• A szír polgárháborút egyik oldalon Irán, a másik oldalon Törökország gerjeszti.
• Kasszem Szulejmani Teheránból, Hakan Fidan Ankarából szövi a szálakat.
• A két titkosszolgálat főnöke nagyon más utat járt be.
• Róluk szól a 444 új sorozatának, a Párhuzamos Életrajzoknak az első része.

Kasszem Szulejmani az idősebb, 56 éves. Az iráni Forradalmi Gárda Kudsz (magyarul: Jeruzsálem) nevű alakulatának a főnöke. Ez a csoport külföldi akciókkal foglalkozik. Merényletekkel, kiképzéssel, toborzással, terroristák pénzelésével, de ezerszámra vannak katonái is. Szulejmani nős, öt gyermeke van.

Hakan Fidan a török titkosszolgálat, a MIT (Milli Istihbarat Teskilati) főnöke. 45 éves, nős, három gyermeke van. Titkosszolgálati főnökként Erdogan miniszterelnök legfontosabb bizalmasa. „Ő kezeli a titkaimat” mondta róla.

A két férfi kulcsszereplője a lassan három éve dúló, már legalább százezer ember halálát hozó szíriai polgárháborúnak. Hakan Fidan szervezete évek óta szállít fegyvert, utánpótlást és embereket is a felkelőknek. Kasszem Szulejmani pedig tavasz óta küld fegyvereket, pénzt és embereket a szír kormánynak. Nélkülük talán egyik oldal sem húzná már. Tavasz elején úgy tűnt, hogy a felkelők már nagyon közel vannak a győzelemhez. Amióta Irán beavatkozott, Asszad szír elnök látványosan megerősödött.

Ki, kit és miért fegyverez?

Irán többek között a Heszbollah nevű, Libanonban működő katonai szervezettel támogatja a szír kormányt. A Heszbollahot a Kudsz látja el pénzzel, fegyverekkel és katonai tanácsokkal. Továbbá Irakon keresztül utánpótlást is küldenek a szír kormánynak, szintén a Kudsz szervezésében.

Hakan Fidan jórészt szaúdi és katari pénzből vett fegyvereket szállít Szíriába. A konvojok a török ellenzék szerint szabályos rendőri felvezetéssel mennek át a határon. Az utóbbi hónapokban az USA megpróbálta ezt korlátozni, Obama személyesen is tárgyalt legalább egyszer Fidannal erről. Az amerikaiak szerint ugyanis a török segítségből az al-Kaidával együttműködő csoportok is bőven kapnak, akiknek győzelme egyáltalán nem volna számukra kívánatos. Amúgy az amerikaiak is megdöntenék Asszad uralmát, csak már túlzásnak érzik a felkelők radikális szárnyának erősödését.

Hogy a dolog kellőképpen bonyolult legyen, itt egy ponton összeér Irán és az USA érdeke: Irán nemcsak azért aggódik, mert a vele lojális szír kormány bukásával nehezebben tudná kézben tartani az egész környéket, hanem az is a baja, hogy az al-Kaidával összejátszó felkelő csoportok az iraki kormány ellenségei is. És a mostani iraki kormány Szulejmani embereiből áll, akiknek hála a Kudsz működését az iraki állami olajmezők bevételéből fedezi. (Itt vallási ellentétek is vannak a háttérben: az al-Kaida egy fundamentalista szunnita irányt képvisel, míg Irán síita főpapok vezette ország. Irakot Szaddám Huszein idején a szunniták irányították, de most már az egyébként többségben lévő síitáké a hatalom.)

Hogy a terepasztal még bonyolultabb legyen, ezeket az al-Kaidához húzó erőket általában a törökök sem kedvelik, ráadásul Törökország az USA szövetségese a NATO-ban. De van egy fontosabb szempontjuk: a szíriai kurdok egy viszonylag autonóm miniállamot hoztak most létre Szírián belül, amit ezek a radikális arab csoportok éppen úgy támadnak, mint a szír kormányerőket. És a törökök nagyon nem akarnak független kurdokat látni.

