Meg vagy mentve, Magyarország!

Nemrég megírtuk, hogy néhány, csípős gőzre panaszkodó irwindale-i lakos miatt bezárhat a világ egyik legjobb csípősszósz-gyára, és Sriracha nélkül maradhat a világ. Hogy ez miért nagy szám?

AFP/Frederic J. Brown

Azért, mert az amerikaiak imádják a Srirachát. És nem csak ők vannak vele így, hanem a 444 szerkesztőségének jó része is. A kakasos szósz azóta ott áll a konyhaasztal közepén, mióta Király András leárazva megvette a Mester utcai Valószínűleg Lopott Áruk Boltjában.

Sok paprika, kis elütéssel

A Sriracha szószt eredetileg Vietnamban csinálták, Si Racha városáról kapta a nevét egy könnyed elütésen keresztül. Egy David Tran nevű vietnami bevándorló kezdte el gyártani Amerikában, miután ezredesként a hetvenes években, khm, el kellett menekülnie az országból.

Tran még Vietnamban kezdett el szószt gyártani, miután túl keveset kapott a befektetésként termelt csilipaprikájáért. Amikor elmenekült, magával tudott vinni valamennyit a, khm, megtakarításaiból. Ebből aztán bérelt egy kisebb gyárat Los Angelesben, és elkezdett a helyi ázsiai boltoknak árulni.

Szájról szájra

A termékben az a fantasztikus, hogy Tran semmit nem költött reklámra. Gyakorlatilag attól lett ilyen népszerű, hogy a szósz finom, és akik kipróbálták, rábeszéltek másokat is arra, hogy vegyenek belőle. Eredetileg havi pár ezer dollárt akart keresni vele, de mostanra évi hétmilliós forgalma lett.

Most viszont baj van, mert a városvezetés végül bezáratta az irwingdale-i gyárat. A gyár csak évi három hónapig működik, de a lakosok így sem bírják elviselni a csípős füstöt. Tran smucigságáról azért sokat elmond, hogy csak egy hatszázezer dolláros szűrőt kellett volna beszerelnie, hogy az egész ügy megoldódjon.

Nincs para

Mondjuk még megoldódhat a dolog, de addig a világ Sriracha-hiányban fog szenvedni. Ezen mi is aggódtunk korábban, ezért megkeresett minket a BWA Kft., hogy ne aggódjunk, ők gyártanak Srirachát, sőt, magyar Srirachát is, úgyhogy nem leszünk gondban. Kaptunk is párat, hogy tesztelhessük.

AFP/Frederic J. Brown

Négy verziót kaptunk. Az amerikai Sriracha európai megfelelőjét, a magyarosított verziót, amiben fokhagyma is van, és a nagyon magyarosított verziót, amiben még több fokhagyma van. Meg egy üveg harissát, ami az észak-afrikai Erős Pista. A szószokban állítólag Magyarországon gyártott paprika van.

Itt vannak a vélemények:

Király András, Amerikában képzett szószsommelier

Borzalmasak. A fokhagymás tömény műfokhagymapor, a nem fokhagymás pedig ételszínezékkel bepirosított, vízben oldott vegeta. Direkt utánkóstoltam az igazi Srirachát is, aminek nagyon finom paprikaíze van, és tényleg csak egy egészen csipetnyit sós. A műsrirachák ezzel szemben legalább 70 százalékban csak és kizárólag sóból vannak, csoda, hogy egyáltalán folyékonyak. Annyira amúgy nem is, mint amennyire kéne nekik.

sriracha_2

Tbg, a déli szószszociológus

Na, az eredeti Sriracha amerikai. Ennek megfelelően - a csípős szószok tengerentúli hagyományai szerint - két íz dominál benne: a csípősség és az ecet. Ez Európában meglehetősen szokatlan, hiszen errefelé inkább olajjal és/vagy sóval (Erős Pista) tartósítják az erőspaprikát.

A holland gyártó nyilván ezért variálta át az amerikai ízvilágot. A paradicsom, a só és a fokhagyma dominál benne, amitől teljesen megváltozik a karaktere. A két alap Sriracha ég és föld még egymáshoz képest is.

Nagyobb baj az európai változattal, hogy a fokhagyma valószínűleg fokhagymapor formájában került bele. A granulátumok pedig alattomos, erőszakos, de lapos utánzatai az eredeti ízeknek, így még órákkal a fogyasztás után is érezni a szánkban a fokhagymapor ízét.

A harissáról: a harissa egy észak-afrikai, közel-keleti megfelelője az erős pistának: olajjal rakják el a paprikát, koriandermag és só dominál benne (Váncsa István első könyvében remek receptek vannak!). Ebben viszont maradunk a fokhagymánál, halványan a koriandermag is megjelenik, de valójában egy fokhagymás kecsapnak tűnik a cucc.

Aki nem ismeri az amerikait, és bírja az Erős Pistát, annak persze mindez tetszeni fog.

sriracha_1

Herczeg Márk, a szűkszavú srác, akinek nem tetszenek a dolgok

Az eredeti = Hígított Piros arany

A sima európai = Piros arany

A fokhagymás európai = Sós ketchup

A nagyon fokhagymás európai = Ketchup

Fokhagymaízt nyomokban sem véltem felfedezni.

Az európait senkinek sem ajánlom, bár én az eredetit sem szeretem.

Kerner Zsolt, szemététel-szakértő

Amióta először kóstoltam, teljesen rá vagyok állva az amerikai Srirachára. Pedig én soha életemben nem szerettem a csípos dolgokat. Most mégis ott tartok, hogy a palacsintára is ezt nyomnám.

Ráadásul kifinomult szószszakértő sem vagyok, sőt, kifejezetten szeretem a junkfoodot, ezért nekem az európaiak is tetszettek. Leginkább a nagyon fokhagymás verzió. A fokhagyma egyszerűen annyira király dolog, hogy még laborban előállítva, porként is nagyon finom. A többit én is inkább ketchupnak érzem, de azzal sincs semmi baj. Megmentve viszont ettől még nem leszünk. Alig várom, hogy a Király végre megint vegyen egy eredeti üveggel.

A cég amúgy a fokhagymaporvádra azt reagálta, hogy "kizárólag friss és Magyarországon megtermelt zöldségeket dolgoz fel, így a többször említett fokhagymapor nálunk nem jöhet szóba. A tapasztalt ízek pedig a valódi kalocsai fűszerpaprikából, bátyai fokhagymából és makói vöröshagymából erednek". De tessék megkóstolni, aztán mindenki döntse el maga.