• A CIA adatta ki először oroszul Borisz Paszternak Doktor Zsivágó című regényét.
• A hidegháborús propagandaértéke, a szovjetnek ellentmondó értékvilága miatt.
• Ez derül ki egy hamarosan megjelenő, korábban ismeretlen CIA-dokumentumokra támaszkodó könyvből.

A Zsivágó-ügy (The Zhivago Affair) címmel júliusban megjelenő, 130 frissen feloldott titkosítású iratra épülő könyv szerint a CIA propagandafegyverként használta a betiltott vagy hozzá nem férhető irodalmi műveket. A valóság szovjet verziójának megingatására az ügynökség a hidegháború alatt több mint 10 millió könyvet és folyóiratot terjesztett el titokban a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban.

A Washington Post azt írja, hogy a könyv megjelentetése és az, hogy azért 1958 októberében Paszternaknak odaítélték az irodalmi Nobel-díjat, a hidegháború egyik legnagyobb kulturális viharát váltotta ki. A Kreml az elismerést szovjetellenes provokációnak minősítette és a szerzőt annak visszautasítására kényszerítette.

John Maury, a CIA részlegvezetője 1958-ban azt mondta a birtokába jutott Paszternak-kézirattal kapcsolatban, hogy a könyv kiadásának körülményei kérdéseket vethetnek fel a kormányukkal és azzal kapcsolatban, hogy az miért nem engedélyezi a legnagyobb kortárs orosz író alkotását eredetiben megjelenni a saját hazájában.

„Paszternak humanista üzenete – az hogy mindenkinek joga van a magánélethez és hogy emberi lényként tisztelet érdemel, függetlenül a politikai lojalitásától és attól, mennyire szolgálja az államot – alapvető kihívást jelent az egyénnek a kommunista rendszer érdekében hozott áldozatvállalására épülő szovjet etikával szemben”

– írta 1968 júliusában Maury.

Egy belső feljegyzésben a CIA egy munkatársa azt javasolta, hogy a külföldi kiadók a lehető legnagyobb példányszámban adják ki és terjesszék a szabad világban a művet, azt méltassák, és vegyék figyelembe az olyan elismerések odaítélésénél, mint amilyen a Nobel-díj. Arra a régóta keringő spekulációra viszont nem találtak bizonyítékot, hogy az amerikai kémszervezet azért adatta ki oroszul a regényt, hogy hozzásegítse Paszternakot a Svéd Királyi Akadémia elismerésének elnyeréséhez.

A dokumentumokból az is kiderült, hogy a nyugati hírszerző szolgálatok együttműködtek az ügyben: a kézirat szövegét 1958 januárjában a brit hírszerzéstől, az MI6-től kapta meg a CIA, a könyvet pedig a holland titkosszolgálattal, a BVD-vel nyomtattatta ki. Az amerikai kémszervezet a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy az ügyhöz az amerikai kormánynak bármilyen köze is lehet.

A keményfedelű könyvet a brüsszeli világkiállításon – ami miatt 16 ezer belga vízumot adtak ki szovjet állampolgároknak – a vatikáni pavilonon keresztül terjesztették. A lapban megjelent adatok szerint összesen 800 példány készült belőle, amiből 365 jutott el Brüsszelbe.

A CIA számításába viszont (bár az akciót sikeresnek minősítették) formai hiba csúszott: a hágai Mouton Publishers ugyanis nem kötött szerződést a szerzői jogokról a milánói Feltrinelli kiadóval, ami a könyvet 1957-ben elsőként jelentette meg Nyugaton (olaszul). A Doktor Zsivágó kalózkiadásával kapcsolatban már a kezdet kezdetén terjengeni kezdett, hogy a CIA keze benne van az ügyben.

A CIA ezután az 1959-es bécsi Világifjúsági Találkozóra nyomtattatott 9 ezer, zsebméretű példányt a Doktor Zsivágóból. A könyvet a látszat szerint a „párizsi” Société d'Edition et d'Impression Mondiale fiktív kiadó jelentette meg, de azt valójában az ügynökség washingtoni házi nyomdájában nyomtatták ki. A kötetek egy részét orosz emigránsok dobálták be az osztrák fővárosba érkezett szovjet küldöttség buszkonvojának ablakain.

Bécsben 14 nyelven összesen 30 ezer példányban osztották ki az olyan műveket, mint az 1984, Az állatfarm, A bukott isten és a Doktor Zsivágó. A tervek között szerepelt, hogy Paszternak remekművét a fesztiválon lengyel, német, cseh, magyar és kínai nyelven is terjesszék. (MTI)