Kinek dolgozik a Jobbik?
Vona Gábor tegnap az Európai Unió valószínűleg egyik első olyan valamirevaló vehető politikusa lett, aki a donyecki és luhanszki népszavazások eredményének elismerésére szólított fel.
Ez az állásfoglalás vagy a Jobbik vezetőjének józanságát vagy a Moszkvával való viszonyának tisztaságát kérdőjelezi meg.
Amíg a Jobbik a magyar politika egy jelentéktelen kis szeglete volt csupán, addig megtehettük, hogy csak legyintünk a vadabbnál vadabb nyilatkozataikra. Mára azonban az ellenzéki oldal meghatározó szereplőivé váltak, ezért nem lehet nem foglalkozni a véleményükkel. Érdemes tehát ezt az állásfoglalást egy kicsit jobban körbejárni.
Bárki, aki akárcsak a legfelületesebb módon is követi az ukrajnai eseményeket, tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy a két szóban forgó népszavazás körülményei egyszerűen lehetetlenné tették, hogy az eredményeket komolyan lehessen venni.
Nem arról van szó, hogy tudni vélnénk, mit is akarnak valójában az ott lakók, hanem egyszerűen arról, hogy még csak a lehetősége sem állt fenn a normális szavazásnak: barikádok az utcákon, az ukrán katonaság beavatkozási kísérletei, az úgynevezett népszavazást lebonyolító szervezet bármilyen hivatalos felhatalmazásának hiánya.
Vona Gábor, aki hagyományosan jobban érdeklődik az átlagnál az orosz és bel- és külpolitika eseményei iránt, természetesen tisztában van mindezzel. De akkor miért mondja azt, amit mond? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy annyira elvakultan utálja az őt nyilvánvalóan kiközösítéssel és megvetéssel kezelő nyugatot, hogy mindent elhisz azoknak, akik a nyugattal szemben állnak. Magyarul bármit is tud és olvas a Jobbik vezetője, egyszerűen nem akar tudomást venni a számára kedves álláspontot cáfoló tényekről.
A másik elképzelhető magyarázat, hogy ő is tudja, mi a helyzet, de fontosabbnak érzi az orosz érdekek melletti kiállást, mint hogy az ukrán helyzet valódi alakulásával foglalkozzon. Szerintünk bár az első változat bizonyos nyomai biztosan fellelhetőek a Jobbik vezetőjének gondolkodásában, a második magyarázat a valószínűbb. A jelen téma szempontjából érdemes megemlíteni, hogy Vona Gábort tavaly nem más látta vendégül az orosz fővárosban, mint az úgynevezett eurázsiai gondolat fő ideológusa, Alekszandr Dugin. Utóbbi eszmerendszer Vlagyimir Putyin első számú, hazai fogyasztásra szánt hivatkozási alapját szolgáltatta mind a nyugattal szembeni sérelmi politikára, mind az ukrán feszültség kapcsán. Nem véletlen, hogy olyan sokan feszegetik a Jobbik moszkvai kötődéseit.
Az egyelőre nem világos, hogy Vonáék valami szellemi-ideológiai társat vélnek felfedezni Moszkvában, vagy egyszerűen csak támogatást kapnak Oroszországból.
Bármelyik is legyen a helyzet, az mindenképp nyugtalanító, hogy mindez olyan szintű azonosulást eredményezett, hogy a pártelnök a kézenfekvő tényekkel szemben is hajlandó a hivatalos orosz kommunikáció szócsövévé válni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.