A pályázók szerint leállt a magyar pénzosztási rendszer

  • Átszervezték az EU-s pénzek magyarországi elosztását.
  • Az Európai Bizottság elégedetlen a helyzettel.
  • Az új rendszer még csak papíron létezik, az átszervezések miatt megbénult az ügyintézés.
  • A régi dolgozók fizetését csökkentik, sokan otthagyják az állásukat.
  • Az új dolgozókat még álláshirdetésekkel keresik.
  • Éppen ez a bizottság kifogása: nem látják, hogy ki lesz képes megbírkózni a feladatokkal.

Tavaly nyáron a Miniszterelnökség meghirdette a gyorsítás programját, hogy minden pénzt időben le lehessen hívni Brüsszelből. Idén átszervezték az egész rendszert. És ettől most minden munka leállt. Hiába gyorsították fel a támogatások megítélését, ha közben a pénzosztási rendszer szétesett, az új meg pedig még nem állt fel.

Az Európai Bizottság elégedetlen azzal, hogy a pályázati pénzek egyengetésével foglalkozó, úgynevezett közreműködő szervezeteket bevitték az egyes minisztériumok alá. Nem maga a lépés problémás, hanem azzal van bajuk, hogy nem látják, hogyan működik az új rendszer. Ezért egyelőre nem fizeti ki azokat a számlákat, amelyek már ebben az új rendszerben keletkeznek. Igaz, a magyar kormány nem is küld ki ilyen számlákat. Hogy még aggasztóbb legyen a helyzet:

Úgy tűnik, hogy ilyen számlák most nem is keletkeznek.

Közreműködő szervezetből négy országos volt (MAG Zrt, ESZA Kft, NKEK kft, KIKSZ zrt), továbbá hét regionális, utóbbiak kft-ként működtek. Április 15-től előbbiek feladatait az egyes minisztériumok vették át (a Mag az NGM-hez, az ESZA az EMMI-hez, az NKEK és KIKSZ az NFM-hez került), a regionális pályázatokat pedig az egyes megyei közgyűlésekhez delegálták. Papíron. A valóságban ugyanis most senki sem látja el azt a munkát, amit eddig ezek a szervezetek végeztek.

Januárban azért állt le az EU-s pályázati ügyek intézése, mert akkor az NFÜ volt megszűnőben. Most a közreműködő szervezetek megszűnése miatt áll a munka. A pályázók, ha kapnak választ a kérdéseikre, akkor az ilyesmi:

„További intézkedések szükségesek a napi ügymenet zavartalan bonyolítása érdekében. Ezekről az intézkedésekről és kapcsolódó határidőkről egyelőre nem tudok bővebbet, és az ESZA-s kollégák sem rendelkeznek több információval. Kérem megértését és türelmét.”

(Az idézet egy pályázónak napokban megküldött levélből való.)

A senki nem tud semmit élménye tavaly év vége óta kísérti a pályázókat. Papíron az összes pályázati pénzt kiosztották, vagyis van döntés arról, hogy ki kapja meg a 2015-ig elkölthető 8200 milliárd forint még ki nem fizetett részét. Sőt még ennél is több pénz sorsáról van döntés, hogy az elmaradó, elbukó projektek se okozhassanak forrásvesztést. Elvben túlbiztosított a rendszer, minden fillér elkölthetőnek látszik.

Csakhogy nagyon sok olyan pályázó van, akit ugyan értesítettek, hogy nyert, de szerződést még nem kötöttek vele. Tavaly év vége óta csúsznak az aláírások, annak ellenére, hogy hivatalosan a támogatói döntés meghozatalától csak 30 nap lenne erre. Sok esetben ez azért probléma, mert ettől sok pályázat már nem megvalósítható. Vagy nem abban a formában, ahogy az a győztes pályázatában szerepel. Például ha valaki oktatási programmal nyert tavaly ősszel, de az aláírások csúszása miatt a tavaszi félévben nem indíthatta el a képzését. Az elcsúszó építkezésekből is lehet gond. Vagy abból is, ha időközben megváltozik egy pályázat megvalósításához szükséges eszközök ára. Ilyenkor módosítani kell a pályázatot, új ütemezést kellene jóváhagyatni, de egyelőre ezt sincs aki intézné vagy felügyelné az állam részéről. Nagyon sokáig lehetne sorolni a panaszokat, tipikusan így néznek ki:

  • Nem bírálják el kifizetési kérelmeinket.
  • Szinte minden leállt: van olyan kifizetési kérelmünk, ami január 30. óta bent van, és még semmi sem történt vele.
  • Nincs a felügyelőszervnél senki, aki bármiben is kompetens lenne, és egy kisebb mértékű szerződést alá merne írni támogatásról.
  • Elkevert papírok, időhúzás mondvacsinált indokokkal a pályázók felé, választ nem kapsz semmire.
  • ESZA-sok mondják, hogy hetek óta ülnek bent a helyükön, és nem kapnak munkát, unatkoznak.
  • A hibás indokok alapján visszadobott pályázatok száma idén nagyon megugrott. A Miniszterelnökség hiába hagyta jóvá a jogi kifogásainkat, és adott igazat nekünk, a MAG Zrt. nem reagált már az ottani döntésre. December 31-ig viszont nekünk le kellene zárnunk a projektet.

Ezeket a panaszokat pályázók és pályázatírók írták. Részben levélben a szerkesztőségünknek, részben különböző fórumokon.

Kevesebb pénzért kéne folytatni

Az intézményi szétesés fő oka, hogy a közreműködő szervezeteknél dolgozók még nem tudják, hogy mi lesz velük. Ha átmennek a minisztériumokba, akkor kevesebb lenne a fizetésük. Sokan több tízezer, esetleg százezer forintos fizetéscsökkenéssel számolnak. A minisztériumokban eleve kevesebb hely van. Eddig kétezren dolgoztak a közreműködő szervezeteknél összesen, a minisztériumi férőhelyek ennél jóval szűkösebbek.

Ezért sokan hónapok óta munkát keresnek vagy már fel is mondtak. Ráadásul csak májusig kell nyilatkozniuk, hogy átmennek-e közalkalmazottnak, miközben április 15-e óta a minisztériumok papíron már átvették a feladatokat. De nincsenek betöltve az ottani állások, tele van álláshirdetésekkel a kormany.hu.

Egyáltalán nem biztos, hogy az új emberek képesek lesznek befejezni a függőben lévő projektek gondozását. Éppen erről szólnak az Európai Bizottság kifogásai is. Sem az új felelősségi rendszereket, sem a szakértő stábot nem látják még.

A Miniszterelnökség szerint viszont az új rendszerben egyszerűbb és gyorsabb lesz az ügyintézés. Időarányosan a kifizetésekkel sincs baj, a megcsúszott számlák aránya 5 százalék alatt van, mondta Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai helyettes államtitkár.

A 2014 január óta tartó nagy átszervezés éppen akkor bénította le a magyar pénzosztási rendszert, amikor a kifizetések a végéhez közelednek, alig van már idő elkölteni az eddig le nem hívott pénzeket.

Sokat kritizálták a vállalkozók, pályázók a most megszüntetett közreműködő szervezeteket körülményességük, rugalmatlanságuk és lassúságuk miatt. Most mégis visszasírják azt az időt, amikor legalább volt kihez fordulni.

„Most már káosz sincs” - írta egyikük.