• Pénteken indul a téli olimpia Szocsiban, Oroszországban.
• Ez lesz minden idők legdrágább olimpiája, és jó esély van rá, hogy ne a sporté legyen a főszerep.
• Az orosz homofób törvények és az olimpia soha nem látott módon aktivizálta a melegjogi mozgalmakat.

A téli olimpia megrendezése végig jóval többről szólt Vlagyimir Putyin számára, mint egy sportesemény lebonyolításáról. Oroszország gazdasági és politikai feléledését kellene szimbolizálnia, Putyin pedig a kezdetektől személyes küldetésének tekintette, hogy a rendezés sikeres legyen. A Business Week remek cikkéből kiderül, hogy a személyes ambíciók, a hübrisz és a kapzsiság hogyan vezetett minden idők legdrágább olimpiájához, és hogy hogyan fordulhatott elő, hogy az egész országban nem maradt senki, aki meg merte volna mondani az elnöknek, hogy mennyire elszaladt vele a ló.

Sok az árny

Pár nappal az indulás előtt azonban úgy tűnik, több tényező is beárnyékolhatja a játékok sikerét, és elterelheti a figyelmet az ország nagyszerűségéről. A ténylegesen létező terrorveszély és a mindent elárasztó korrupció mellett a homoszexuálisok jogai az a téma, ami állandó eleme az olimpiáról szóló beszámolóknak. Oroszország 2007-ben nyerte el a rendezés jogát, és bár már akkor sokan támadták a pályázatot, akkor még csak környezetvédelmi és biztonsági aggályok merültek fel. Az emberi jogi viták 2013 nyara után lángoltak fel, amikor az orosz parlament elfogadta a törvényt, ami lehetővé tette a homoszexuális propaganda betiltását.

Bár a törvényt hivatalosan a kiskorúak védelmében hozták meg, kritikusai szerint alkalmas az országban működő LMBT-szervezetek ellehetetlenítésére, és minden jel szerint lendületet adott a neonáci csoportoknak, hogy homoszexuális fiatalokat terrorizáljanak. A nemzetközi felháborodás hatására Putyin végül kijelentette, hogy mindenkit szívesen látnak Szocsiban, de a melegek hagyják békén a gyerekeket, Szocsi polgármestere pedig arról beszélt, hogy nem is élnek homoszexuális emberek a városban. Egyik nyilatkozat sem javított sokat a helyzeten.

Közben a nyugati országok vezetői sorra mondták le részvételüket az olimpián, bár a legtöbben nem indokolták meg, miért maradnak távol. A legegyértelműbben Barack Obama üzent, aki szintén nem utazik el Szocsiba, de három nyíltan meleg sportolót nevezett az amerikai delegációba, hogy képviseljék az országot a nyitó- és a záróünnepségen.

A nemzetközi felháborodásból szinte csak a nem éppen a gerincességéről ismert Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem vette ki a részét. A szervezet jelentései szerint általában minden csodásan alakul Szocsiban, majd figyelmeztették a sportolókat arra, hogy tartsák távol magukat bármiféle politikai véleménynyilvánítástól, mert az kizárást is eredményezhet. Később ezt annyiban enyhítették, hogy a sajtótájékoztatón már beszélhetnek a versenyzők az egyenlőség fontosságáról, de a versenyek és az ünnepségek alatt továbbra is tilos bármiféle üzenet megfogalmazása.

Már ez az engedmény is sok volt a rendezvény főszervezőjének, Dimitrj Csernisenkónak, aki közölte, hogy a homofób törvények ellen a sportolók is csak az olimpiai falutól 18 kilométerre fekvő tüntetési zónában tiltakozhatnak. Mint bárki más, aki tüntetni szeretne, ugyanis az olimpia helyszínén tilos lesz bármi hasonló. Egyelőre nem tudni, mi lesz, ha sportolók mégis megszólalnak majd a törvényekkel kapcsolatban az olimpia területén.

Ugyanaz a cég, más-más üzenet

Időközben a tiltakozók egy másik hadszínteret is találtak. A játékok legnagyobb szponzorait kezdték támadni, képmutatással vádolva őket. Az olimpiai szponzoráció hatalmas üzlet, az aranyfokozatú támogatók, mint a Coca-Cola, a McDonald's és a Visa is több száz millió dollárt költ el egy olimpia alkalmával. Idén azonban a szokottnál kellemetlenebb helyzetbe kerültek, mert az egyszerű brandépítés helyett rengeteg kritikussal kell megküzdeniük.

A tiltakozó akciók eleinte spontán, a Twitteren és közösségi oldalakon zajlottak, majd egyre szervezettebbé váltak. A Coca-Cola vezérigazgatója már félmillió emailt kapott arról, hogy cégének nem kéne támogatnia a gyűlöletet, az óriásvállalatokat kiállásra felszólító petíciókat pedig milliók írták alá. A szervezett tiltakozás mögött a közel kétmillió taggal rendelkező New York-i székhelyű melegjogi szervezet, az All Out áll. Az online tiltakozások mellett tüntetéseket is szerveztek, a szponzoráló nagyvállalatok központjai előtt és a Times Square-n is tiltakoztak. A következő nemzetközi tiltakozó akciójukat február 5-ére hirdették meg.

A szervezők igazán azt találják visszásnak, hogy ezek a vállalatok a nyugati országokban kifejezetten lelkesen állnak be az LMBT-témák mögé, de ez most valahogy nem jutott eszükbe. A Coca-Cola pár napja a Super Bowl félidejére időzített reklámfilmjében is szerepeltetett egy meleg családot, de az a hirdetés persze az amerikai piacra készült.

