Európa a fostalicska mellé állt

Az Európai Parlament a múlt héten megszavazta a roamingdíjak eltörlését, így, ha a miniszterek tanácsa is egyetért, jövő decembertől nem kell többet fizetni a külföldi telefonhívásokért, mint a helyiekért. Nagyszerű. De ezen a könnyen érthető, a fogyasztók körében vitathatatlanul népszerű döntéssel együtt a most elfogadott telekomtörvénybe a módosítások során beleírták a net semlegességét is, ami még az ingyen roamingnál is nagyobb fegyvertény, annak ellenére, hogy a törekvésről és annak gyakorlati megvalósításáról az elmúlt években szinte csak szakkonferenciákon esett szó, és a közvéleményt még annál is kevésbé szokta érdekelni, mint hogy milyen idő lesz a hét végén.

Pedig a net neutrailty sorsának alakulása globális jelentőséggel bír. Az elv azt mondja ki, hogy a hálózaton minden adat egyenlő, és a szolgáltatók nem részesíthetnek előnyben bizonyos típusú tartalmakat vagy szolgáltatásokat másokkal szemben. Magyarul például a UPC, akinek a netezésért fizetek – pontosabban azért fizetek, hogy elvben bármilyen netes tartalomhoz ugyanúgy hozzáférhessek –, nem teheti meg, hogy stikában elteker egy gombot, és lassítja az én cukimacskás videóimat, miközben nagyobb sávszélességet dedikál a saját maga által terjesztett cukimacskás videóknak. Mondom, csak példa.

De álljunk megy egy pillanatra, és vegyünk egy még ennél is egyszerűbb példát:

a fostalicskát.

Képzeljék, világszerte óriási mértékben nő a fos iránti igény. Az élelmes vállalkozó, Lajos ezt időben észreveszi, és beindítja ígéretes fostalicska-vállalkozását. A fost maga Lajos termeli, esetleg olcsón, akár ingyen beszerzi valahonnan, és tisztességes haszonnal ad túl rajta. A talicska a sajátja vagy bérli, ez mindegy is. A lényeg, hogy virágzik a biznisz, talicskázódik a fos, és Lajoshoz dől a lé.

Az úthálózatot viszont, amelyen Lajos vidáman fostalicskázik, Béla tartja fenn. Béla abból él, hogy utakat épít, karbantartja és gondozza őket, az úthasználat jogáért pedig a fosforgalom arányában pénzt szed. Igazságos ez? Addig feltétlenül, amíg nagyságrendileg mindenki egyforma mértékben használja az úthálózatot a saját fostalicskáival.

Fossemlegességet!

De Lajos a sikerek nyomán vérszemet kap, és beszerez egy kamionflottát. Sok száz lóerős foskamionjai elárasztják az utakat, amitől a többi fostalcsikás alig fér el, sőt az úton lassan már gyalogszerrel, keresztbe sem lehet átmenni, és a mentők meg a túzoltók is elakadnak a dugóban.. A foskamionok lassan az úthálózat alapvető funkcióját veszélyeztetik.

Ráadásul időközben Bélának is megjön az esze, és kitalálja, hogy ha ez ekkora biznisz, akkor ő is fostalicskázásra adja a fejét. Potenciális versenyelőnye ettől kezdve nyilvánvaló: megteheti, hogy sorompókat, mesterséges útszűkületeket és körforgalmakat épít, miközben a saját fostalicskáinak külön gyorssávot biztosít. Igazságos ez?

Béla, az útfenntartó a kapitalizmus, a szabad piac törvényeire hivatkozik, és azt állítja, hogy a mesterséges eszközökkel kierőszakolt esélyegyenlőség egyenesen káros a versenyre nézve. Lajos viszont, akit egyébként ugyanúgy a profit hajt, mint Bélát, azt állítja, hogy éppen az ő tevékenységének korlátozása ellentétes a piac szent törvényeivel, és érveinek alátámasztására univerzális alapjogokat emleget: Fossemlegességet! Fostalicska necesse est! Világ fostalicskásai, egyesüljetek!

Lajos a Google, Béla a T

Könnyű lenne a problámát ellentétes érdekek mentén működő piaci szereplők versengésére redukálni: Lajos, vagyis mondjuk a Google, a Netflix vagy a Prezi az egyik oldalon, Béla, tehát az AT&T, a Verizon vagy a T-Mobile a másikon.

Bár a fostalicska-analógia természetesen több helyen sántít, kétségtelen, hogy az úthálózathatnak megfeleltethető internet ha nem is a legjobb, de a legfontosabb dolog, ami a világon az elmúlt húsz évben történt. Vagy az elmúlt százban. A számítógépes világhálózat ráadásul jóval bonyolultabb konstrukció az úthálózatnál, már csak a tulajdonviszonyokat tekintve is: üzemeltetésében, fenntartásában egyszerre vesznek részt államok, profitorientált üzleti szereplők, hadseregek, magán- és állami egyetemek, magán- és köztulajdonban lévő kutatóintézetek. hogy csak a fontosabbakat említsük.

Nem véletlen, hogy egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat az országokat, amelyek eddig törvényekben szabályozták, vagy akár csak deklarálták a net semlegességét.

Az sem véletlen, hogy az USA-ban, a gondolat szülőhazájában máig nem sikerült törvénybe foglalni az alapelvet: hiába sündörögtek annak idején Sergey Brinék és társaik Barack Obama körül, hiába juttattak neki százmillió dolláros támogatásokat, és hiába ígérte meg nekik a leendő elnök, hogy ha hatalomra jut, első dolga lesz bevezetni a netsemlegességet, az amerikai kormányzat eddigi próbálkozásai lényegében kudarcba fulladtak: az USA-ban az évek óta tartó csatározások ellenére máig sincs olyan szövetségi törvény, ami kimondaná az adatok egyenlőségét. (Konkrétan az történt, hogy az egyik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás felülbírálta a másik hatalmi ágat, a kormányzatot, és egy bíróság kimondta, hogy a szövetségi távközlési hatóságnak, az FCC-nek nincs felhatalmazása arra, hogy előírja a netsemlegességet.)

A világ nem csak Lajos és Béla

Nem igaz, hogy a Google, a Netflix és a fostalicskabizniszben érdekelt többi cég ártatlan bárányként béget a net semlegességéért, hiába nyúlnak vissza az internet közmű, sőt közkincs voltának ethoszához. A Google néha durva eszközöktől sem visszariadó, profitorientált cég, és ha bármennyit is javult a világ a Youtube-on fellelhető cukimacskás videóktól, az bizonyos értelemben a Google tevékenységének pusztán mellékterméke, bár kétségkívül kívánatos mellékterméke. Ugyanígy nem igaz az sem, hogy a T, a UPC és a többi netszolgáltató lényegénél fogva gonosz piaci szereplő, bár léteznek bizonyítékok arra, hogy némelyikük korlátozza a sávszélességet, hogy előnyhöz juttassa az által preferált tartalmakat.

Az Európai Parlament által most elfogadott törvény különleges érdeme, hogy túl tudott lépni az Amerikában a diskurzust ellehetetlenítő lobbiérdekeken, és felismerte: a világ nem csupán az egymással versengő piaci szereplők, nem Lajosok és Bélák összessége, és ha engedi, hogy a fostalicskabizniszt az útfenntartók kénye-kedve szerint korlátozzák, annak nemcsak a fos eshet áldozatul, hanem azok az értékek is, amelyeket ugyanezekkel a talicskákkal szokás szállítmányozni. Mindegy melléktermékként. Erre gondoljanak mindig, amikor szaggat a Youtube-on a cukimacskás videó.