Az egy dolog, hogy a kormány átvette az önkormányzatok adósságát, de hamar újratermelődnek az anyagi problémák az ész nélküli fürdőépítések miatt. Az ezredforduló óta becslések szerint közel 100 milliárd forint itthoni és uniós forrást költöttek fürdőépítésre és -fejlesztésre, de hogy igény nem volt rá, az világos, mert a kapacitások mintegy 40 százaléka kihasználatlan. A több mint háromszáz, 95 százalékban helyhatósági tulajdonban lévő itthoni fürdőnek alig 10 százaléka működik nyereségesen. A legnagyobb finanszírozási gondok azokon a kistelepüléseken vannak, ahol felépíteni ugyan felépítették a termál- vagy gyógyfürdőt központi, vagy uniós forrásokból, netán még hitelt is vettek fel rá, csak éppen a fenntartási és fejlesztési költségekkel nem is számoltak.

A témáról író Napi Gazdaságnak nyilatkozott Szabó Géza, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetség (Fatosz) alelnöke, aki szerint azokon a településeken és kistérségekben vannak a legnagyobb gondok, ahol nem komplex turizmusfejlesztésben, hanem csupán egy fürdő építésében gondolkodtak. Számos komplexumot ráadásul önmagában sem jól “találtak ki”, energiafelhasználásuk magas, drágán működtethetők és egyedi szolgáltatásokat sem kínálnak, ezért alig vonzanak szállóvendéget az adott térségbe.

A Magyar Fürdőszövetség 2010-ben, a fürdők mintegy kétharmadának válaszai alapján készült felmérése szerint bevételeik több mint 14 százaléka a helyhatóságoktól származik. Ez az arány az elmúlt években a létesítmények jelentős részénél tovább nőtt és már közelíti a 20 százalékot, hiszen forgalmuk, saját bevételük tovább csökkent.

A lap sok egyéb fürdő között felidézi a mintegy 4 milliárd forintból épült makói Hagymatikum fürdőkomplexumot. Ez idén a tervek szerint 470 millió forintból gazdálkodik, saját bevételei azonban várhatóan csak 300 millió forint körül alakulnak, a különbözetet a helyhatóságnak kell finanszíroznia.