• A legjobb szórakozás az interneten, és lehet, hogy szex lesz a vége.
• Budapesten még inkább külföldiek használják, de már elindult a magyarok rohama is.
• Kipróbáltam, aztán beszéltem olyanokkal, akiknek össze is jött így valami.

Ülsz a metrón es dobálod a pasikat jobbra-balra.

Ezzel foglalta össze a 26 éves Margó, hogy miért ellenállhatatlan a Tinder nevű okostelefon-alkalmazás. Én akkor szántam rá magam a regisztrációra, amikor a barátnőm elmesélte, hogy valamelyik barátnője épp egy Tinderen leszervezett randira készül. Az app szerencsére tök ingyenes, létezik mindenféle platformra, és telepítés után másodpercekkel azonnal fiatal, csinos, nyilvánvalóan rám vágyó nők tengerében találtam magam.

A Tinder szemérmetlenül a külső értékekre helyezi a hangsúlyt, és egészen nyilvánvaló, hogy a regisztráltak jelentős része nem az örök szerelmet, hanem csak szexet keres, de minél gyorsabban. Persze ez az app sem fog mindenkit azonnal ágyba bújtatni (sokakat pedig soha), de kétségtelen, hogy rég került ilyen jó eszköz azok kezébe, akik a fárasztó és megaláztatásokkal teli élő akciózás helyett inkább a virtuális ismerkedést preferálják. Én öt perc alatt teljesen rákaptam, és azóta is függőként csekkolom a környékemen felbukkanó újabb és újabb partnerjelölteket.

Akárcsak az elektronikus tánczenei klubokat és a divatipar jelentős részét, a Tindert is a hedonizmusban mindig élen járó meleg férfiaknak köszönhetjük. A Grindr nevű app már 2009 óta segíti a homoszexuális közösséget a gyors egymásra találásban, így már éppen ideje volt, hogy a prűd heteróknak is legyen hasonló játékszerük. A Tinder 2012 elején indult el, de Nyugat-Európában csak 2013 nyarára lett annyi felhasználója, hogy elérje az értelmes működéshez szükséges kritikus tömeget. Magyar felhasználó még elég kevés van, de ez nem jelenti azt, hogy itthon ne lehetne hatékonyan tinderezni - lásd mindjárt.

A világszerte sokmillió felhasználóval rendelkező Tinder sikere egyszerűségében és játékosságában rejlik. Ehhez a cikkhez négy magyar Tinder-felhasználóval beszéltem, és mindannyian azt állították, korábban soha, semmilyen internetes társkeresőn nem regisztráltak, pedig ezekből csak magyar nyelven több tucat van. A 26 éves Zsuzsa azt mondta, őt a Tinder elsősorban az egyszerűségével fogta meg, egyszerűen nem volt energiája véget nem érő adatlapokat kitöltögetni társkereső honlapokon. A 25 éve Orsi pedig azzal érvelt, hogy

az már eleve elég jó szűrő, hogy ez egy app, nem olyan mint egy randioldal, ahol félmeztelen Józsikat kell nézni, ahogy hétvégi bográcsoláson pózolnak.

A Tinder valóban nagyon egyszerűen működik. Az egyetlen gondot az jelentheti, hogy Facebook-profilra van hozzá szükség, mivel az alkalmazás ennek az adataiból építkezik. Szerencsére nem kell aggódni, a Tinder semmit nem ír ki nyilvános Facebook-falunkra, így nem fog munkatársaink előtt is kiderülni, hogy éppen az esti randit szervezzük.

Sajnos amikor regisztráltam, az én Facebookos profilfotóm épp Jordan Lecskov bolgár futballista különösen mogorva képe volt. Ez azért gond, mert a Tinder által gyorsan összedobott kis adatlapomat is ez nyitotta. Sajnos a Budapesten tanuló norvég diáklányok, akik az itteni Tinder-közösség kemény magját jelentik, nem haraptak rá a morcos, Máris szomszéd-szerű balkáni férfira.