Az erős harcos és a művelt diplomata

Szulejmaniról és Fidanról is azt mondják, hogy mindketten halk szavú, tárgyalásokon háttérbe húzódó, visszafogottan öltözködő emberek. Velük szemben a szaúdi titkosszolgálat szivarozó, harsány és mindig feltűnően elegáns főnökét szokták állítani.

Pedig nagyon különbözőképpen érték el, hogy a világ legbefolyásosabb szürke eminenciásai közé kerüljenek. Szulejmani szegény családba született, 13 éves korában már fizikai munkát végzett, a középiskola után nem tanult tovább. Egy pakisztáni határhoz közeli városban a vízműveknél dolgozott, és amatőr súlyemelő volt, amikor 1979-ben kitört az iszlamista forradalom. Az elsők között jelentkezett a Forradalmi Gárdába, és egyhónapos kiképzés után már rendes katonának számított. Amikor 1980-ban Irak (amerikai támogatással) megtámadta Iránt, Szulejmanit a frontra vezényelték, és az 1988-as békekötésig háborúzott. Ment felfele a ranglétrán, volt hogy megsebesült. Alakulatával rendszeresen beszivárgott az iraki vonalak mögé, hogy szabotázsakciókat hajtsanak végre. Védjegye volt, hogy ilyenkor mindig lopott egy kecskét, és az állatot a vállán hozta át az iráni oldalra.

Fikan is katona volt, 1986-ban lépett be a nagyhatalmú török hadseregbe, aminek elitje gazdasági és politikai ura is volt az országnak. Fikan azonban nem harcolt, hanem politológiát tanult az USA-ban, államigazgatásból doktorált egy jónevű ankarai egyetemen, és egy németországi NATO parancsnokságon dolgozott. Karrierje az Erdogan-korszakban kezdett felívelni, minden bizonnyal nem függetlenül attól, hogy az új török kormány fokozatosan leszámolt a régi katonai vezetőkkel, nagy részüket mára börtönbe is küldte.

Merényletek és béketárgyalások

Szulejmani az irak-iráni háború után kezdett külföldi akciókat szervezni. A 90-es években az afganisztáni polgárháborúba avatkozott be, a tálibok ellen harcoló csoportok, elsősorban a síita hazarák támogatása volt a feladata. 1998-ban lett a Kudsz főnöke. Legfontosabb ügye a libanoni Hezbollah támogatása és kézben tartása volt. Valószínűleg köze volt a Buenos Aires-i izraeli nagykövetség felrobbantásához is 1992-ben. Szervezte a síita ellenállást Bahreinben, de támogatta a szunnita Hamászt is Gázában. Több ezer fegyverese van, akiknek egy része külföldön szolgál.

A Kudsz mindenütt az USA és Izrael ellenségeit támogatta. De 2001 őszén Szulejmani meglepő gesztust tett: a World Trade Center lerombolása után Genfbe küldte egy emberét, aki ott átadott egy térképet a CIA-nak. A legfontosabb afganisztáni tálib bázisok voltak rajta, és egy javaslat, hogy milyen sorrendben kellene bombázni őket. A közös ellenség erre az alkalomra összehozta a régi ellenségeket.

A 2000-es években Fidan egy hivatalosan jótékonykodással foglalkozó török állami ügynökség, a TIKA vezetője lett. A TIKA elsősorban a volt szovjet közép-ázsiai államokban aktív, de más muzulmán országokban is jelen van, és mindenféle fejlesztési támogatásokat nyújt. A szervezet a török befolyást igyekszik erősíteni ezekben az országokban. Nem olyan brutális eszközökkel, mint a robbanóanyagot és harci kiképzést nyújtó iráni Kudsz, de az biztos, hogy jelentősége bőven túlmutat iskolák építésén.

