• Az már kiderült, hogy kié volt az a több tekercs negatív, amit több mint húsz éve loptak el, és találtak meg egy elhagyatott kertben.
• Vova mellett néhány szerepelőt is sikerült már beazonosítani.
• Most az egyik képen éppen egy karcos Sopiané után nyúló Nóvé Béla meséli el a fotók akkori történetét.

„Ismerem, ismerem, ismerem…”. Minden kép szereplőjét, sőt egykor közeli barátaim lévén datálni, feliratozni is merem e 27 év múltán rejtélyesen előkerült archív leleteket.

Az egyiken például magam – egy máig közeli, hűséges barát – hunyorgok a házsongárdi verőfénybe 1987 koratavaszán, Dsida Jenő sírja előtt éppen ráfüstölni készülve egy kesernyés-karcos Sopianéra.

A váradolaszi és kolozsvári sírrongálásokat próbáltuk néhányan dokumentálni erdélyi tárgyú, frissen gründolt szamizdat lapunk: a Határ/idő/napló második számába. Az erről írt egykori útibeszámolóját lásd: „Halálnak halála – Házsongárd pusztulása” címmel már könnyű rejtvény; tulajdonosuk, legtöbbjük készítője nem más, mint Németh Vladimír, mozgalmi nevén: Vova, a „Tilos az Á”, ma: a „Pagony” alternatív kultúrmulatóhelyek (rész)tulajdonosa.

A kirakatos kép Vova diszkréten rejtett dokumentátor portréja, ahogy alighanem memento-értékű önarckép az alábbi, hősies alulnézetből készült fotó is, háttérben a Citadella feletti felhőjátékkal.

A heroizálás itt persze inkább kihívóan irónikus: ahogy félorosz származását sosem titkolva, bátran kiállt a rituális április 4-ei koszorúzások helyszínére – midőn még sem Antall J., sem OVi nem űzte ki hősi emlékművestül a szovjet megszálló csapatokat.

Ezen a képen ugyancsak Vova ollózza Gellért tér közeli lakásukon Szerdahelyi Pisti (pár évre rá a tokiói magyar követség kultúrattaséja, jelenleg nagykövet) szamuráj-varkocsait. Utóbbit látni az alábbi fotón is,már decensre formált frizurával egy new-age stílusú redőny-dekoráció előtt Amszterdamban.

Végre egy jelenetszerű csoportkép a rendszerváltás évadjáról (1990-91-ből).

Ez is sokunk egykori kedvenc találkahelyén, a Gellért fölötti lakáson készült. A képen Palotai Zsoltot, alias „DJ Palotait” látni Vovával s az Áron fiukkal már erősen várandós, magát csak mókásan „rosszéletűnek” aposztrofáló Marosi Zsófi bírónővel.

Ez a fotó visszavisz újra a ’80-as évekbeli, terror- és nyomorsújtotta Romániába, ezen gyakori erdélyi segélyszállító terepútjaink egyikén a kincset érő „jegyes benzin” fejtése közben boldogemlékű Tódor Berci barátunkat látni a demizsonnal ügyeskedve (a közülünk fájóan korán: alig 40 évesen elment középiskolai matematikatanárt, a Határ/idő/napló és az S.O.S. Transylvania-mozgalom alapítóját, búcsúztatóját, az eredetileg szintén homoródalmási Józsa Vilivel…

Hát a többi túlélő negatív vajon mi mindent és ki mindenkit idéz még elénk „boldogult ifjúkorunkból”? Ezen rendszerváltás előtti nagy lelkes rajzásból, e népes, számos német, lengyel, holland, angol és más önkéntessel tarkított erdélyi-magyarországi baráti társaságról, mely a ’80-as évek derekán az ETE s az ELTE környékéről verbuválódott, lelkesen beszállt a szamizdatozásba (H/I/N, Katalizátor Iroda, etc), az emberi jogi és ellenzéki mozgalmakba (Helsinki Watch, Amnesty, Hálózat, Fidesz, etc), majd 1989-90 után szétrajzott egy sor izgalmas új gründolás (MANCS, Tilos az Á, Tilos Rádió, Rádió C, hetilap Beszélő, etc.) aktív kezdeményezőjeként.

Fiúk, lányok, hol vagytok? Vegyük csak vissza, amit illetéktelenek negyed százada eloroztak tőlünk, s lám, most meglett: ifjúságunk emlékeit és eszményeit, ma sem szégyelnivaló közös múltunkat!

E képek jogos tulajdonosa persze nyilván Vova. Ám azt, hogy éppen ő vétózná meg e sokáig elveszettnek hitt teljes kollekció fölkerülését a Fortepánra – ezt képzelni se tudom.

A negatívok „WOWA” felirata e remek, sokunk ifjúságát felidéző képek láttán

Nóvé Béla, történész

Végül még egy pár, eddig meg nem jelent kép a sorozatból: