Megölték a hercegi párt Szarajevóban

Ebből akkora háború lesz, amekkorát még nem látott a világ.

Császári és királyi öfelsége ezt a Tumblren posztolta. Kiáltványában azt írja, hogy jegyzéket küld Belgrádba, amiben kéri az osztrákellenes propaganda leállítását Szerdiában, és hogy egy osztrák-magyar szakértői bizottság vizsgálhassa ki Szerbiában a Ferenc Ferdinánd koronaherceg elleni merénylet körülményeit. Cs. és kir. őfelsége azzal zárja kiáltványát, hogy ha Belgrádban nem teljesítik ezeket a követeléseket, akkor

az Osztrák-Magyar Monarchia megtorolja a becsületén esett sérelmeket.

Belgrádi tudósítóink szerint nem valósznű, hogy Péter, szerb király elfogadja, hogy Bécs-Budapest diktáljon Szerbiának, ezért nem teljesítik majd a jegyzékben foglaltakat. Szentpétervárról pedig olyan hírek érkeznek, hogy Miklós cár hajlandó kiállni Szerbia mellett, ha a Monarchia megtámadná.

Sötét felegek gyűlnek Európa egén, ki tudja, meddig élhetünk még békében?

Az 1930-ban Szarajevóban kitett emléktábla sértette a Harmadik Birodalom önérzetét, így amikor a nácik 1941-ben bevették Szarajevót, letépték, és a születésnapjára odaadták Hitlernek.

A kommunizmus alatt a gyilkost úgy ábrázolták, mint hőst, aki az önkényúr ellen fellázadt, a második világháború után egy nagyobb utcát neveztek el róla, és új emléktáblát kapott. Ivo Andrić boszniai származású Nobel-díjas író – aki az Ifjú Bosznia tagja is volt – írt róla angol nyelvű könyvet 1966-ban. A merénylet 50. évfordulója után mégis csökkent a kultusza.

Az 1990-es években már nem ünnepelték, mert a Jugoszláv egységet sem ünnepelték. A NATO-bombázások után, még inkább 2007 után Koszovó miatt Princip a Nyugat-ellenesség szimbóluma lett. Most két irányzat van:

• A szerbek előtt példa a szerbellenes diktátorok merénylőjeként, a nagy szerb birodalom híveként.
• A bosnyákok szerint pedig a bosnyák függetlenség embere.

Slobodan Markovich, a Belgrádi Egyetem politológusa szerint most egyrészt a Jugoszláv nosztalgia, másrészt a szerbek Jugoszlávia és Koszovó miatti „poszttrianon-szindrómája” miatt nagy hős. Az ellenzői viszont Belgrádban ledöntenék a szobrát, miközben Szarajevóban Ferenc Ferdinándnak állítanának. Emir Kusturica imádja.

Az elmúlt években arról is hosszú tanulmányok születtek, hogy Princip tényleg egy szendvicset evett-e a merénylet előtt.

Méltató cikkek jelentek meg róla, 1920 és 1929-ben hősként, szimbólumként tisztelték, arra is felhasználva, hogy a szerbek és a szlovének fogjanak össze (természetesen szerb dominancia alatt). 1926-ban egy szociáldemokrata bécsi orvos, Martin Pappenheim, aki kétszer meglátogatta Principet, azt írta, hogy szörnyű egészségügyi állapotban volt a börtönben, lefogyott, láncokban tartották, borzasztó körülmények között. Ezután még inkább mártírként említették.

A fordulat

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság alkotmányát is Vidovdan napján fogadták el, de 1931-ben minden megváltozott, amikor a Jugoszláv Királyságra ráerőltettek egy alkotmányt. Ez megpecsételte a diktatúrát, a korábbit pedig már nem ünnepelhették, így Princip is kellemetlenné vált. (Az etnikai ellentétek már korábban kiéleződtek, 1928-ban egy képviselő lelőtt több másikat.) A szerb vezetés Principet megpróbálta elfeledtetni, a gazdasági válság idején a közbeszéd inkább a háborús felelősségről szólt.

Slobodan Markovich, a Belgrádi Egyetem politológusa csütörtökön a Habsburg Történelmi Intézetben azt mondta: 1914-ig lehetett. 1903-ban például a király és királynő megölésekor az orosz nagykövet a memoárja szerint a szemközti épületből az ablakából nézte a gyilkosságot. Amikor viszont történészek kikérték a jegyzőkönyvet, elkérték az orosz nagykövetségtől az 1903. június 14-i gyilkosság napjáét is, de abból a március és április után a májust és a júniust kiszedték.

Bár Oroszország általában Szerbia nagy szövetségese volt, Szerbia 1881 és 1903 között hivatalosan a Monarchiáé volt. Csak az annexió után barátkoztak össze, és az orosz befolyás csúcsa 1914-ben volt. Amikor viszont 1917-re Ápisz, Péter király, a fia, Sándor és Pašić miniszterelnök egymásnak estek, az orosz nagykövetnek döntenie kellett, melyik oldal mellé áll, és úgy tűnik, Pašićot választotta, vagyis a pacifista oldal mellett döntött.

A Fekete Kéz aztán a Pašić-kormányt is meg akarta buktatni egy merénylettel, létrejött viszont a Fehér Kéz is ellenük, ami támogatta a kormányt. A Fekete Kézben sokan Ápisz ellen fordultak, és megpuccsolták. A hadseregben viszont megmaradt a tekintélye 1916-ig. Ápisz 1914-ben még biztosan együtt dolgozott az orosz titkosszolgálattal, de amikor 1917-ben a kommunisták átvették a hatalmat, a szerbek elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak a Fekete Kézzel. Koncepciós perben (egyébként a kormány hangos ellenkezése mellett) 1917 júniusában elítélték, és kivégezték Ápiszt.

Még a tengerentúlon is olyannyira a merénylettel foglalkoznak, hogy már most a birtokunkba jutott a csak holnap megjelenő New York Times egy példánya:

A bíróság megállapította, hogy nyilvánvalóan köze volt katonai összeesküvésnek a Szerb Kriályságban. Ennek ellenére nem mindenkit ítéltek halálra, a fiatal koruk miatt. A hat halálraítélt mellett (köztük volt a nap lúzere) a legtöbben 20, 16 vagy 13 évet kaptak, 9 embert mentettek fel. Princip is 20 évet kapott, de 1918. április 28-án a theresienstadti börtönben TBC-ben meghalt.

​

Három évvel később, 1921-ben Szarajevóban temették el a Mlada Bosna szervezet többi tagja mellé. Merényletének színhelyén a királyi Jugoszlávia kormánya emléktáblát helyezett el. A független Horvátországban a második világháború alatt ezt eltávolították, majd a független Bosznia-Hercegovina hatóságai ismét visszahelyezték, ma is látható. Bosznia-Hercegovina hivatalosan nemzeti hősének tekinti.