Erre utal az is, hogy itteni munkája után Fidan a legkényesebb titkosszolgálati feladatot kapta. Erdogan azzal bízta meg, hogy kezdjen titkos tárgyalásokat Oslóban a kurd felkelőkkel. Akkor már több évtizede tartott változó intenzitással a harc Kelet-Törökországban a kurdokkal, és több tízezer halottja volt ennek a háborúnak. 2010-ben Fidan megegyezett meg a börtönben raboskodó Abdullah Öcalannal, a kurd felkelés vezetőjével. Az életfogytiglaniját töltő vezér tűzszünetet hirdetett a börtönszigetről, amit már soha nem hagyhat el.

Irak, Izrael

Fidan feladata lett az is, hogy Törökországot erősebb önálló hatalmi központtá szervezze, és eltávolítsa valamennyire a nyugati szövetségi rendszertől. Ennek egyik fontos része volt az az akció, amikor egy török hajó 2010 tavaszán Gázába indult segélyt vinni. A hajón elvileg civilek voltak. Az izraeli hadsereg nem engedte őket kikötni, és a hajó elfoglalása közben kilenc törököt megöltek. Fidan válaszul lebuktatott tíz iránit, akik Izraelnek kémkedtek. Őket mind kivégezték. Most ugyan ellenséges oldalon harcolnak Iránnal Szíriában, de a titkosszolgálatok világa sohasem fekete vagy fehér.

Szulejmani nem feledte az Izrael elleni akciók támogatását sem Libanonban, sem Gázában, de 2003-tól figyelme elsősorban Irak felé fordult. Amikor 2006-ban 34 napon át háború dúlt Izrael és a Hezbollah között, akkor Irakban feltűnően kevés merényletet követtek el. Szulejmani a libanoni háború végén üzent a bagdadi amerikai katonai parancsnoknak: „remélem élvezte a nyugalmat, Bejrúttal voltam elfoglalva”. Ezt a történetet egy befolyásos iraki politikus mesélte a New Yorker újságírójának, Dexter Filkinsnek.

Szulejmani kezdetben hagyta, hogy az amerikaiak leszámoljanak régi ellenségével, Szaddám Huszeinnel. Amikor viszont már terhes lett Iránnak az amerikai jelenlét, a síita – szunnita polgárháború kiélezésével foglalkozott. Évekig húzd meg – ereszd meg játékot űzött, mert egyrészt azt akarta, hogy az amerikaiak kivonuljanak Irakból, másrészt pedig Iránhoz hűséges síita kormányt akart az ország élére. Ennek érdekében hol szította az erőszakot, hol pedig csillapította azt. Mindkét célja megvalósult. Az amerikaiak elmentek. Az iraki kormány pedig a Kudsz, és így Szulejmani befolyása alatt áll. Az iraki ellenzék szerint Szulejmani személyesen szokta jóváhagyni az egyes miniszterek kinevezését, és rendszeresen küld utasításokat az iraki miniszterelnöknek. Aki 1982 és 1990 között Iránban élt száműzetésben, miközben Irak és Irán között háború dúlt.

Eddig sikeresek voltak, de most az egyiknek vesztenie kell

Szulejmani alatt Irán külföldi befolyása nagyon megerősödött: Gázában, Libanonban, Irakban és Szíriában is megkerülhetetlen lett a teheráni akarat. Ahogy eddig Fidan is meggyőző eredményeket ért el: a törökországi kurd fegyveres ellenállás lényegében megszűnt, Törökország pedig sokkal önjáróbb hatalmi központ lett.

Hogy a szíriai hadszíntéren melyikük teljesít jobban, az még nem látszik. Idén ősszel mindkettejüknek akadtak nehézségei. Iránban a korábbinál mérsékeltebb elnököt választottak augusztusban, aki oldaná a viszonyt a nyugattal. Ez a külföldi akciók visszafogását is hozhatja. A török kormány pedig amerikai nyomásra elkezdte szigorítani és szír határ őrzését, és egyre erélyesebben követeli az USA, hogy válogassák meg jobban a törökök, hogy kinek adnak fegyvert.

A háború azonban továbbra is tart Szíriában, és mindkét titkosszolgálati főnök nagyon fontos alakítója a háborúnak. Életek ezreivel játszanak, jó messzire a frontvonalaktól.