A Hello90 stábjában sok vita van arról, hogy el kell-e menni és kire érdemes szavazni. A politikai nézeteink és a motivációink a szavazásra nagyon különbözőek, ebben a sorozatban négyen vállalták közülünk, hogy leírják, kire és miért. Az ő szubjektív véleményeiket itt, itt, itt és itt, ebben a cikkben olvashatjátok.

Pár hete, amikor felmerült ennek a cikksorozatnak az ötlete, akkor én még azt vállaltam el, hogy leírom miért nem megyek szavazni.

Azóta sok minden változott.

Például független közvéleménykutatók is kihozták, hogy

• nagyon valószínű a Fidesz kétharmada,
• és még jobban megerősödik a Jobbik.

Kifejezetten szar volt, hogy ahogy 2010 körül kinyílt nekem a világ (elköltöztem otthonról, egyetem, munka stb.), úgy szűkült be az a társadalmi tér, ahol önfeledten tudtam létezni. Azt vettem észre, hogy a világ nem úgy működik, ahogy működnie kellene és ahelyett, hogy javulna, még jobban elbaszódik.

Azok az erkölcsi minimumok, eszmék és megoldások, amit mondjuk az egyetemen a Társadalompolitika órán tanítottak nekem köszönő viszonyban sem álltak azzal, ami körülöttem történt.

• Kivontak egy csomó pénzt a felsőoktatásból.
• A centralizációval közelebb húzták az egész oktatási rendszert a hatalomhoz.
• A magyar jogállami keretek helyére egy Alaptörvénynek nevezett, nemzeti giccsel lecsulázott kirekesztő, kriminalizáló törvénycsomagot raktak.
• Évtizedekre megfosztottak tömegeket attól, hogy jogilag elismert család lehessenek.
• A munkavállalói jogokat megvágták. Az erről kiírt népszavazási kérelmet elutasították.
• Valódi munkahelyek és az ezeket megalapozó munkanélkülieknek nyújtott átképzések és átmeneti segélyek helyett megalázó és hasztalan közmunkát adtak. (Amúgy ugyanezt csinálta a Gyurcsány-kormány is.)

Az, hogy egyre többen szorulnak ki a munka világából, nem csak a kormánypárt hibája, de az, hogy segítség helyett csak a munkanélküliségi statisztikák kozmetikázására használja ezeket az embereket a hatalom, azért már Orbán Viktoré és pártjáé a felelősség.

Röviden: nem akarok kétharmadot.

Azt meg pláne nem akarom, hogy egy, a Fidesznél is agresszívabb, kirekesztő, populista, bűnbakképző párt tovább erősödjön.

Mert, ha mindenki a legkisebb rosszra szavaz, akkor mikor lesz itt egy jó, élhető ország?

Még 2010-ben nagyon rosszul érintett, hogy lecsúsztam az április 11-én tartott választásokról (15-én lettem nagykorú).
Akkor az LMP-re tiszta szívből behúztam volna az X-et. Frissek voltak, szimpatikusak és az üzenetük egy igazságosabb, önfenntartóbb, zöld Magyarországról szólt.

Szerencsére nélkülem is bejutottak a Parlamentbe - és akkor kezdődtek a gondok.

Ígéretük ellenére nem sikerült a bal-jobb oldal megosztottságát meghaladni, és végül ez volt, ami szétfeszítette a pártot. Az egyik csapat elment megújítani a korrupt, kádárista és/vagy a nyugati mintákat eszetlenül utánzó magyar mainstream baloldalt, a másik csapat tartotta magát a különutas politikához. Én inkább az LMP-ben maradtakkal szimpatizáltam mindig is, bár nem gondolom árulónak a többieket sem. (Naívnak annál inkább.)

De utána már arról cikkeztek újságok, hogy a párton belüli jobboldali lobbi megerősödött.

Aztán hirtelen Ángyán József lett az LMP sajtótájékoztatók fő arca. Az az Ángyán József, aki szó nélkül szavazta meg az Alaptörvényt és annak minden módosítását.

Tiszteletreméltó, hogy az állami földek fideszes lenyúlása miatt kilépett a pártjából, de már jóval korábban meg kellett volna tennie, ezer egyéb intézkedés miatt.

Úgy éreztem, hogy ez már nem az az LMP.

Emiatt egy ideig egészen fogékony voltam az olyan gondolatokra, hogy "aki szavaz, az a rendszer részévé válik" (remek cikkek itt és itt), és hogy ide valami radikálisabb változás kéne már.
"Talán tetszenénk végre forradalmat csinálni…"

Mert nem lehet más a politika.

Mindig is kompromisszumokból, hálózatépítésről, média befolyásról és a gazdasági hátország kiépítéséről fog szólni. És a különböző világnézetű emberek nem fognak hosszútávon együttműködni. Soha.

Ez tényleg elég szarul hangzik, de amikor elgondolkodtam azon, hogy milyen világot is tartok én elfogadhatónak, ugyanarra jutok, amire 4 évvel ezelőtt jutottam.

Lehet vitatkozni azon, hogy jó eszköz-e a négyévenkénti szavazás, és egyetértek mindenkivel, aki szerint ez kevés. Mert tényleg kevés. Élni kell a jogainkkal, vagy akár a polgári engedetlenség eszközeivel és szervezkedni kell az elnyomó hatalom ellen, ahol csak lehet. De ha te is változást akarsz (mondjuk igazságosabb újraelosztást, a természeti környezet és a munkavállalók kizsákmányolásának végét, egy átlátható, számonkérhető jogállamot), és egy hiteles párt változást ígér, akkor megérdemlik a bizalmat.

Már csak azért is, mert nyíltan támogatják az alulról jövő törekvéseket, és egy ilyen jövőbeli hatalmat sokkal könnyebb lesz majd civil kontroll alatt tartani. Tehát a leadott voks talán nem csak a 4 évenkénti szavazásról szól, hanem a már meglévő demokratikus eszközkészletünk bővítéséről is.

Mert ha van civil kontroll, akkor minden van.

A demokrácia nem egy X-el kezdődik, és nem is azzal végződik, ezért jó lesz pacsizni a barikádokon is majd, de addig még menjünk el és szavazzunk a világképünkhöz legközelebb álló pártra.

Mert a kettő nem zárja ki egymást.