Nem tudom, hogy emlékeznek-e Edward Smith-re, aki mechanofil, szóval gépekre, azon belül is közlekedési eszközökre gerjed. Az ő viszonya a járművekkel a puszta testiségről, a nyers vágyról szólt.

Hozzá hasonló témában, de egész más műfajban mozog a cibakházi, 80 esztendős Szmeló Gyuláné Ilonka néni.

Szmeló Gyuláné Ilonka néni viszonya sokkal magasztosabb, líraibb. Nála az érzelem dominál, nem az azonnali beteljesülés a fontos.

Így mesélt a Szoljonnak piros ladájáról:

"Ez az én szemem fénye, egyetlen társam (...) Jó dolga van ennek az autónak – simogatja meg tetejét – nézzék, még szőnyeget is tettem a garázs padlójára! Én aztán nem úgy megyek vele, mint a meszes, meggondolom kétszer is, mikor előzök, nem hajtom szét! Szeretem na, de ő is szeret engem!"

Könnyek szöknek az ember szemébe.

"Ilonka néni egy „jelenség” Cibakházán piros, feltűnő autójával – állítja Savella Mihály polgárőr."

Még sorolhatnám órákig,, de nézzék meg inkább az eredetit.

A Szoljonnál egyértelműen rajta vannak a főaxonon, egy hete az 59 éves Halkovicsné Joli öltözködési szokásairól közöltek egy alapos írást. Az is nagyon jó lett.