Magyarországot óriási geopolitikai szerencse érte, de a magyar kormányt épp az ellenkezője. A kijevi események hosszú időre megállították Oroszország egy évtizede tartó nyugati expanzióját.

Moszkva energiáit az elkövetkező években Ukrajna fogja lekötni, ez pedig ki fogja élezni viszonyát az EU nagyhatalmaival.

Orbán Viktor a legrosszabbkor kezdett kötéltáncot Nyugat és Kelet között.

Vlagyimir Putyin nem titkolt nagy álma a Szovjetunió hatalmának helyreállítása. Ennek érdekében már évek óta azon dolgozik, hogy megalkossa az Eurázsiai Uniót, ami a volt szovjet tagországok (mínusz Baltikum) Moszka központú szövetségi és közös piaci rendszere lenne. Ukrajna ennek a víziónak a legfontosabb mozaikja. Még a negyvenes években lengyel emigránsok alkották meg azt a teóriát, amit aztán az Oroszországgal foglalkozó szakirodalom jelentős része át is vett, miszerint Oroszország Ukrajna nélkül “csak” egy nagy ország, Ukrajnával együtt viszont egy birodalom. De Ukrajnának kiemelt szerepe van az orosz stratégiai gondolkodásban is. A Putyin idéjen gyakori hivatkozási alappá lett eurázsiai filozófia “európai” része ugyanis többé-kevésbé értelmetlen Ukrajna nélkül.

Kijev nélkül a moszkvai központú birodalomnak nincs nyugati lába.

Putyin ezzel kapcsolatos tervei azonban egészen látványos vereséget szenvedtek az elmúlt héten. Könnyen lehet, hogy amint Gazda Albert írja, nem a jó és a rossz fiúk harca volt mindez, és az is lehet, hogy káosz és konfliktus vár Ukrajnára az elkövetkező években, de az teljesen egyértelmű, hogy az ukrán emberek 10 éven belül immáron másodszor utcára mentek azért, mert nem Oroszországhoz, hanem Európához akarnak közeledni. Sőt, nem csak utcára mentek, hanem fegyvert fogtak a regnáló hatalom ellen. Még az európai vezetők által rájuk kényszeríteni kívánt kompromisszumot sem voltak hajlandóak elfogadni – pedig Sikorski lengyel külügyminiszter azzal fenyegette őket, hogy ebben az esetben mindannyian meghalnak. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy igazuk volt-e a tüntetőknek (egyébként szerintünk igen), az egyetlen igazán fontos tény az, hogy bármilyen kockázatot hajlandóak voltak vállalni azért, hogy kikerüljenek az orosz érdekszférából.

Hiába volt Moszkva egy évtizeden át tartó lekenyerezési és zsarolási sorozata, hiába volt az oroszbarát diktatúra lopakodó kiépítése, a helyi orosz kisebbség vezetőinek ötödik hadoszlopként való alkalmazása, és a nyugatiak Ukrajna ügyében mutatott vészes hanyagsága – az ukránok nem akarnak Moszkvának jelenteni. Ezek után a következő évtizedben nem lesz olyan vezetője Ukrajnának, aki akár csak egy pillanatra is elfelejti ezt a tanulságot.

Ezzel Putyin elvesztette Ukrajnát és ezer kilométerrel távolabb került az EU délkeleti határától.

Sőt, valószínűleg el fogja veszíteni az ukrajnai gáz- és áramhálózat felett nagy nehezen megszerzett orosz kontrollt is. Nem tudjuk, hogy mi lesz minderre az orosz reakció, de biztos, hogy a korábbinál sokkal több energiát és pénzt kell költeniük az EU határaitól távol. Ezzel pedig jelentősen gyengülni fog a befolyásuk Kelet-Közép-Európában és ezzel együtt egész Európában.

Az is nagyon valószínű, hogy az érdekeiben és büszkeségében mélyen sértett orosz vezetés a korábbiaknál antagonisztikusabb pozíciót vesz fel a Nyugattal szemben.

Mint minden esetben, most is Moszkva-ellenes nyugati konspirációt látnak majd az ukrán események mögött és mindenáron törleszteni akarnak majd. Minél inkább vagdalkoznak azonban, annál inkább elveszítik az elmúlt években visszaszerzett szalonképességüket a Nyugaton. Nyugati piacok és tudás nélkül viszont esélyük sincs kitörni abból a fenntarthatatlan és egyre inkább recsegő-ropogó modellből, amibe a Putyin által hajszolt energiahordozó-függőségük kényszerítette őket.

Nagyon rosszkor döntött úgy Orbán Viktor, hogy érdekházasságot köt (Lázár János szavai) Vlagyimir Putyinnal. Az oroszok mélyen sértve és megalázva érzik magukat és az elkövetkező években nagy valószínűséggel az EU-val szembeni politikai konfliktusok sorozatát fogják provokálni. Csakhogy mindezt nem mint egy nyerő, hanem mint egy vesztő helyzetben lévő játékos teszik. Egy magyar kormány megint a vesztes oldalra állt.