Először is azért, mert úgy tapasztaljuk - és ez ez az érzés nem múlik -, hogy a nagy hírportálokon meglehetősen kevés hír és cikk szól nőkről és nőknek. A magyar sajtóban - a társadalmi értékrendet és a szerkesztőségek nemi arányait lekövetve - még nemzetközi összehasonlításban is különösen rossz a férfiakról és a nőkről szóló hírek aránya. Ami mégis van, az gyakran elég sztereotip és szexista, mintha a nők tanulatlanabbak, ostobábbak vagy felületesebbek lennének a férfiaknál. Ez márpedig nem igaz.

A magyar nő - a hírportálok képi világából kiindulva - egészen bizonyos, hogy az év jelentős részében bikinit hord a tökéletesre fotosoppolt testén, de egy szexi fehérnemű-kollekciónál és a tökéletes sminkjén kívül több semmiképp nincs rajta. A nőkről szóló cikkek alapján azt gondolhatnánk, hogy a magyar nő élete jelentős részében a tökéletes magzat kihordásán, vagy precíz nevelésén munkálkodó anya. A nem szentéletű nők viszont szinte csak modellek, prostituáltak lehetnek, esetleg bulvárhősök. Páran sportolnak. Esetleg színészek, még ritkábban szociológusok. Rosszul fizetett és kiszolgáltatott közalkalmazottak. Háziasszonyok. Ha megöregednek, akkor könnyen megtéveszthető, hiszékeny kisnyugdíjasok. A család és a spórolás a mindenünk (bár igazán főzni csak a férfiak tudnak, csak azt már gasztronómiának hívják). Példaképeink a celebek és tévésztárok. Bárhol is élünk, az erőszak a mindennapjaink része. Sajnálatra, védelemre és gyámolításra szorulunk, és ezt igényeljük is. A hátrányos helyzet mindegyikünk sorsa, nincs is mit tenni, ha a jogalkotó férfiak nem védenek meg minket, ez örökre így marad.

Nem csoda hát, ha a magyar nők még a férfiaknál elégedetlenebbek, szkeptikusabbak, gyanakvóbbak, és rossz a biztonságérzetük. A magyar nők a legboldogtalanabbak a világon. A magyar nő annyira mellőzött és jelentéktelen, hogy nemcsak a vezető szerepekben nem osztanak nekik lapot, de a "komoly" újságcikkek általában nem nekik és nem róluk szólnak, sokaknak így tényleg nem marad más, mint a lebutított közéleti és brit tudósos hírek, lehúzós bulvár és gyermeknevelési okosságok.

Honnan tájékozódjanak a nők?

Azt látjuk, hogy a nagy hírportálok, gazdasági, közéleti napi- és hetilapokból (hogy a tévékről inkább ne mondjunk semmit) fájdalmasan hiányoznak a nőknek szóló gazdasági, közéleti, tudományos témák. Az egyetlen cél a női olvasók szórakoztatása és a borzongatása: celebek, fogyókúra, horoszkóp, horror és megható történetek. Innen tájékozódjanak a nők, akik a családok kiadásainak nagyobbik része felől döntenek? Vagy ahogy mindenről, ezekről a kérdésekről is barátnőktől, kolléganőktől és rokonoktól tudják meg a tutit?

A női rovat vagy műsor egy elkülönített valami, ahol szuper, hogy végre magunk lehetünk a rózsaszín vagy halványlila háttérrel, és fecseghetünk a hüvelygombáról, meg a lusta férjekről. Esetleg a szoptatás és a szülés kiváltságáról. Az anyaság hősiességéről és a szükségszerűen nehéz női sorsról. Arról, hogy mindezek ellenére mégis mennyire jó nekünk, hogy nőnek születtünk.

Tényleg az érdekli a nőket, hogy hogyan küzd meg Ördög Nóra az orrporszívóval, hogy mit üzennek személyre szólóan nekik az angyalok, vagy hogy mitől sikkesek a francia nők? Ez is sokak számára érdekes, de szerintünk nemcsak ez…

Van-e szükség többre, másra?

A Feminfo egy kísérlet arra, hogy kiderüljön, a magyar nőknek van-e igénye az angolszász sajtóban egyébként már régóta létező műfajra, a nőknek szóló, de nem fényes papírra nyomtatott női lapos újságírásra. Szeretnénk, ha nemcsak a jobb angolszász sajtótermékek lapdizájnját és a stílusát követnék le a magyarok, hanem ezt a szerkesztési elvet is magukévá tennék, hogy bizony nőkről és nőknek is szólnak hírek.

Az angolszász minőségi online médiában teljesen bevett dolog, hogy van női rovat, amely nem húz falakat a "általános" (azaz alapértelmezetten férfiaknak szóló) és "női" témák és közlési módok felé, csak lehetőséget ad arra, hogy a nőket érintő komoly témák is megtalálhatóak és persze megvitathatóak legyenek.

Nőknek szóló gazdasági, kül- és belpolitikai, egészségügyi, tudományos és technológiai cikkek, tanulási- sportolási- és karriertanácsok, vagy akár a párkapcsolati és családi ügyek adják a tematikát. Szó van az ilyen rovatokban a vélhetően nők számára érdekes(ebb) filmekről, könyvekről, rendezvényekről, művészeti eseményekről is. Arról, hogy mit gondolnak mondjuk a saját munkájukról nők, akikre felnézhetünk. Nem csak a feminista mozgalmárkodás megy, de nyilván az is helyet kap, ahogy - döbbenet - nőknek szóló humoros írások is vannak.