Ezek után rájöttem, hogy hol tudom beállítani a dolgokat, választottam három őrületesen szexi képet, írtam magamról egy közepesen nagyzoló bemutatkozást az engedélyezett maximum 500 karakterben, és nekiálltam böngészni a hasonló adatlapokat. A Tinder nem bonyolítja túl az ismerkedést. Aki tetszik - és itt a szűkös információknak köszönhetően a tetszik mindig először a külcsínre vonatkozik - azt jobbra húzza az ember, amivel felkerül a lájkoltjai listájára, aki meg nem, azt balra, és ezzel örökre letiltotta. A fotókon kívül csak az derül ki, hogy van-e közös Facebook-ismerősünk, és hogy van-e közös érdeklődési körünk, azaz mik azok a Facebook-oldalak, amiket mindketten lájkoltunk.

A Tinder sikeréhez két remek ötlet vezetett, amit interjúalanyaim is észrevettek. Először is a geolokalizáció. Az app okostelefonunknak köszönhetően tudja, épp hol vagyunk, mi pedig beállíthatjuk, hogy mekkora körön belüli potenciális partnerek adatlapjait szeretnénk látni. A kör egészen 100 mérföldig tágítható, amit én meg is tettem, és így böngészhettem szlovák kistelepülések és Burgenland menyecskéit és asszonyait is.

A másik nagy húzása a Tindernek, hogy nem ad lehetőséget a kéretlen molesztálásra. Attól, hogy én bejelölöm Mettét, a norvég orvostanhallgatót, még nem tudom felvenni a kapcsolatot. Ehhez az is kell, hogy ő is bejelöljön engem. Ekkor a Tinder jelez, hogy “match” van, elkezdhetünk csetelni egymással, ez szerencsés esetben személyes találkozó megbeszélésben folytatódik, onnantól kezdve pedig jöhet minden, amire csak egy 19 éves norvég lány vágyik.

A molesztálás kizárását különösen a női felhasználók értékelik. A régi mondás szerint

Az interneten ismerkedő férfiak attól félnek, hogy akit megismernek, az élőben kövér. A nők meg attól, hogy egy sorozatgyilkos.

Itt ettől nem kell tartani, aki nem tetszik, az nem szólhat hozzánk. És ha szól, ám egy ordas baromnak bizonyul, azzal nem kell folytatni tovább a kommunikációt. Így tett például Zsuzsa, amikot egy férfi néhány kedélyeskedő mondat után azonnal találkozni akart vele a saját lakásán.

A budapesti Tinder-kínálat jelentős része külföldiekből áll - férfiak és nők esetében egyaránt. Vannak itt tanulók, itt nyaralók, partyturisták és átutazó üzletemberek, és én belefutottam több itt tanító amerikai tanárnőbe is. Azért vannak persze magyarok is bőven, és mint minden ilyen szolgáltatáson, lehet egészen bizarr adatlapokba is belefutni. Érthetetlen például, miért esküvői, vagy kisgyerekes képpel hirdetnek emberek egy ilyen oldalon, és valamennyi női interjúalanyom arról számolt be, hogy nincs bénább, mint a férfi, hölgykoszorú közepén.

Ahogy az ilyen helyeken lenni szokott, természetesen sokkal több a férfi, mint a nő. Ráadásul az előbbiek közt egész érdekes tinderezőkbe is bele lehet futni.

A barátnőm fél óra alatt rátalált egy fiatal magyar filmrendezőre és az ország talán legismertebb fiatal popsztárjára,

akiről nagyon úgy tűnt, tényleg valódi Facebook-profiljával keresi itt a kalandot. Ha jól láttam, a barátnőm legalább őket nem jelölte be, de persze neki egyből több matche is volt, bár ezek közül az egyikről azt hazudta, hogy csak véletlenül jelölte be.

Egy idő után éreztem, hogy párkapcsolatban élő bolgár futballistaként itt nem sok esélyem lesz, így inkább beszéltem néhány ismerős ismerősével, akikről kiderítettem, hogy aktívan használják a Tindert. A nőktől így végre sikerült megtudni, hogy milyen szerintük az ideális férfi-adatlap, amire buknak. Zsuzsa szerint legalább öt kép kell, érdekes beállításokkal és helyszínekkel, amik vagy legyenek viccesek, vagy derüljön ki belőlük például az, hogy mi a hobbijuk. Margó szerint elég, ha olyat ír magáról, ami nem arról szól, hogy egy beképzelt pöcs.

Egy férfi és három nő Tinder-kalandjai következnek. Mindhárman a húszas éveikben járnak, Budapesten élnek, magasabban kvalifikáltak és jobb módúak a magyar átlagnál. A férfi szemtelenül jóképű, a nőkről úriemberként nem nyilatkozhatok.

