A Microsoftot nem szokás szeretni, a Windowsos gépeket pedig még kevésbé. A világ valaha volt legnagyobb szoftvercége ugyan megpróbált javítani az Internet Explorer 6-tal megcsorbult szexepiljén, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy sikerült megragadnia a néplelket. Teljesen az enyémet sem, pedig operációs rendszerekben nem szolgálok egy urat sem.

A Microsoft adott egy Lenovo Miix 2-t, hogy próbáljam ki, milyen az új Windows egy tableten. Ez nem is volt hülyeség, mert én eddig a Windows 8-cal csak a laptopomon találkoztam, ami egy kiváló számítógép, de nem hogy érintőképernyő, hanem még touchpad sincs rajta.

Skizofrénia

Ezért eddig nem tudtam kipróbálni a Windows 8 érintőképernyős trükkjeit. Viszont legalább tudtam valamire használni az amúgy teljesen haszontalan Windows billentyűt, mert a csempés Start Menüt csak ezzel lehet elérni.

Az Windows 8 új architektúrája két különböző típusú alkalmazást futtat. Vannak a régi programok, meg az új generációs appok, amik olyanok, mint amik az okostelefonokon, meg a tableteken mennek. Ezek között nincs átjárás.

A régi programok úgy futnak, hogy az ikon megjelenik a tálcán, a háttérben az asztallal. Az új appoknál nincs asztal, és egy bal szélről behúzható menüvel lehet köztük váltani. Na, ezt a menüt én nem tudtam megnyitni, mert a képernyő peremén túlról kellett volna behúzni hozzá az ujjamat. Csak az Alt+Tab aktív nyomogatására jöttek elő. És a háttérben nem is futnak úgy, mint a sima programok. A 8.1-es Windows legutóbbi frissítésében ezeknek a hibáknak egy részét már kijavították, hogy azok is rendesen tudják használni a Windowst, akik ragaszkodnak az egérhez és a billentyűzethez. Már lehet az új appokat is ablakban futtatni, és van rendes Start Menü, nem kell a Windows billentyűt nyomkodni.

Alapértelmezett

Ezt az egészet csak azért mondom, mert én a Miix-szel értettem meg, milyennek szánták a Windows 8-at. Most először tudtam rendesen használni. Én egyébként azok közé tartozom, akiknek - óriási kijövetel - tetszik, ha valamit megújítanak. De teljesen nem vagyok kibékülve az új Windows-zal.

A Microsoftnak sikerült például elérnie, hogy a tableteken is megjelenjenek azok a sajátos jelenségek, amik eddig csak a számítógépeken tűntek fel. És ebben van jó, meg rossz is. Kezdem a jóval.

A Miix egy rendes számítógép, csak akkora, mint egy Ipad Mini. Illetve kicsit hosszabb, mert mások a képernyő arányai. Ráadásul majdnem olyan gyors számítógép, mint amin egyébként dolgozni szoktam. Ebben az a jó, hogy mindent meg lehet csinálni vele, amit egyébként a rendes gépemmel csinálnék meg.

Átalakult szokások

A rendes gépemet egyébként elő sem vettem, amíg a tablet nálam volt. Csak akkor kellett, amikor dolgoztam, mert ehhez továbbra is kell a rendes billentyűzet (és az sem mindegy, hogy milyen).

Nagyjából mindent meg lehet vele csinálni, amit egy számítógéppel. Netezni, torrentezni, filmet nézni, vagy painttel Brazzers-logót rakni a miniszterelnök képeire.

Viszont azokat a dolgokat, amiket tableteken szoktak, nem olyan jó a Miix-szel csinálni. Azt vettem észre, hogy lefekvés előtt már nem olvasok, mint korábban, hanem filmeket nézek. Egyszerűen nem olyan jó olvasni rajta, ami nem is a készülék miatt van, hanem mert nincsenek meg rajta azok a programok, amiket megszoktam. És ez pont érdekes is a windowsos tabletekben. Hiába fut a Windowson minden, valahogy mégis hiányoznak azok az appok, amiket amúgy rendszeresen használnánk.

Nem erre halad a világ

Ha pedig nincsenek tabletes appok, akkor a régen megunt Asztalon, az ujjbegyünkkel fogjuk nyomogatni a Windows Intéző gombjait, ami borzasztó kényelmetlen. Nem beszélve arról, hogy a Pocket Windows óta nem pont erre halad a világ.

Ráadásul nem is lehet csak úgy összekötni a tabletet a laptopunkkal, hogy valamit másoljunk rá. Ez egy rendes számítógép, amit egy másik rendes számítógép nem ismer fel csak úgy, adathordozóként. A megosztás megy, Wi-Fi-n keresztül, ami sokkal lassabb, mint bármit átdobni USB-n. Én erre a Dropbox és a Google Drive keverékét használtam. Ez kevésbé macerás (nem szakad meg például a kapcsolat), de ugyanolyan lassú. A Miix 2 mondjuk alapértelmezetten 64 gigabájtos kiadásban jön, úgyhogy sokkal kevésbé kell rajta törölgetni, mint egy Ipaden.

Kék halál

Arról még nem is beszéltem, hogy amikor a gyári beállítások visszaállításával fel akartam húzni a Miix-re a saját Windows 8 kontómat, többször is kékhalált dobott. Én ilyet még tableten nem láttam. Persze lehet, hogy egyszeri eset volt, mert amikor visszaadás előtt megint leformáztam, akkor nem csinálta ugyanezt.

Az viszont tök jó, hogy a Miix 2 majdnem ugyanolyan jó anyagokból, és csak egy kicsit kevésbé jól van összerakva, mint egy Ipad. Fém, úgyhogy bírja a gyűrődést, ami jó is, mert nehezebben is lehet hozzá tokot találni.

Na de megvenném-e? Ha nem lenne drágább az Ipad Mininél, akkor igen. De sajnos az. És még azok az érvek sem működnek, hogy ezen lehet dolgozni, mert nem lehet. Ahhoz továbbra is billentyűzet kell. Vagy legalább egy nagy Ipad, mert billentyűzetet csinálni még mindig csak az Apple tud. A Thinkpad 8-at nemrég próbálgattam, azt például gondolkodás nélkül megvenném. Ha nem kerülne pont kétszer annyiba, mint egy Retinás Ipad.