Komoly témák, személyes megszólalókra, tényekre, kutatásokra és szakértői véleményekre alapozva, a női ízlésnek megfelelően tálalva: nem kizárva az érzelmeket és lehetőséget adva arra, hogy az olvasó magára és a saját problémáira ismerhessen. Persze van igény "megmondó" cikkekre, van olyan is, de nemcsak az. Ezek a rovatok női sikereket és sikeres nőket tesznek ismertté, női példaképeket és közvéleményformáló újságírókat teremtenek. Vagy akár megnevettetnek, görbe tükröt tartanak. Mint egy rendes sajtótermékben, ami gondolkodó embereknek szól. Ilyen cikkek a magyar sajtóban sajnos csak elvétve akadnak.

Női hírháló

Azt is észrevettük, hogy - éppen a szórványosan megjelenő nőket érdeklő, róluk szóló cikkek miatt - nagyon sokan nem bajlódnak azzal, hogy a megállás nélkül pörgő hírfolyamból kibogarásszák az őket érdeklő írásokat. A Facebookon ezért osztjuk meg, a nap legfontosabb női vonatkozású híreit. Hogy ti tudjatok ezekről, hogy szelektálva megkaphassátok a net női-közéleti oldalát. Mi innen is látjuk, milyen témák foglalkoztatnak benneteket, és célunk az is, hogy az adott oldal szerkesztői is megerősítést kapjanak arról, hogy az adott cikkük fontos és sokakat érdekel.

A hírhálónk miatt előfordul, hogy egyes témák kapcsán többen már a megosztás tényét is sértőnek találják. Szerintünk viszont a tájékoztatás és a tájékozódás érték. Nem ritkán előfordul, hogy adott esetben mi sem értünk egyet a megszólalóval vagy a tartalommal, de ha elgondolkodtatónak találjuk, akkor bizony különösebb szájbarágott saját vélemény nélkül megosztjuk.

Nem vagyunk profik, de figyelünk

Nem tanultunk újságírást, nem tartjuk magunkat újságíróknak. Egyikünk jogász, másikunk politológus. Nem gondoljuk azt sem, hogy jobban írunk, mint azok, akiknek ez a szakmájuk. Előfordul, hogy hibázunk. Olvassuk a kommenteket és sok jó ötletet kapunk tőletek, köszönjük. Figyeljük az oldallátogatási statisztikákat, és nagyjából már látjuk, milyen témák érdekelhetnek benneteket, de azt is megírjuk, amit csak egyikünk tart fontosnak, vagy jó ötletnek, mert megtehetjük.

Sok írásunkat akár húsz-huszonötezren is elolvassátok, de gyengébb napjainkon is több ezer olvasó tisztel meg az érdeklődésével bennünket. A hozzászólók is bátrabbak lettek, vitatkoznak, érvelnek. A héten először kikerültünk a hírportál "valódi" hírei közé is, rögtön az egyik vezető cikk volt a miénk.

A Feminfo "küldetése" az, hogy minél többekhez eljuttassuk azokat az információkat, amelyekről nem értesülnek vagy csak nagyon kevesen tudnának róla, ha mi nem írnánk meg. Nagyon sokat köszönhetünk tehát az ORIGO-nak és különösen a Postr szerkesztőinek, hogy a kezdetektől bíztak bennünk és bevállalják a címoldalon a provokatívabb posztjainkat is.

A Facebook-oldalunkon, ahol lassan négyezren követtek bennünket láthatjátok, hogy írunk egy-egy cikket a Nők Lapja Café oldalára is, mert úgy érezzük nagyon jó, hogy egyre több felületen nyitottak az egyenlőség, a komolyabb női témák felé. Látjuk, hogy ma az ottani szerkesztők közül több is azon dolgozik, hogy ne csak kiszolgálja az olvasók ízlését, de új szemszögből láttasson dolgokat és tágítsa a látókörüket. Mi ebben a munkában szívesen részt veszünk.

Egy év

Ha régebb óta olvassátok a cikkeinket, láthattátok, nem vagyunk mi mozgalmárok a szó hagyományos értelmében. Nem vagyunk direkt kapcsolatban egyetlen nőszervezettel sem, nem szervezünk akciókat, de a híreiket megosztjuk, a fontos és aktuális témákat megríjuk, hogy akit érdekelhet, az tudjon róla. Sokszor ők is a mi oldalainkról tájékozódnak.

Első évünkben sokat tanultunk tőletek, általatok. Sok olvasónk (meglepő módon többségében férfiak) nem volt rest közvetlenül is levelet küldeni nekünk, hogy elmondja, tetszik neki, amit csinálunk. Mi pedig nem győzzük megköszönni (azoknak akik írtak, és azoknak is, akik csak gondolnak ránk). Reméljük, méltóak leszünk és maradunk a kedves szavakra.

Annak a bizonyos gyertyának az elfújásakor pedig majd kívánunk egyet, és ha figyelmesen olvastátok mi is a célunk a blogunkkal, talán az sem titok, mit...