművektől, a HEP-től. Ekkor még mindkét energetikai cég állami tulajdonban volt. Aztán Linić miniszterelnök-helyettesként nyomást gyakorolt az INA-ra, hogy kereskedelmi áron számolja el a gázt, ezzel a Dioki csődközeli helyzetbe került. Így egyrészt indokolttá vált a privatizációja, másrészt Ježić nyomott áron vehette meg a gyárat - már Sanader miniszterelnöksége idején. Sanader abban is segített, hogy a Dioki újra kedvezményesen vásárolhasson áramot és gázt.

Utóbbit egészen addig, amíg a Mol át nem vette az INA irányítását.

A Mol ugyanis ahogy házon belül került az INA-ban, elkezdte felszámolni a veszteséget okozó, gyanús szerződéseket. Így a Dioki nem kapott többet kedvezményt, és a cég elég magas tartozásait (kb. 4 milliárd forintot) is igyekezett behajtani. Amikor nem jött pénz, akkor a Dioki egy kikötői termináljára az INA rá is tette a kezét.

A kedvezményes áram sem maradt meg Ježićnek, sőt, ebből még rendőrségi ügye is lett. 2010. január 10-én vették őrizetbe, azzal a gyanúval, hogy Sanader nyomására a HEP piaci ár alatt látta el árammal a Diokit, azaz Sanader és Ježić együtt megkárosították a horvát államot. Vádat aztán már nem emeltek ellene, mert fontosabb szerep várt rá. Ő lett a koronatanú a Sanader ellen hivatali visszaélés és korrupció miatt indult büntetőeljárásban. Többek között azt állította, hogy a korrupciós pénz felének utalásában ő közvetített.

Ježićnek tehát lehetett oka haragudni a Molra, mert a cég szerint szigorú elszámolási politikájuk ellehetetlenítette vállalkozását. És motivált lehetett együttműködni a hatóságokkal Sanader ellen vallani, mert ő is gyanúsított volt egy másik Sanader-ügyben.

Egyéb feltételezett motivációk

A horvát kormány abban érdekelt, hogy az INA privatizációs szerződésének két részét érvénytelenítsék.

Az egyik arról szól, hogy a Mol tulajdonrésze ugyan csak 47 százalék, ám a cég irányításában többségben vannak a Mol emberei, a horvát állam embereivel szemben. A horvátok szeretnék visszaszerezni a befolyásukat.

A másik, hogy a horvát állam szerződést kötött a Mollal, hogy 2009-ig visszavásárolják az INA gázüzletágát. Ennek egy részét teljesítették, mert a horvátországi stratégiai gáztárolót (okoli tároló) egy állami cégbe kiszervezték már. A gázkereskedelmi üzletágat azonban nem vették vissza, holott ennek 2009 júliusáig a szerződés szerint meg kellett volna történnie. (Ahogy Magyarországon, úgy Horvátországban is hatósági áras a gáz, amitől olcsóbban lehet eladni mint amennyibe a piacon kerül, ezért ez egy masszívan veszteséges üzlet. Se a Mol, se a horvát állam nem kér ebből a veszteségből.)

A határidőt egyszer kitolták a felek 2010 végére, de azóta se történt semmi, a Mol pedig idegeskedni kezdett. Kártérítési perrel fenyegette meg a horvát államot, amit a szerződés szerint svájci vagy amerikai bíróság előtt kell végigvinni. A Mol nem csupán annyit akar, hogy a horvát állam vegye át a gázüzletágat, hanem a késés miatt elszenvedett veszteséget is követeli. Ami számításaik szerint  2 milliárd kuna, vagyis 78 milliárd forint.

Ám ha jogerősen elítélné Sanadert a Hernádi-féle vesztegetés ügyében a horvát bíróság, akkor egyben azt is kimondaná, hogy a gázüzletágról és a menedzsmentjogokról szóló szerződést korrupció hatására kötötte a horvát állam a Mollal. Akkor pedig polgári peres úton meg lehetne támadni a szerződéseket.

Így a Molban azt gondolják, hogy a vesztegetési ügyben a mostani horvát vezetés két legyet is ütne egy csapásra: kicsinálhatnák Sanadert, és érvényteleníthetnék a privatizációs szerződés számukra kínos részeit. Ehhez pedig adott volt egy tanú, aki haragudott a Molra, és saját biztonsága érdekében jól jött neki Sanader befeketítése is. Ezért állítják, hogy gazdasági-politikai nyomásgyakorlás van a Hernádi elleni nyomozás hátterében. Ez a véleménye a magyar kormánynak is.

És Hernádi még nem is tudja

A Mol érvelése szerint Hernádi Zsolt hivatalosan nem is tud arról, hogy neki gyanúsítottként meg kellene jelennie a horvát nyomozók előtt, és ezért is abszurd, hogy már az Interpollal kerestetik. A horvát hatóságok két módon akarták idézni Hernádit:

• Megjelentették a horvát lapokban, hogy beidézték.
• Szeptemberben az INA gázüzletágának jövőjéről a Mol nevében Zágrábban tárgyaló Csányi Sándorral is elbeszélgettek, és akkor mondták neki, hogy mondja meg Hernádinak, hogy várják.

Ezek közül egyik sem számít hivatalos megkeresésnek.

Ezután adták ki a nemzetközi körözést, majd ezután fordultak a magyar igazságszolgáltatáshoz, hogy adják ki Hernádit. A magyar ügyészség első körben visszautasította a kérést, mert az horvátul érkezett, és az a nemzetközi kiadatási ügyekben nem számít hivatalos nyelvnek. Aztán megjött helyes formában is. Akkor azért utasította vissza a magyar fél a kérést, mert ugyanebben az ügyben már nyomoztak Hernádi ellen, de nem találtak bűncselekményt. Vagyis a magyar fél sem közvetítette Hernádinak, hogy a horvátok keresik.

Az egykori nyomozás

A magyarországi nyomozás párhuzamosan kezdődött a horváttal. Amikor Sanader ellen felmerült a megkenési vád, akkor a horvátok kérték a magyarokat, ők is nézzenek utána. Mintegy öt hónapig nyomoztak a magyarok, Hernádit és sok más tanút is meghallgattak. "A nyomozás során beszerzett bizonyítékok egyértelműen cáfolták azon két horvát állampolgár tanúvallomását, amire alapozva a horvát ügyészség kezdeményezte Hernádi kihallgatását" - mondta erről Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivője. A nyomozást bűncselekmény hiányában szüntették meg.

A magyar ügyészség megküldte a nyomozás teljes dokumentációt a horvátoknak. A Molnál úgy tudják, hogy ezzel kint nem foglalkoztak, le sem fordították.

Hernádi visszavonásig itthon marad

Az interpolos körözés miatt Magyarországon kívül bárhol lekapcsolhatják most Hernádi Zsoltot, és átadhatják a horvát hatóságoknak. Az egyes országoknak ugyan van mérlegelési joguk, de csak Magyarországon volt ebben az ügyben nyomozás Horvátországon kívül, így csak itt lehet teljes biztonságban a Mol elnök-vezérigazgatója.

Ez pedig így is marad, amíg csak a horvátok vissza nem vonják a körözést.

A cikket Király Andrással közösen írtuk.