Június 16-án, hétfőn este a fővárosi Hősök terén került megrendezésre a Szabadságkoncert, amelyen fellépett a Scorpions és az Omega. Az ingyenes koncert apropóját Nagy Imre és társai 1989-es újratemetése, valamint a rendszerváltás 25. évfordulója adta.

Omega

Nem sok ilyen korú zenekar mozog az országban, akiket a mai napig olyan elismerés és rajongás övezné, mint az Omegát. A még a beatkorszakban, egy szinte másik világban indult zenekar mára a hazai rockélet itthon és külföldön egyaránt elismert ikonja lett.

Talán nagyképűség lenne Kóbor Jánost és Molnár Györgyöt a puszta Mick Jaggerének és Keith Richardsának nevezni, de a zenekar a Bellaphon kiadós időszakában tényleg nem lógott ki az akkoriban nyugaton megszokott és elvárt zenei színvonalból.

Ők azok, akik szinte a kezdetekről fogva félistenként jelennek meg a színpadon, füstbe, lézerfényekbe és misztikumba bugyolálva, nem váltják aprópénzre a nevet, nem jelennek meg a Lottóshow-ban és nem alacsonyodnak le a napi politika szintjére.

Ott állok az énekes és a sok ezer ember között. Nem hiszek az ezotériában, de néhány másodpercig szinte tapintható a nagy találkozás. (Utoljára a Balaton Fesztiválon, egy Tankcsapda-koncert kezdetekor futott át rajtam ugyanez az érzés.)

Egyszerűn örülök, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak elcsíptem élőben a magyar rocktörténelem egyik nagy fejezetét, és az Omega név mellé végre oda tudok tenni egy pipát.

Az Omega műsora méltó volt arra, hogy a hazai könnyűzenei élet fénypontja legyen. Köszönet az Omegának a felejthetetlen élményért és még további sok sikert kívánok az elkövetkezendő évekre!

Scorpions

Ha meg értékelnem kéne az estét azt mondanám, tanulságos volt. Tanultam magamról és az előítéleteimről és megint tanultam a zene összetartó erejéről, mert az csodálatos, még akkor is, ha ez nem az én zeném. A Scorpions meg igazából egy nagyon energikus koncertet adott, nem volt belefásultak, igazi ős-hardrock volt a színpadon. Ők szerintem tényleg még mindig valahol 30 évvel ezelőtt járnak.

Ki kell mondanom, hogy elég megható volt az a sok ember, akiknek ezek a dalok jelentették a fiatalkorát. Együtt mozogtak a zenére és ugyanazt érezték. Ez az egyik legjobb dolog a földön. Mikor több ezer ember ugyanazon a hullámon rezeg. Át tudtam érezni.

A vén trottyok visszatértek, és megmutatták, hogy seggbe tudják még rúgni az embereket, ha akarják. Szóval szép volt, papák!

Scorpions fanként az ember lánya úgy lehetett hardrock-rajongó, hogy közben a dallamokról sem kellett lemondania.

Kisebb arányban az ortodox, feketepólós, bakancsos metálhívők, inkább konszolidált negyvenesek látogattak ki a bulira, no és sok csinos csaj, talán köszönhetően a már említett lágy örökzöldeknek.

Minden volt, ami szem, száj és fül ingere. Jó dalok egy vérprofi zenekar előadásában, kitűnően koreografált fényorgia, filmbejátszások.

Nagyon sok fiatalt lehetett látni a közönség soraiban, akik a zenekar pólójában ugyanúgy énekelték a számokat. Pedig valószínűleg ők még nem is éltek, amikor a banda a csúcsra ért. Ez is azt mutatja, hogy van még igény a minőségi rockzenére. Rock And Roll Forever!

Minden jót, Isten Veletek! Soha rosszabb hétfő estét!

(A cikk minden mondatát szóról szóra különböző Omega és Scorpions koncertbeszámolókból lopkodtuk össze. A képeket viszont tényleg Botos Tamás és Ács Dániel készítette.)