• Az elnökválasztás óta több ember halt meg a kelet-ukrajnai harcokban, mint előtte.
• Mégis mindenki békét vár az új elnöktől, Petro Porosenkotól.
• Porosenko már mindenkivel politizált szövetségben, aki valaha hatalmon volt Ukrajnában.
• Úgy tűnik, hogy egyelőre Moszkva és a Nyugat is elégedett vele.

Vasárnap éjjelre biztossá vált, hogy Petro Porosenko simán nyerte az ukrán elnökválasztást, második fordulóra sem lesz szükség. Hiába volt 17 jelölt, 54 százalékot szerzett, messze megvert mindenkit.

Másnap a kelet-ukrajnai felkelők elfoglalták a donyecki repülőteret. Az ukrán hadsereg nem tétovázott: helikopterekről kezdték lőni őket, és még harci repülőket is felküldtek. Kedd reggelre az ukrán hadsereg visszafoglalta a repteret, és azt állították, hogy nem vesztettek egy embert se. A felkelők között 30-40 halott lehetett, teherautókkal vitték el a hullákat.

A Kreml egész türelmes lett

A véres fejleményben a legérdekesebb, hogy mennyire visszafogottan reagáltak az oroszok. Egy hónapja, amikor ismeretlenek néhány terepjáróból lelőttek két szeparatistát egy ellenőrző pontnál, akkor a Kreml felháborodott közlemények sorát adta ki, szinte háborús hangulatot keltett. Most ugyan felszólította az orosz külügyminiszter az ukrán kormányt, hogy azonnal állítsák le a katonai akciókat, de azt is hozzátette, hogy "minden félnek tartózkodnia kellene az erőszaktól". Nagyon megváltozott az oroszok hozzáállása az ukrán konfliktushoz.

Mostanra az oroszok visszavonták katonáikat az ukrán határ közeléből.

Amióta látszott, hogy Porosenko toronymagas esélyese az ukrán elnökválasztásnak, azóta a Kreml nem követelte, hogy mindenáron halasszák el a szavazást, sőt Putyin még azt is mondta, hogy a választás fontos lépés lehet a megbékélés felé.

A megbékélés irányába mutat, hogy Günther Oettinger energetikai EU-biztos közvetítésével hétfőn tárgyalások indultak egy új orosz-ukrán gázszerződésről. Messze még a megoldás, de az elmúlt hetekben szóba sem álltak egymással a felek, csak jó keményeket üzengettek egymásnak.

Nagy kérdés, hogy az oroszok mennyire engedték el a donyecki felkelők kezét, akik két hete kikiáltották a Donyecki Népköztársaságot, ami Donyeck és Luhanszk ukrán régiókból áll. Az azonban látszik, hogy Oroszország sokkal visszafogottabb, amióta Porosenko győzelme biztossá vált.

Egyáltalán nem világos, hogy miért. Megegyeztek előre valamiben Porosenkóval? Rájöttek, hogy nem érdekük a konfliktus gerjesztése, és meg akarják nézni, hogy Porosenko puhább eszközökkel mennyire lesz hajlítható? Csak találgatni lehet.

A szavak kemények

Pedig ránézésre az új elnök egyáltalán nem engedékeny az oroszok felé. Amióta megválasztották, azóta beszélt arról, hogy

• szeretné, ha Ukrajna aláírná az EU-val azt a társulási szerződést, aminek elmaradása miatt kitörtek az első tüntetések Kijevben,
• soha nem fogja elismerni a Krím elvesztését,
• órákon belül vissza akar foglalni minden épületet és települést Kelet-Ukrajnában,
• nem tárgyal a szakadárokkal, amíg le nem teszik a fegyvert,
• és első hivatalos külföldi úticéljának Varsót jelölte meg, ahol a leginkább oroszellenes kormány van hatalmon Európában.

Mégis, e kemény szavak és gesztusok ellenére az oroszok nem élezik egyelőre a konfliktust.

