Milyen okos, milyen ügyes! (Samsung Galaxy Note 3 és Gear)

444 1. Nemzetközi Csúcsmobilteszt:

• Nokia Lumia 1020
• Iphone 5S
• Samsung Galaxy Note 3
• Samsung Galaxy S4
• Sony Xperia Z1
• LG G2

Volt még összefoglaló.

Volt képrögzítési forduló.

Most jön egy részletes Samsung Galaxy Note 3 (+Gear okosóra). A telefon adatai:

• Súly: 168g
• Méret: 151x79x8,3mm
• Képernyőátmérő: 5,7”
• Képernyő felbontása: 1080x1920px (full HD)
• Akkumulátor: 3200mAh (cserélhető)
• Processzor: 2,3GHz, négymagos
• RAM: 3GB
• Tárhely: 32/64GB
• Bővíthetőség: microSD 64GB
• Kamera: 13MP
• Operációs rendszer: Android 4.3 (+ Samsung Touchwiz)

A Samsung stílusteremtő óriástelefonja és első okosórája (Gear) együtt indult gigantikus csúcsmobiltesztünkön. (Az utóbbira nem vesztegetnénk sok szót.)

Mint látni fogják, egyébként hajlamos vagyok leborulni a Note 3 nagysága előtt, de ez a dizájn meg-sze-ret-he-tet-len.

Erre a műbőrt imitáló, még a varrást is odakamuzó fröccsöntött hátlapra egész egyszerűen nincs magyarázat. Vagy valami innen, Európából felfoghatatlan perverzió mozgatja az ázsiai vásárlókat, vagy valaki teljesen hülye a Samsung dizájnrészlegén.

Érdekes, hogy a Gear nevű új okosóra (azt is teszteltük mellé) meg egyáltalán nem ilyen gagyihatású, ha elegánsnak nehéz is lenne mondani, azért ilyen kis sportosan maszív fémszerkezet.

És akkor most gyorsan zárjuk le a funkció vs. dizájn vitát:

a Note ugyan randa, mégis roppant sikeres termék, viszik mint a cukrot, új kategóriát teremtett a piacán, és látni fogjuk: tényleg jó.

Az óra viszont hiába néz ki jól, hatalmasat hasalt, az érdeklődés minden várakozást alulmúlt eddig.

A gyártó jól mérte föl, hogy ilyen méret mellett már nem kell dizájnra, anyagminőségre költeni? A telefon annyira föltűnő, annyira otthagyhatatlan, már mérete miatt, hogy nyugodtan lehet randa. A telefonok Subaruja.

Több humánetológiai kísérletet is végeztem: ha nálam volt legalább négy telefon, és kitettem az asztalra valahol, szinte mindig a Note-ot támadták meg először. Pedig a másik három telefon (Sony Xperia Z1, Nokia Lumia 1020, Iphone 5s) mindegyike sokkal szebb, sokkal igényesebb kivitel, sokkal jobb minőségű anyagokkal.

Intuitivice nagyon flottul ment mindent. Ha nullából kell indulni, SIM-et, micro SD-t behelyezni, satöbbi, akkor nagyon kellemes tulajdonsága a Note-nak, hogy megtartotta a levehető hátlapot, cserélhető akkut, és a kártyaslotok ott vannak a hátlap alatt. Jól hozzáférhető minden.

Nem kell nagyítóval és laborcsipesszel ügyeskedni, tűvel szurkálni.

Utána simán, gyorsan összerakható minden, egy Google-bejelentkezés, és már megy is, aminek mennie kell.
Az órát is viszonylag gyorsan, egyetlen kézikönyv-oldal elolvasása után sikerült életre kelteni. Életemben először használtam NFC (Near Field Communication) kapcsolatot, és nem vagyok benne biztos, hogy még egyszer szeretnék. Pedig minden rendben ment, de nem könnyű megérteni, hogy a Bluetooth, a wifi, a kábeles kapcsolat mellett mi szükség van egy negyedik adatátviteli technikára egyetlen eszközben?

Az első töltésnél vettem észre, hogy már megint új csatlakozófelület van: micro-USB 3.0 vagy mi.

Ha ez lesz új szabvány, egye fene, de nekem már kábelvégződés-fóbiám van.

