Létezik-e más legendás 6-3 (3-6) az 53-as londoni magyar győzelmen kívül?

 

Naná.

Ott van például a Manchester United 1996. október 26-i meccse a Southampton ellen.

Így álltak fel:
Southampton: Beasant, Dryden, Lundekvam, van Gobbel, Charlton (Potter 70), Dodd, Neilson (Magilton) Oakley, Berkovic, Le Tissier (Watson 88), Østenstad. Menedzser: Graeme Souness

Manchester United: Schmeichel, G. Neville, May, Pallister (Irwin 46), Ph. Neville, Butt, Keane (kiállítva a 21. percben), Beckham, Scholes, Cantona, Jordi Cruyff (Solskjaer). Menedzser: Alex Ferguson

A Manchester United volt a bajnok, de nem volt jó passzban. Egy 5-0-s Newcastle elleni bajnoki zakó, és a Fenerbache-vel szembe elvesztett BL-meccs után érkeztek a Southamtonhoz. Kiállították Keane-t a 21. percben, Le Tissier úgy alázta meg például Peter Schmeichelt, ahogy a dán kapust életében senki, 3-0-ra ment el a Southampton.

Ferguson a félidőben ráparancsolt a csapatára, hogy vegyék le a szürke mezt, és cseréljék le a kék-fehér csíkosra, mivel a játékos azt állították, hogy nem veszik észre egymást a pályán. Végül a második félidőben is kaptak 3-at, igaz legalább rúgtak kettőt.

A Manchestert a következő bajnoki fordulóban a Chelsea is megverte otthon. Ehhez képest végül simán hétpontos előnnyel megnyerték a bajnokságot, a Southamton 14. lett.

A Cruyff-féle Barcelonának is megvolt a maga 6-3-ja, de ezzel a Real Zaragozát tették boldoggá 1994 februárban. A Barcelona a zaragozai út előtt kikapott otthon az Athletic Bilbaótól 3-2-re,.

Az összeállítás:

Zaragoza: Cedrún; Belsúe, Cáceres, Aguado, Solana; Gay, Aragón, Poyet (Lizarralde); Pardeza (García Sanjuán), Esnaíder, Higuera. Edző: Víctor Fernández

Barcelona: Zubizaretta; Ferrer, Koeman (Nadal), Juan Carlos; Guardiola, Sergi, Ivan, Amor; Romario, Laudrup, Bakero (Goiko). Edző: Johan Cruyff

A nagy verség után a katalánok megverték az Osasunát 8-1-re, aztán a bajnokság végig már veretlenek maradt, megverték a nagy vetélytárs Deportivót és a Realt is. Ez mondjuk még pont kevés lett volna a bajnoki címhez, ha a Deportivo az utolsó meccsen az utolsó pillanatban nem hagy ki egy 11-est. Jobb gólkülönbséggel lett végül bajnok a Barcelona. Aztán négy évig nem nyertek bajnokságot.

2011 áprilisban a kupagyőzelem után ment Valenciába a Real Madrid. A 33. forduló előtt nyolc ponttal voltak lemaradva Guardiola Barcelonájától. A Valencia volt a két nagy mögött a harmadik.

Valencia: Guaita, Mathieu, Stankevicius, Costa, Brito, Banega, Topal, Joaquin (Maduro), Mata, Soldado, Jonas (Hernandez). Edző: Unai Emery

Real Madrid: Casillas, Nacho Fernández, Leon (Garay), Carvalho, Albiol, Kaká, Xabi Alonso (Canales), Diarra, Granero, Benzema, Ronaldo (Higuain). Edző: José Mourinho

A következő fordulóban aztán hiába kapott ki a Barcelona, a Real is elbukta otthon a Zaragoza elleni meccsét. A Real végül csak második lett a bajnokságban.

A párizsi nemzetközi torna 1961-es döntőjében a Pelével felálló, minden idők egyik legjobb csapatai közé sorolt Santos játszott a Guttmann Béla által irányított Benficával. A portugálok két héttel korábban nyerték meg a BEK-et a Kocsissal és Cziborral felálló Barcelona ellen (mindkét magyar gólt szerzett a döntőben).

Így álltak fel:
Santos FC: Laercio; Getulio, Palmo, Lima; Mauro, Brandao; Orval, Mangalvio, Coutinhó, Pelé, Pepe.
SL Benfica: Costa Pereira; Joao, Angelo, Neto; Germano, Cruz; Augusto, Santana (Eusebio), Aguas, Coluna, Cavem.

Sajnos videót nem találtam róla, így csak szövegben: Coutinhónak és Pelének köszönhetően a brazilok elmentek 4-0-ra, Guttman ekkor küldte pályára a 19 éves Eusebiót. Aztán a Santos rúgott még egyet, ezzel már 5-0-ra vezettek. Eusebio azonban beindult, 20 perc alatt rúgott hármat, és kiharcolt egy 11-est, amit viszont a csapattársa kihagyott. 6-3 lett a vége. A Benfica aztán a következő évben is megnyerte a BEK-et, majd újra találkozott a Santossal, már a Világkupában 1962 őszén. Brazíliában 3-2 nyert a Santos, a visszavágón aztán lemosták a portugálokat idegenben 5-2-re, Pelé mesterhármast rúgott.

1967. szeptember 9-én, a Bundesliga 4. fordulójában utazott egy hazai 3-0-s vereség után Dortmundba a Bayern München. A Borussia egy 2-2-es döntetlennel hangolt.

Dortmund: Wessel - Assauer, Kurrat, Paul, Peehs, Redder, Wosab - Neuberger, Sturm - Emmerich Libuda. Edző: Heinz Murach

Bayern: Maier - Kupferschmidt, Olk - Koulmann, Ohlhauser, Roth, Schwarzenbeck (Werner) - Brenninger, Jung, Gerd Müller, Nafziger. Edző: Zlatko Cajkovski

Óriási meccs volt, a bajorok szerezték meg a vezetést, a Dortmund fordított, a bajorok nemhogy egyenlítettek, de újra megszerezték a vezetést. Végül kaptak még négyet, az előző szezon gólkirálya, Emmerich mesterhármast szerzett.

A következő bajnokin aztán már nyert a Bayern, a Dortmundot is vitte a lendület, megverték a Kölnt, második helyen álltak a Bundesligában. A bajnokság végén viszont a Bayern ötödik lett, de a Dortmund csak 14. A következő bajnokságot pedig megnyerték a bajorok.

Nem vagyok százszázalékig biztos benne, de talán a vébék egyetlen 6-3-a az 1958-as bronzmeccs. A franciák verték az NSZK-t, Just Fontaine négyet rúgott. Összesen 13 gólt szerzett, így ő tartja az egy világbajnoki tornán szerzett legtöbb gól rekordját.

A franciák aztán az 1960-as Európa-bajnokságon nem tudtak dobogóra állni, csak negyedikek lettek, hazai pályán.

De a magyar foci második legeslegklasszikusabb 6-3-a mégiscsak az az MTK-Nyitra nemzetközi barátságos meccs, amit a szlovák csapat játékosai megbundáztak. Arra fogadtak, hogy az MTK legalább négy gólt szerez. Szerzett.