Egy unalmasnak látszó nő jobb, ha otthon marad, minek megy az ilyen vakufényes dijátadókra? A vörös szőnyeges események mind egyformák: a színésznőktől megkérdezik kit viselnek, hogy készültek a nagy napra, honnan van a cipőjük, kivel járnak épp, és melyik ékszerész kölcsönözte az ékszereiket. Színésznők, ez is a munka része, aki nem szereti a csillogást, ne csinálja.

Amikor Kevin Spaceyt kóstolgatta viccből a Buzzfeed riportere, simán elküldte a riportercsajt a fenébe, amikor ráfordult, hogy a manikűrjéről és a pedikűrjéről faggassa. Cate Blanchett is lazán megkérdezte az őt, (vagy sokkal inkább az általa viselt Givenchy-ruhát) tetőtől talpig végigpásztázó operatőrt, vajon a férfi kollégákkal is ezt csinálja-e. Ők a profik. Persze néhány Oscarral a vitrinben ők már megengedhetik maguknak.

Nem így azok a nők, akiket a női rovatokban az adott esemény legrosszabbul öltözöttjeinek nevezve megszégyenítenek. Kövérek, béna a hajuk, ronda a ruhájuk, fénylik a homlokuk, ízléstelenek. Bezzeg az igazi sztárok, akiket a legmenőbb stylistok öltöztetnek és négy divatház könyörög nekik, hogy ugyan válassza az ő ruhájukat, ők bezzeg tökéletesek. Ez persze nem jelenti azt, hogy őket ne nyomasztanák ezek az elvárások, panaszkodnak is, csak persze kevésbé hitelesen, mintha egy tényleg átlagos külsejű nő mondaná mindezt.

A napokban végre ez is megtörtént: egy komika, Sarah Millican fakadt ki azon, hogy a tavalyi brit filmes díjátadó után a Twitteren kigúnyolták a ruhája miatt. Elveszítette a humorérzékét, és annyira kiakadt, hogy a kocsiban ülve sírt, amiért megalázták. Azóta sem érti, hogy neki miért kellene szépnek lennie, vagy különlegesen jólöltözöttnek, ha egyszer azért hívták meg a rendezvényre, mert jó komika, jól végezte a dolgát, nem azért, hogy pózoljon, ez utóbbihoz ugyanis nem ért. Ő remekül érezte magát abban a nagyvirágos, 46-os méretű, hossszú nyári ruhában és most már úgy gondolja, csak ez számít.

Mi drukkolunk Sarahnak, hogy jövőre újra ebben menjen a díjátadóra. Már ha meghívják. Persze nekünk sincs ízlésünk, ahogy nők milliárdjainak és az átlagosságból hatalmas karriert csináló Csajok-alkotó Lena Dunhamnnak sem, ő is leginkább úgy érzi jól magát, ahogy van. Cikizik is érte eleget.

De tulajdonképp miért is ne lehetne úgy tekinteni ezt az egész felhajtásra, ahogy a kinézete és a viselkedése miatt egyik legtöbbet támadott híresség, Lily Allen teszi? „Ez valóban elég kemény. De ha a jó oldalát nézzük, van egy szép házam és egy csodás cipőkollekcióm. Minden munkának vannak rossz oldalai, ettől lesz valami munka. Ezért fizetnek bennünket érte. És az én munkámnak ez a szar oldala."