Jó nagyot bukhat az, aki túlságosan ijedős és a forint egy éve nem látott gyengülését látva gyorsan euróba menekíti a vagyonát. Egy ilyen lépésnek ugyanis komoly költségei vannak, amelyeknek részben vagy egészben meg kell térülniük ahhoz, hogy ne veszítsünk nagyot egy ilyen lépéssel.
Lássuk, melyek ezek a költségek:
Lehet, hogy további forintgyengülést, de a nekünk kellő 316 forintos árfolyamot azért aligha. Az elmúlt években csupán egy-két napig tartózkodott a jelzett árfolyamszint felett a forint.
De vajon reális-e, hogy 316 forintnál is kevesebbet fog érni nemzeti fizetőeszközünk? Ennek kevés esélye van. Miért? Mert a magyar államadósság 40%-a devizában van kimutatva. Ezen adósság kamatkiadása és törlesztése egyenes arányban nő a forint gyengülésével és súlyos plusz terheket ró a költségvetésre.
A fennmaradó, forintban kibocsátott állomány jelenetős részét is külföldiek birtokolják. Ez utóbbi azért fontos, mert egy külföldi számára a forint gyengülés a saját nyereségének csökkenését okozza. Így közvetve a forint gyengülése azt fogja eredményezni, hogy a külföldi befektetők több kamatot fognak elvárni a devizaárfolyam kockázat növekedése miatt.
A forint gyengülése nem utolsó sorban azonnal növeli az államadósság GDP-hez viszonyítva kimutatott értékét.
Fentiekből az következik, hogy Magyarország nem engedheti meg magának azokat a súlyos következményeket, amiket a tartósan 315 forint feletti euró árfolyam okozna. Korábban is azt láttuk, hogy ezeken a szinteken mind az MNB, mind a kormányjelentős erőket mozgósít, hogy erősödjön a forint. Egyenes következtetésünk tehát, hogy most nem éri meg euróra váltani. Más a helyzet a 290 forintos szint alatt, de arra még a jelek szerint egy kicsit várni kell…
Egy megfontolandó javaslatunk van: érdemes lehet a befektetési alapok között szétnézni, ahol több is befektet deviza alapú eszközökbe: