Egy egész hete már, hogy elkövettem eddigi életem egyik jelentős hibáját. Felraktam a telefonomra Gyurcsány Ferenc választási appját, a NapiFerit. Egy egész hete minden nap többször smseztem Gyurcsány Ferenccel.

A kapcsolatunk elég egyoldalú. Ő ír, én bosszankodok. Ő pedig megint ír, naponta többször is, és mindig úgy köszön el, hogy "Feri". Feri, a ismerősöm. Az ember, aki többször kommentálja nekem a napi politikát, mint bármelyik haverom. Persze olyat nem lehet, hogy valakinek DeDi Péter elemezze naponta a politikát, de Gyurcsánynál azért én többre vágyom.

Az üzenetei olyanok, mintha egy különösen kommunista haverom Facebook-falát nézném. Csak még a különösen kommunista haverjaim is ritkábban hőbörögnek Orbánon, mint Feri. Ráadásul a különösen kommunista haverjaim nem írnak sms-t, ha betegek, vagy ha nem tudnak elmenni egy lakossági fórumra. Vagy arról, hogy mit főznek. Vagy arról, hogy mit gondolnak Vadai Ágiról. Jó, egy haverom van, aki ezt meg szokta írni.

Nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire nyomasztó, amikor rezeg a telefon a zsebemben. Várom, hogy hátha jött egy üzenet a csajomtól, vagy Botos Tomi beküldött egy új videót a listára, de nem. Feri írt.

Csak egyetlen megnyugtató gondolatom volt ezen az iszonyatos héten. A legutóbbi ember, aki rendszeresen sms-ben tájékoztatott a munkájáról, az Ruttner György sztárügyvéd volt. És vele is mi lett végül. Szerintem most leszedem az appot.