A susmogás Budapesten akkor kezdődött, amikor az ukrán szabadságharcosok/náci focihuligánok átverekedték magukat Vlagyimir Putyinon, és eljutottak az ukrán államiságot jelképező arany vécékeféig. A buszmegállóban, a céges menzán és az interneten mindenki ugyanarról susmog: egyszer majd mi is bejutunk a hatalmasok kincseskamrájába, és megmutatjuk a világnak, mit loptak el tőlünk ezek a rohadékok.

Ez a susmogás örömtelien politikamentes. Nem egyik vagy másik oldal vezetői felé irányul, hanem úgy általában a pénz és az elit ellen. A közmegegyezés szerint ebben az országban él egy kiváltságos réteg, amely ukrán kollegáihoz hasonlóan szívja a nép vérét, hogy aztán a befolyt haszonból arany vécékeféket vásároljon, magán-golfpályákat építsen és római tógás önarcképeket festessen magáról. Magyarországon azonban ez a réteg nem létezik.

Először is azért, mert nálunk nincs annyi pénz, amiből Dáriusz kincsét össze lehetne kaparni.

És ennél is fontosabb, hogy a magyar szinten sok pénzt felhalmozó honfitársaink még kelet-európai viszonylatban is olyan csórók, hogy be sem engednék őket a nagyfiúk klubjába. A Kelet-Európa leggazdagabb embereit összegyűjtő listákon vagy nyoma sincs magyarnak, vagy csak egy-egy van mutatóban a végükön. Pedig oda nem csak egy rakás orosz és egy kisebb ukrán szokott felférni, hanem lengyelek, románok, csehek, bolgárok, horvátok és szerbek is.

A világ dollármilliárdosait rendszeresen listázó Forbes magazin nem tud olyan magyar emberről, akinek lenne rongyos egymillárd dollárja, pedig szerintük nemcsak a velünk szomszédos országokban vannak ilyen emberek, hanem még Nepálban is. A leggazdagabb magyarnak tartott Csányi Sándor vagyonát legutóbb 160 milliárd forintra becsülték, nagységrendekkel többje biztosan nincs neki, és ugyanez a helyzet a Sötét Lordnak tartott Simicska Lajossal is.

Természetesen félmilliárd dollár sem kevés pénz, több arany vécékefe és még egy golfpálya is simán kijön belőle. Az ilyen sok pénzzel rendelkező magyarok azonban semmi jelét nem mutatják annak, hogy lennének ilyen vágyaik.

Pedig a hatalmas lábon élés már csak olyan dolog, hogy nem lehet teljesen elrejteni a nép elől. Az ukránok Viktor Janukovics klotyójába nem pillanthattak be korábban, fia autógyűjtő szenvedélye azonban nem ért senkit meglepetésként, hiszen azokat az autókat néha azért lehetett látni garázsukon kívül is.

Budapesten nem nagyon látni luxusautókat. Szégyen, de a jelek szerint ebben az országban még senki nem vett magának egy nyamvadt Bugatti Veyront sem, pedig az már másodvonalas amerikai rappereknek is van. Lamborghinit és Astont Martint látni nemcsak Londonban és Párizsban (vagy Kijevben és Moszkvában) hétköznapi dolog, hanem mondjuk Bejrútban is. Budapesten meg internetes újságot lehet építeni egy szabálytalanul parkoló Bentleyre.

Amikor Ukrajna leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov úgy döntött, hogy fociba fekteti a pénzét, felépítette az Európában is tényező Sahtar Donyecket, valamint egy olyan stadiont, ami tényleg bárhol lehetne Európában. A magyar fociba Csányi Sándortól kezdve Leisztinger Tamásig már szinte minden magyar oligarchácska beszállt, az eredmények pedig közismertek.

Orbán Viktor vécéje minden bizonnyal olyan messze áll Janukovicsétól, mint a Donbass Arena a Felcsútra farigcsált vicctől.

A közismert mondás szerint ízlést nem lehet pénzért vásárolni, viszont az a helyzet, hogy életörömöt sem. Janukovicséknek ízlésük egy ország kirablásából sem lett, de az életet szemmel láthatóan nagyon élvezték a maguk módján. Mint ahogy nagyon élvezte - hogy továbbra is a környék futballoligarcháinál maradjunk - a Steaua Bukarest tulajdonosa, a leggazdagabb magyaroknál is jóval gazdagabb Gigi Becali, miközben feszítővassal szerelte a Maybachját.

Nálunk ilyen nincs. Amikor a Magyar Narancs fotósa tavaly végre lekapta az évekig bujkáló Simicska Lajost, a legerősebbnek tartott magyar oligarchán egy Heavy Tools márkájú, 3000 forintos póló volt, amilyet Rinat Ahmetov testőreinek portása is kínosnak tartana. Demján Sándor öltönyeit, nyakkendői mintha az egykori Skála Metróból származnának, és nem jobb a helyzet a politkusok közt sem. Janukovics palotájában sok ízléstelen dolog volt, de egyszerűen kizárt, hogy a nyilvánosság előtt egy reklámhátizsákkal jelent volna meg, mint Orbán Viktor.

Azon lehet vitatkozni, hogy egy kelet-európai ország jobb lesz-e attól, hogy legalább arany vécékefe nincs benne. Én abban hiszek, hogy ha már egy elit így-úgy megszedi magát, akkor ne besavanyodottan és rettegve üljön, hanem élvezze az életet és szórja a pénzt. Sokkal jobban jár az ország, ha vezetői nem karibi cégekben tartják a pénzüket, hanem drága éttermekben és a helyi Lamborghini-szalonban szórják el szervízelésre. Előbb-utóbb úgyis mindenkit elzavar a nép, és az arany vécékefét legalább hazaviheti valamelyik szabadságharcos/náci focihuligán.