Saját államot alapítani a semmiből, könnyebb, mint hinnéd. Ha nincs is akkora mákod, mint Peternek a Family Guyból, akinek a házáról egy véletlen folytán derült ki, hogy nem is az USA része, akkor se add fel.

De mondjuk ne úgy, mint az oroszok, akik fogták magukat és erővel lerohanták az Ukrajna területén lévő Krím-félszigetet, majd népszavazás eredményeképp pár percnyi függetlenség után március 18-án Oroszországhoz csatolták.

Szerencsére akad szimpatikusabb példa is.

Itt van például az angol partok közelében fekvő, többé-kevésbé független Sealand, ami valójában egy oszlopokon álló platform egy bódéval megfejelve. A hely eredetileg az angoloké volt, de már régóta elhagyatottan állt, így bárki szabadon elfoglalhatta. 1967-ben vált függetlenné, és lett hercegség.

De a Máltai Lovagrend is ide sorolható, akik amikor megunták az iszlám csapatok hajkurászását, inkább önálló országot alapítottak, épp Rómában a Via Condotti 68. szám alatti Máltai Palotában van a bázisuk. Ma már remek diplomáciai kapcsolatot ápolnak rengeteg országgal, köztük a magyarokéval is.

Bár nincs pontos útmutatás helyes országalapítással kapcsolatban, az 1933-as Montevideó Egyezmény azért jó támpontokat ad. A legfontosabbak:

Szükség van állandó lakosságra.

Pontos szám nincs meghatározva, de azért ne egyedül menjünk, az már a túlélés és a populáció fenntartása végett is necces.

Jól behatárolt területen kell feküdnie országunknak.

A leglogikusabb lépés egy ismeretlen sziget elfoglalása lenne. Vásárolhatunk persze ismerteket is, mint ahogy az az úr is tette, aki eladta mindenét, majd 216 ezer fontért cserébe megvette új otthonát. Ebben segítségünkre lehet ez a szigetbróker, vagy a Buzzfeed gyűjteménye pár pofás kis helyről. Persze itt előjön az a probléma, hogy ezek a szigetek olyan, már létező országok területén vannak, amik nem biztos, hogy jó szemmel néznék, ha ki akarnánk válni belőlük.

A legtöbb esetben a parttól számított 22 km-ig tart egy adott ország határa, azon túl már nemzetközi hullámok ringatóznak, ott pedig akár már saját szigetet is készíthetünk, de nem árt vigyázni a szomszédokkal, nemrég Japánnak és Kínának már néhány szikladarabon is sikerült összevesznie.

Kell kormány is.

A kormány azért is fontos, mert azon keresztül léphetünk kapcsolatba más államokkal. Nemzetközi kapcsolatokra azért van szükség, mert mások elismerése nélkül sosem válhatunk igazi országgá.

Kormányt többféle módon is alakíthatunk, de ha ki akarjuk vívni a többség szimpátiáját, akkor nem árt, ha félredobjuk uralkodói ambícióinkat, és a többpártrendszer és a demokrácia irányába fordulunk.

Ha van lakosság, terület és kormány, akkor kikiálthatjuk függetlenségünket. Persze ez még nem jelenti azt, hogy másnap már hívnak is NATO-tagságot egyeztetni, és az USA kopogtat az ajtódon, hogy szeretne egy követséget telepíteni. Ahhoz kellenek a már említett jó kapcsolatok.
De azért vannak előnyei is a függetlenségünknek. Az egyik ilyen, hogy ha nem Ukrajnának hívnak, akkor elvileg nem támadhat meg egy másik ország csak úgy. Ezt az ENSZ chartája biztosítja, aminek ez a módosítása a hidegháború alatt készült az új államok védelmének érdekében.

Sajnos nincsen semmi tuti útmutató, aminek teljesítésével mindenképpen elismernek minket. Az egész csak politika, de még azzal sem biztos a siker. Koszovó például 2008-ban hiába nyilvánította ki egyoldalúan függetlenségét Szerbiától, rengeteg nemzet - élükön a szerbekkel - máig nem ismeri el az ország önállóságát.

Azzal nagyon nem lehet mellélőni, ha jelentkezünk az ENSZ-be. Csak egy levelet kell írnunk a szervezet főtitkárának. Az ENSZ közgyűlésének aztán kétharmados többséggel el kell fogadnia azt. Ez már necces, de minél régebb óta tartunk fenn egy békés, független, működő országot, annál nagyobb esélyünk lesz rá.

Eredményes országépítést!