Hogyan képesek egy bizonyos fajta értéket képviselni a világ egyik felén, és valami teljesen másmilyet a másikon?

- kérdezte alighanem költőien Andre Banks, az All Out társalapítója, aki szerint ez a képmutató magatartás valójában veszélyes a cégekre nézve, mert komolyan árthat a hitelességüknek.

A megszólított vállalatok semmitmondó közleményekben reagálnak, és ezekben általában elmondják, hogy az olimpiákon nincs helye a diszkriminációnak. De a tiltakozóknak ez kevés, ők azt várnák, hogy a cégek ítéljék el az orosz helyzetet. Erre azonban kevés az esély.

A Visa például a NOB háta mögé bújt.

Elkötelezettek vagyunk a NOB-bal ebben a fontos ügyben, és tudomásul vettük az álláspontjukat, hogy erős írásos biztosítékot kaptak az orosz kormánytól, hogy mindenkit, szexuális irányultságától függetlenül, szívesen fognak látni a szocsi játékokon.

- írta közleményében a vállalat. A civil szervezetek közben minden létező felületen próbálnak mozgósítani, ügyük mögé már ötven jelenlegi és korábbi olimpikon, és több tucat profi sportoló állt be, köztük Steve Nash, Andy Roddick, Diana Nyad, Martina Navratilova, Greg Louganis vagy Jason Collins. A sportolók, akik közül tizenketten az idei olimpián is indulnak, az orosz törvények visszavonását követelik, és beszóltak a NOB-nak is.

A kialakult helyzet viszont remek üzleti lehetőséget teremtett olyan cégeknek, akik hivatalosan nem lehetnek az olimpia támogatói. A leglátványosabban az American Apparel lovagolta meg az All Out által indított P6-kampányt. Ennek lényege, hogy Szocsiban az orosz törvények ellen tiltakozó sportolók a P6 jelet fogják ruhájukon hordani, utalva az Olimpiai Charta hatodik alapelvére, ami úgy szól,

Bármely országgal, személlyel, fajjal, vallással, politikával, nemmel kapcsolatba hozható vagy bármely egyéb megjelenési formában megjelenő diszkrimináció összeférhetetlen az Olimpiai Mozgalommal.

A cég most kifejezetten arra bátorítja vásárlóit, hogy támogassák az ügyet, és vásároljanak a szimbólummal ellátott ruhákból. Több másik cég, például az American Airlines vagy az Ikea melegekkel kapcsolatos témákat kezdett el feldolgozni hirdetéseiben, bár a svéd bútorgyár reklámjánál ebből nem sok jutott el az orosz vagy például a magyar vásárlókhoz.

Felemás helyzet

Szakértők szerint ebből az egészből azért is lehetett most ekkora botrány, mert az utóbbi pár évben több országban is komoly előrelépések történtek a melegek jogai és elfogadottsága terén. Az Egyesült Államokban már kilenc államban legalizálták az azonos neműek közötti házasságot, hasonlóan tett Brazília, Nagy-Britannia, Franciaország, Uruguay és Új-Zéland kormánya is. Pár napja utolsóként Európában, Észak-Cipruson is eltörölték a homoszexualitást büntető törvényeket. De például Ferenc pápa is lényegesen máshogy áll a kérdéshez, mint elődjei.

Ez persze csak a világ egyik oldala. Eközben Indiában a legfelső bíróság úgy döntött, hogy bűncselekmény marad az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, és Ausztráliában is megtorpedózták a melegházasság engedélyezését. Rendőrök üldözik a homoszexuálisokat Nigériában és Ugandában, ahol az elnök megtagadta a tiltó törvények visszavonását, abnormálisnak nevezve a melegeket, és szexuálisan kiéhezetteknek a leszbikusokat. És persze ott van Oroszország, ahol Putyin a nyugati liberalizmussal szemben a konzervatív értékek védelmezőjeként szereti feltüntetni magát. Az egyik legismertebb jogvédő szervezet, az ILGA térképén jól látható a világ jelenlegi megosztottsága a homoszexualitás elfogadottságában:

A Pew tavalyi felmérése szerint nagyobb változás az elfogadottságban az elmúlt években csak Kanadában, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban ment végbe, a világ nagy részén a homoszexuálisok megítélése nagyjából változatlan maradt. Amögött pedig, hogy egy társadalom hogyan áll a kérdéshez, nem túl meglepő okok állnak: a vallás, kulturális háttér, társadalomtörténet, ilyesmik. Ráadásul a társadalmi megítélés nincs is feltétlenül közvetlen összefüggésben az ország törvényeivel.

Jessica Stern, a Nemzetközi Meleg és Leszbikus Emberi Jogok Tanácsának igazgatója azt mondta az Atlantic-nek, nem látni egyértelmű trendet a világban, és óva intene attól, hogy a szocsi helyzetre úgy tekintsünk, mint a globális melegjogi megosztottság egy látványos példájára.

Szerintem ezt nem lehet egy szimbólummá csupaszítani, mert ezek a melegellenes törvények olyan messzire hatnak és olyan szörnyűek. Attól tartok, ahogy véget ér az olimpia, a nemzetközi érdeklődés is lanyhul majd. A törvény viszont marad, az emberek pedig nem élhetnek majd biztonságban Oroszországban.

(források: Guardian, Atlantic, Mashable, és persze cikkben szereplő hivatkozások. Címlapkép és cikk tetején lévő kép: BAX LINDHARDT / SCANPIX DENMARK / AFP)