Képzeljenek el egy olimpiát, ami úgy végződik, hogy a veszteseknek ki kell állniuk a nézők elé, és egyenként beszámolniuk arról, hogy mit basztak el. Nincs az a szervezőbizottság, ami ilyesmire merészelné őket kötelezni.

A baloldali összefogás főszereplői maguktól megtették. Vasárnap éjfélkor, nem sokkal azután, hogy utolsóként Gyurcsány Ferenc is megérkezett a Jókai utcai MSZP-székházba, ott álltak egytől egyig a színpadon. Gyurcsányon kívül Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Fodor Gábor, Szabó Tímea, és még sokan mások. Ők öten egymás után elmondták, hogy megbuktak. Keserű, érdekes módon mégis katartikus pillanatok voltak.

Bár már rég összefogtak, én most láttam őket először együtt: Mesterházy magasabb, mint Szabó, Bajnai magasabb, mint Mesterházy, Gyurcsány magasabb, mint Bajnai, és Fodor a legmagasabb mindannyiuk közül. Ez tűnt fel másodszorra. Ami előszörre feltűnt, az a szomorúság volt az arcukon. Ott álltak késő este, órákkal egy diadalmas, kétharmados Orbán-beszéd után, és esküszöm, hogy látszott rajtuk a fájdalom. Nem lehetett egyszerű így, egy sorban kiállni.

Nem is vesztes olimpián; mintha temetésen kellett volna gyászbeszédet mondaniuk. Saját temetésükön.

Mesterházy volt a legpragmatikusabb. "A választási eredményt tudomásul vesszük, tudomásul veszem, de ehhez a győzelemhez nem tudok és nem akarok gratulálni"  – üzente a Fidesznek, hozzátéve persze, hogy Magyarország ebben az állapotában nem szabad, nem jogállam és nem demokrácia.

Bajnai volt a legőszintébb: súlyos kudarcnak, súlyos csalódásnak nevezte az eredményt. "Hitünk és igazunk ellenére nem tudtunk kellően vonzó ajánlatot tenni" – mondta, aztán persze áttért arra, hogy "a Fidesz manipulált, aljas választói rendszert alakított ki Magyarországon. Ők 100 méteres síkfutásban indultak, mi 400 gáton."

Gyurcsány volt a leghalkabb. Gyalog jött a szomszéd saroktól az MSZP-székházig, és út közben mintha minden ripacssága kiveszett volna belőle. Azt mondta, "nincs bennem se méreg, se harag, de nem kívánom Magyarországnak, hogy a következő választás 2018-ban jöjjön el. Ez a kormány jó eséllyel jelentős fordulat nélkül nem fogja kitölteni a következő ciklust."

Fodor volt a legboldogabb. "Büszkék lehetünk arra, hogy demokraták vagyunk, és örülünk annak, hogy négy év után lesz liberális párt a parlamentben."

Szabó volt a legelőremutatóbb: a következő négy évben "az igazi ellenzéki politizálás a parlamenten kívül zajlik majd – mondta. – A parlament továbbra is bábszínház lesz. Alulról kell megújítani a politikát és a baloldalt. 2018-ra felszabadítjuk Magyarországot, és az újra büszke, szabad, Európai ország lesz."

Ilyen hosszú, ilyen sokrészes bukási beszédet én még életemben nem hallottam. Azt mindenképpen a baloldal javára kell írni, hogy ha már ekkora összefogással bele is buktak a nagy kormányváltásba, ugyanilyen összefogással volt merszük kiállni, és egyenként elvinni a balhét miatta.

Köszönjük.