• Október 30-án a FUGA Budapesti Építészeti Központban vitatta meg az építész szakma a Múzeumi Negyed koncepcióját és az ötletpályázaton kiválasztott győztes terveket.
• A Múzeumi Negyedről itt írtunk részletesen.
• Az esemény új információval nem szolgált, tanulsággal annál inkább: ezt az országos főépítész Nagy Ervin mondanivalójából fogjuk leszűrni.
• FUN FACT: Hogy mi a főépítész? A főépítészek.hu köszöntőjéből megtudhatjuk!

Mindenki azt gondol és mond az építészetről, amit akar. Vannak azonban olyan pozíciókat birtokló építészek, akiknek már illik átgondolni a megnyilvánulásaikat, főleg, ha nyilvános fórumon szólalnak meg, egy a tervek szerint uniós pénzből létrejövő beruházással kapcsolatban. Nagy Ervin megszólalása nem volt több három percnél, mégis remek korképét adja a hazai építésztársadalomnak, illetve, hogy annak egyes prominens alakjai miként gondolkodnak a kortárs kultúra és az építészet kapcsolatáról:

“[Egy] liget nagyon nagy érték – ebben úgy érzem, most egyetértünk –, tehát kell egy funkciót teljesíteni, de azért ennek vannak civilizációs, zöld meg mifene korlátai, a másik a ház. Az ember elmegy a Gehry-féle házakba vagy bármelyikbe, akkor azt látja, hogy nagyon fontos ami az áruházban ki van rakva a polcra. Leonardo, Michelangelo, mind nagyon fontos, de én szerintem ugyanolyan fontos a ház, úgyhogy én ehhez végig így álltam...”

Frank Gehry és a bilbaói Guggenheim Múzeum a Simpson családban.

Túl azon, hogy az országos főépítész szerint egyrészt a Városligetet valós értékekkel csak egy házakban megvalósuló funkció tölthet fel, ami azt is jelenti, hogy a Múzeumi Negyed kérdése pusztán egy funkció teljesítéséről szól, problémás az is, hogy Nagy miként tekint a múzeumi intézményre, mint kulturális képződményre. Az országos főépítész szerint a múzeum egy áruházhoz hasonlítható, amelyben, mint termékek a polcon, úgy sorakoznak Leonardo, Michelangelo és egyéb művészek alkotásai. Megközelítése alapvetően analóg azzal a kiállítási gyakorlattal, amely szerint a múzeum sikeressége a látogatószámokban mérhető, azaz a múzeum egyedüli célja a minél több látogató bevonzása.

Vedd meg a jegyed a híres épületbe, híres képet nézegetni!

Ennek következménye, hogy a múzeum gyakorlatilag kénytelen folyamatosan blockbuster kiállításokat rendezni, valamint, hogy a múzeumi épület tervezése elválik az intézménytől, amelynek helyet fog adni: célja nem a múzeumi funkciók kielégítése, hanem attól függetlenül egy új, látványos épület létrehozása. Mintha egy múzeumnak ne lenne része a gyűjteménygondozás és -bővítés, a kutatás, egy komoly szakmai program, a múzeumpedagógia, és nem mellesleg maguk a műalkotások.

Nagy Ervin téved.

Jellemző, hogy csak házakról beszél, olyan kérdésekkel pedig egyáltalán nem foglalkozik, mint a város, a városlakó és a kultúra kapcsolata, vagy az intézményi háttér, amely a kultúrát működteti. Egy ilyen léptékű beruházás tervezésekor nem a ház a fontos – Nagy Ervin fényévekre van a kortárs kultúra tendenciáitól, az építészetről alkotott statikus elképzelései megmosolyogtatóak. Amivel persze semmi baj nem lenne, ha nem Magyarország főépítészéről beszélnénk.

---

Nagy Ervin hozzászólása visszahallgatható a Fuga Rádió archívumából ezen a linken, 19:35-nél kezdődik.

A teljes szöveg:

“Kedves építész hölgyek és urak,

úgy látom, azért mi vagyunk többségben, próbáljunk meg az építészetnél maradni. Egy ilyen hatalmas feladatnál nyilván jó kézben van a funkció, ez a dolognak a civilizációs része. Mikor a Mesteriskolára felvételiztünk, akkor a Molnár Péter azt kérdezte tőlem, hogy mi a fontos nekem az építészetben: a civilizáció vagy a kultúra? Hát mondtam, hogy mind a kettő, hát mindannyian ezt mondtuk volna, hát mit mond az ember ilyenkor. Ebben a helyzet kicsit furcsa helyzetben vagyunk, mert a civilizáció az itt a kultúra, a kultúrának a praktikus része. Mielőtt beleugrottam volna ebbe a pályázati részvételbe, végigjártam jó pár ilyen múzeumot Amerikában, Európában – szívesen beszélgetek erről bárkivel, de most nem akarok se nagyképű lenni, sem húzni az időt. Nekem az volt a legnagyobb tanulság ebben – és ebben egy kicsit különvéleményen voltam, mint ahogyan a kormány indult –, hogy egyrészt egy liget nagyon nagy érték – ebben úgy érzem, most egyetértünk –, tehát kell egy funkciót teljesíteni, de azért ennek vannak civilizációs, zöld meg mifene korlátai, a másik a ház. Az ember elmegy a Gehry-féle házakba vagy bármelyikbe, akkor azt látja, hogy nagyon fontos az, ami az áruházban ki van rakva a polcra. Leonardo, Michelangelo, mind nagyon fontos, de én szerintem ugyanolyan fontos a ház, úgyhogy én ehhez végig így álltam, és ezt a fajta nyitottságot amit éreztem önökben, bennetek, a fiatalokban és a kevésbé fiatalokban, ez szerintem ad némi reményt arra, hogy ez egy sikeres pályázat lesz.

Végül is azzal zártuk, hogy itt kiadtunk rengeteg díjat – szerintem ilyen még nem volt Magyarországon, hogy tucat számra osztottunk ki első második meg mindenféle díjakat. Tehát kiadtunk csomó díjat és ezt az ötleteknek adtuk. Ugyanakkor – ez nem probléma egy ötletpályázatnál –, olyan pályázatot, amit egy az egyben mindannyian szerettünk volna megépíteni, olyat nem találtunk. Az egyik az itt volt zseniális, a másik az ott. Rövidre fogom, inkább beszélgessünk a házakról, mert az sokkal érdekesebb, mint hogy mit dumálok. Volt olyan ház amelyik a lombok között ment és alatt lehetett járkálni, volt amelyik ezzel teljesen ellentétben a föld alatt volt. Volt amelyik csak jelzés értékű házakat rakott le, volt amelyik hatalmas köröket rajzolt, volt amelyik a víz alatt volt, de azt mondom, hogy abba is hagynám, járjuk végig a házakat és beszélgessünk arról, végül is az építészet nem egy verbális műfaj, jöhet a következő. Köszönöm.”