"Az milyen, hogy hazajössz a buliból és veled szemben a tetőn egy zenekar játszik?"

Budapesten lesből támadnak a tetőzenekarok. Vasárnap délután (az új vasárnap reggel) ezzel a kérdéssel hívott V. Zoltán barátom. Vasárnap hajnalban ért haza a csajával a buliból. Mikor belépett a lakásba, először azt hitte, bekapcsolva hagyta a hifit. Pedig nem.

Valahonnan viszont zene szólt a lakásban. Először bent kezdték el keresni, aztán kiderült, hogy az ablakon keresztül jön. Mivel hetedik emeleti, tetőtéri lakásról van szó, elég kényelmetlen lehetett lefelé keresgélni, hogy hol tartanak házibulit. De aztán kiderült, hogy nem is kell nagyon lefelé nézelődni, mert az út túloldalán, durván tíz méterre tőlük, egy zenekar játszik a háztetőn.

És amikor azt írom, hogy a háztetőn, akkor komolyan is gondolom, mert az épületen nincs terasz. Hajnali négy körül négy-öt srác zenélt egy V. kerületi ház tetején, a kémény mellett ülve. Egy gitáros, két énekes és egy kötelező groupie.

- Hello!
- Mit csináltok ott fent?
- Csak igy zenelünk. kértek számot?
- Aha, cseh tamást játszhatnátok.
Lejátszották a Csended vagyok-ot.

Később bevallották, hogy kicsit azért tériszonyuk van, meg jó lenne most egy meleg szobában ülni, de végül is így is jó minden.

(Ha a tetőzenekar tagja vagy, jelentkezz és mondd el, miért csináltad az egészet. Ja, és V. Zoltán köszöni a műsort!)