• Vitaest a politikai színházról
• Katona József Színház, május 26., este 8 óra
• Az egyik sarokban a népi, keresztény, konzervatív kőszínházas kormánypártiak. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, jelenleg a magyar színházi élet ura. És Oberfrank Pál, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója, aki Bujtor István helyére ejtőernyőzött be Eperjes Károly mellé.
• A másik sarokban az urbánus, független, alternatív ellenzékiek. Ascher Tamás, a Katona főrendezője, és Schilling Árpád rendező, a Krétakör alapítója.
• A közönség sorai teli színházasokkal, újságírókkal. Akit körülöttem felismertem: Enyedi Ildikó, Eperjes Károly, Mohácsi János, Csáki Judit, Fekete Ernő, Bodó Viktor satöbbi.
• Moderátor: Veiszer Alinda.

Négy széken négy férfi morcog. Schilling sértetten rágja a száját. Vidnyánszky gőgösen felhúzott szemöldökkel a cipőjét nézi.  Ascher sztoikus nyugalommal vakarja a szakállát.  Oberfrank Pál olyan földöntúli mosollyal hajtja saját vállára fejét, mintha most csusszant volna ki a macskafogó fenekéből. A színpad közepén Kerényi Imre láthatatlan buzicsontja várja, hogy ráharapjanak a színházi férfiak.

Attól rettegtem, amíg az emberszagú tömegben vártam a kapunyitásra, hogy amikor leültetnek vitatkozni ellenérdekeltnek vélt feleket, akkor azok elkezdenek egymásra egyetértően bólogatni, ahelyett, hogy rögtön torokra mennének. Nem így történt.

Annál is rosszabb: Mi az a politizáló színház?

Vidnyánszky: Nem vetemedem aktuálpolitikai gesztusokra. Költői színházat akarok, elemelkedést.

Veiszer: És a Johannában a kártyás jelenet, amikor kártyalapokon európai újságok lapjain európai parlamenti képviselők, többek között Rui Tavares és Daniel Cohn-Bendit karikatúrái szerepelnek?

Vidnyánszky: Jó, de ez csak azért volt, mert a külföldi lapok nem hozták le az engem ért vádakra a válaszom. Meg mert az EU fél a keresztény gyökereitől. Én csak igeneket mondok. Egyébként az igenek nemek is.

Schilling: Mi meg kifejezetten az MSZP-nek kampányolunk.

nevetés

Oberfrank: Én nem értek a politikához. Az élet szép, és van remény.

Ascher: Minden politika.

Schilling: Minden hatalom.

Ascher: A minőség számít. Nem az ideológia.

És ez így ment egy órán és öt percen keresztül. Amikor is az egyre feszültebb Schilling Árpádnak elege lett.

Elsül a buzicsont?

A színpadon ülő emberek természetesen a pénz miatt gyűlölik egymást. Ugyanis a szocialista Hiller időszakában, amikor Vidnyánszky Debrecenben volt igazgató, a vidéki társulatoktól vették el a pénzt. A kormányváltás után pedig a vidékieknek visszaadták, viszont a függetlenektől elvették a lóvét.

Schilling: Most nincs szabadság.

Vidnyánszky: Mindenki azt csinál, amit akar.

Schilling: Egzisztenciális kérdés van. Félelem van. Kollaboráció van. És a te kezedben van a hatalom.

Vidnyánszky: Meg akarsz felelni a külföldi pénzadóidnak, ezért bántasz. Hiller idejében ti szét akartatok mindent verni!

Schilling: Ti?

Vidnyánszky: Ti.

Schilling: Ki az a ti?

Vidnyánszky: Sóhajt. Én ezt így nem szeretném tovább...

Akkor miért nem szólaltál meg, amikor a vidéki struktúrát szét akarták verni? Ha én nem védem meg, akkor ma üresen állnának a vidéki kőszínházak, mint Skandináviában, meg Franciaországban.

Schilling: Áhá, tehát ez a bosszú?

Vidnyánszky: A környező országokban sokkal kevesebb pénzt kapnak a függetlenek, mint itthon.

Oberfrank: Mindannyian szeretjük a színházat. Ez a legfontosabb.

Ascher: Mindenki szabadon alkothasson! Ez a legfontosabb! A nevetekben is elfogadhatatlan buzizás zajlik. Sunyítotok, lapítotok.

Vidnyánszky: Ti miért nem tartjátok tiszteletben a hitemet? Az én sérelmeimmel mi lesz?

Ascher: Nem ugyanaz a fájdalma a trónon a királynak, és a deresre húzottnak.

Vidnyánszky: Nem én vagyok a király.

Ascher: Te vagy Major Tamás.

Oberfrank: Én örülök, hogy itt lehetek.

Egy néző háborogva, kivonul:

Ez az egész egy hülyeség!

Vidnyánszky: Legközelebb a Nemzetiben tartjuk. Itt mi vagyunk kevesebben. Az alternatív színházban húsz éve nem született új gondolat. Akkor mitől progresszív?

Schilling: Jó, akkor a tiéd mitől keresztény?

Vidnyánszky: Mi maradiak vagyunk?

Schilling: Én ilyet nem mondtam. De Pintér Béla társulata korábban 70 milliót kapott, most meg a felét.

Vidnyánszky: Plusz TAO. Ami szintén állami pénz.

Ascher: Orbán Viktor azt mondta, hogy a TAO nem állami pénz.

Elsül a buzicsont!

Kerényi Imre a napokban harcot hirdetett a magyar színházi életben szerinte befolyásos buzilobbi és a nem keresztény színházi képzés ellen. Szóval érthető, hogy két óra sistergő feszültség után már türelmetlenül vártuk, hogy robbanjon a buzibomba.

Veiszer: Mit lehet tenni?

Schilling: Amíg van ti és mi, addig semmit. Számtalan levelet írtam a minisztériumba, amire nem kaptam választ.

Vidnyánszky: És én az előző időszakban mennyi levelet írtam? Sokkal többet.

Egy néző feláll és sírós hangon mondja: Ez az egész elég lehangoló. Majd leül.

Schilling: Fekete György.

Oberfrank: Fekete Györgyöt ne hozzuk ide! Én békét szeretnék.

Vidnyánszky: Párbeszédre van szükség.

Ascher: Elhatárolódtok Kerényitől?

Vidnyánszky: Már tegnap megtettem a TV2-ben.

Ascher: Elhatárolódtok?

Vidnyánszky: Mondtam, már megtettem.

Veiszer: De most elhatárolódik? Tartalmilag?

Ascher: Mondja ki!

Vidnyánszky: Mit? Jó, igen.

Oberfrank: Jaj, rengeteg a gond.

Néző: És a tánccal mi van?

Oberfrank: Én személyesen a kortárs tánc nagy szerelmese vagyok.

függöny, cigi, büfé

(A képek a Katona József Színház és a szerző felvételei.)