Ügyesen hajlik

Porosenkóval ugyanis az előzetes jelek szerint lehet tárgyalni. Porosenko eddig mindenkivel együtt tudott működni. Hiszen:

• Volt már parlamenti képviselő és a költségvetési bizottság elnöke Leonyid Kucsma idejében (Kucsma volt az erős ember Ukrajnában a 90-es években).
• Segített megszervezni a most elűzött Janukovicsnak a Régiók Pártját (a segített megszervezni az ukrán politikában leginkább azt jelentheti, hogy pénzt adott rá).
• Nem sokkal ezután átállt a narancsos forradalom oldalára, és Juscsenko elnöksége idején külügyminiszter lett, Julia Tyimosenko kormányában.
• Juscsenko menesztette, de hamarosan az ukrán nemzeti bankot felügyelő tanács elnökévé tette.
• Janukovics gazdasági miniszternek nevezte ki. Porosenko ezt mostanában úgy magyarázta, hogy ő tárgyalt az EU-val a társulási szerződésről, és csak emiatt vállalt kormányzati szerepet.
• Amikor a kijevi Majdanon elkezdődtek a tüntetések, akkor Kanal5 nevű tévéadója az állami propagandával szemben folyamatosan beszámolt a fejleményekről, szimpatizálva a tüntetőkkel.
• Az ukrán oligarchák közül elsőként állt ki egyértelműen a kijevi tüntetők mellett, pénzt és eszközöket is adott nekik.
• Most éppen Vitalij Klicsko pártjának a támogatását élvezi (vagy fordítva, az erőviszonyok nem egyértelműek).

Porosenko tehát minden oldalon politizált már, de egyáltalán nem kopott el az ukrán politikai zsibvásárban. Az ukrán oligarchák közül messze ő a legnépszerűbb. Részben azért, mert csokit gyárt, és nem rettenetes szénbányák, kohók vagy éppen gyanús földgázügyletek tették milliárdossá. Hanem a csokigyárai. Ettől és közvetlensége miatt népszerű figura, szemben az olyan savanyújóskákkal, mint a Bécsben nemrég lecsukott Dmitrij Firtas. Aki egyébként szintén Porosenkót támogatta a mostani választáson.

A béke üzleti érdeke is

Porosenko vagyonát a Forbes 1,6 milliárd dollárra becsülte tavaly, övé a világ 18. legnagyobb édesipari vállalata, a Roshen, aminek van magyarországi érdekeltsége is, a Tibi csoki. Ellentétben az ukrán oligarchákkal, nem egyik pillanatról a másikra lett dúsgazdag, hanem fokozatosan futtatta fel a csokigyárait. Azóta hajó-, autó- és buszgyára is van, és egy országos tévécsatornája is.

Porosenkót érzékenyen érintette az ukrán-orosz viszály: amikor az oroszok Janukovicsot mindenféle kereskedelmi korlátozásokkal zsarolták, hogy álljon el az EU-s szerződéstől, akkor többek között Porosenko édességeit se engedték át a határon. Aztán oroszországi gyárát is bezáratták valamilyen védjegy körüli jogi vitára hivatkozva. Porosenko közben nagyon is érdekelt volt az EU-val kötendő szabadkereskedelmi társulásban: nagyon jól járna, ha vámmentesen szállíthatna csokit az unióba. Talán ezért is vállalta, hogy fejlesztési miniszterként ő tárgyaljon a megállapodásról Brüsszelben. Ugyanakkor azt állítja, hogy politikai ambíciói ezzel nem függenek össze, és megígérte, elnökként eladja vállalkozásait.

Porosenko azt ígérte, hogy tárgyalni fog hamarosan az oroszokkal is, és a többi oligarchával is. Rinat Ahmetovot, a leggazdagabbat név szerint is említette. Ő fontos szereplő, például Mariupolban az ő acélgyári munkásai vették át a hatalmat, és azóta a donyecki városból a szakadár fegyveresek és az ukrán katonák is visszavonultak.

Porosenko győzelmével most mindenki konszolidációt vár Ukrajnában. Az IMF pénzt ígért, az oroszok tartózkodnak a fegyveres beavatkozástól, az ukrán hadsereg igyekszik gyorsan visszafoglalni a Donyecket. Csak az nem látszik még, hogy Porosenko híres kompromisszumkészsége hova vezeti Ukrajnát.