Tesztünk egyik, később tévesnek bizonyult koncepciója az volt, hogy egyes készülékeket olyan kollégáknak adjuk, akik még nem használták a tesztelendő rendszert. Tehát civilben Iphone-os kapjon Androidot, Androidos minimum Iphone-t, vagy windowsos Nokiát. A módszer azért bukott meg, mert kiderült, hogy a mobil annyira a személyes használati tárgy, annyira meghosszabbított agyunk és karunk, hogy ha új eszközre kell átállnunk, hiába jobb, gyorsabb, szebb, akkor is idegesít, ha ugyanazt a rendszert futtatja, mint a korábbi. Ha pedig bármi máshogyan van, bármire át kell szoknunk, az teljesen kiborít, hetekig kész van tőle az ember. Tehát egy másik platformra átállni általában: pokol! Az IOS és az Android azért átjárható, ezt már tudjuk, a Windows Phone-nal már macerásabb volt. A lényeg: két hét, ameddig általában nyúzni lehet egy teszttelefont, semmire sem elég. Épp csak elkezdi az ember megszokni az alapvető szolgáltatatásokat, kezd ráérezni egy-két trükkje, kezdi kitallálni magának, hoygan is kell használni a telefont. Legalább egy hónap kell, amire összeszokik telefon és tulajdonosa.

Azért említem ezt itt, a Note 3-nál, mert itt volt talán a leggyengébb ez az „idegen kéz” hatás. Ez a telefon nem idegesített senkit, mindenki lelkesen nyomogatta, aki hozzáfért. Kihúzta a tollat, és máris önfeledten firkálgatott. A telefon tollas szoftverei lenyűgözően okosak és kézreállók. A kis tollmenü előugrik abban a pillanatban, ahogy az ember kihúzza a hüvelyből, aztán kézírásról felismer telefonszámot, címet, térképre tesz, tárcsáz, bármit. A gyerekek pedig imádnak vele rajzolni.

A mérete talán megrettentett néhány megrögzött iphonost, de gyorsan kiderült, hogy egykézzel is viszonylag kényelmesen lehet kezelni, sokkal kényelmesebben, mint például a sokkal kisebb Sony Xperia Z1-et.

Videós és fotós képességei nem kiemelkedők a csúcsmezőnyben, ezt bővebben fejtegettük a képes szakösszefoglalónkban. Megjegyzendő, hogy nincs ugyan annyira széthájpolva, mint az Iphone 5s-nél, de a Note 3 is tud nagysebességű felvételt (120fps), és így lassítást (slo-mo) is. A kameraszoftvernek meg kismillió beállítási lehetősége van, a beltéri vigyorgós videóktól, a külső borongósig, győzze végigpróbálgatni az ember.

És akkor még itt van ez a Gear nevű okosóra, amit egy darabig próbáltak hájpolni így-úgy, aztán gyorsan kiderült, hogy melllényúlás. (Az egyébként nem túl népes okosóramezőnyből válogató évvégi toplistákon sem találjuk.)

A telefon körüli lelkesedésben szinte észre sem vettük. Két hét molyolgatás után nem nagyon tudom elképzelni, hogy ezt az eszközt tényleg használni lehetne bármire. Egy darabig vicces, hogy az ember Hasselhoff-módra az órájába beszél, vagy James Bond-módra az óraszíjjával fényképez (érdekes adat: az óraszíjjas fényképezés hangját nem lehet kikapcsolni, épp azért, hogy ne lehessen titokban kattingatni), néhányszor megnézi az SMS-eit, a naptárját vagy éppen az időt az órán, de aztán minek? Úgyis előhalássza a zsebéből a telefont. És azon még látszik is.

A Samsung pont azt ismerte föl a Note-tal, hogy a mobil már elsősorban internetes eszköz, és csak másodsorban telefon, tehát kell a képernyőfelület, kell a méret. És az órán mi nincs? Hát felület meg méret.

Ráadásul ez még a mai, kezdetleges mezőnyben is rossz kísérletnek tűnik: elég bumszli, viszont gyorsan lemerül, az egész olyan értelmetlennek tűnik, na.

Nekem ez volt a legjobb készülék a hatból, simán. Hogy villámgyors, hogy a képe szép, azt nem kell külön mondani. Nem értem igazán, hogy az éves slágerlistákon miért mindig a Galaxy S4 a Samsung csúcsterméke, a Note 3 ezerszer izgalmasabb, csábítóbb, okosabb a házon belüli konkurensnél. Talán a méret miatt valami extremitásnak gondolják.

Az iphonosok például nem bírtak el ezzel a mérettel, folyton nyavalyogtak, hogy nem áll jól kézre. A túrót nem. Csak ilyen mosogatószivacshoz vannak szokva.

Ezt a méretkérdést úgy tűnik, a Samsung lőtte be jobban.

Egy év múlva meglátjuk ezt is. Egyre nagyobb és nagyobb telefonok jönnek, jövőre már lesz tucatnyi hatcollos, az biztos.