Egy haveromtól hallottam először a Tinderről, és mivel éppen olyan hangulatban voltam, azonnal telepítettem. Elsősorban szerelmet találni regisztráltam, de leginkább kíváncsi voltam, fogok-e ismerősöket találni dugni. Randim már volt, szex még nem, de csak két hete használom, és annyira azért nem veszem komolyan. Ismerősöket lebuktatni a legjobb móka rajta. És nincs is rajta olyan sok jó csaj még, aki nem külföldi. Kábé minden huszadik csajt bejelölök, magyarból talán minden tizediket. Nagyon jó, hogy a kínos első köröket ezzel ki lehet kerülni, még sokat csetelni sem kell. A csajt, akivel randiztam, nem is erőltettem, mert van most egy másik csaj is… Ja és a legviccesebb az volt, amikor kint voltam Londonban, ott kegyetlenül sok embert dobott, a cégünk irodájában mellettem ülő szemüveges geek nőket is.

Jópofa alkalmazás, pont annyit nyújt, amennyire jelenleg én képes vagyok pasizni, meg tök jó, hogy nem tudnak csak úgy rád írni emberek, csak azok, akik neked is 'tetszenek'. Ránézésre meg tudom állapítani valakiről, hogy bejön vagy nem, de nem kell hosszú beszélgetéseket folytatni a semmiért. Én alapvetően a szexért regisztráltam, kábé minden 15. csávót jelölök be. Egyvalakivel jutottunk el randiig, jól bebasztunk, de nem volt szikra. A baratnőim viszont egyéjszakás kalandokig viszik a beszélgetéseket.

Karácsonykor, a szüleim meglátogatásakor kezdtem el használni, mert unatkoztam, és mert a bátyám bemutatta az új barátnőjét. Azt bírom ebben, hogy felszínesen hasonló embereket lehet megismerni, akikkel egyébként nem találkoznék. Amikor vidéken voltam a szüleimnél, napi kb. 40 ember volt a körzetemben, így sokkal többre értékeltem akár négy közös érdeklődési kört is, Budapesten azért több kell. Kedves vagy hatásos profilképet lájkolok, minden egyéb megy a kukába. Nem életem párját keresem itt. Olyan 50-60 százalékuk vissza is jelölt, de eddig csak egy pasival találkoztam. Vele már több randi is volt, futottunk együtt, meg voltunk ebédelni. Szex nem volt, de fogunk még találkozni. És van egy francia srác, akivel jövő héten talizunk.

Most léptem ki egy hosszú kapcsolatból. Nem életem szerelmét keresem, csak ismerkedni szeretnék, mert nekem nem volt ilyen klasszikus randizós korszak az életemben.Az alkalmi szex is vonzó, bár az nem akkora motiváció, mert nem vagyok akkora művelője. Az tetszik a Tinderben, hogy a képek alapján elég sok emberről már az elején látod hogy érdekes lehet. Utazik sokfelé, milyen jellegű munkája lehet, mit csinál a szabadidejében, stb., és el tudod dönteni hogy akarsz-e vele beszelni vagy sem. És eléggé vonzó, hogy külföldi fiúk vannak rajta főleg. Nem azért érdekel a külföldi, mert átutazóban van, és akkor eleve nem lehet hosszú távú, hanem mert én is sokat utaztam, beszélek nyelveket, és bírom őket. Magyar ismerősöket is vicces találni rajta.

A legtöbb srác képek alapján érdekesnek tűnik, kevés az, aki gyúrós-tükrös selfiet rak fel, nem magamutogató majmok vannak főként. Én nagyon kritikus vagyok, összesen szerintem 25 fiút jelöltem be, tényleg csak azt jelöltem be, aki tetszett, az “őt azért hazavinném” kategóriát kihagytam. Ebből 13 jelölt vissza. Eddig két randin voltam, az elsőnél nagyon kedves volt a srác, előtte napokat beszélgettünk, később már whatsappon is, de aztán végül nem volt kémia, úgyhogy annyi. A második sráccal már több siker volt, volt szex is, és azóta is minden nap beszélünk, pedig ez lassan már három hete volt.

De nálam egyébként kicsit tiszavirág életű volt a Tinder, már nem is nagyon használom. Az elején nagyon izgalmas, de mivel én szeretek beszélgetni is, ezért már századszorra lefutni az első köröket kicsit uncsi.