Hiába bizonygatják az ellenkezőjét Orbán Viktor nyugati rajongói, a magyar miniszterelnök tusványosi beszédében nemcsak a liberális társadalmi felfogást, hanem általában, fékestűl, ellensúlyostúl az egész politikai liberalizmust vetette el, írja a Foreign Affairsben megjelent cikkében Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem politológiaprofesszora.

Mondjuk ő eddig sem volt túl nagy véleménnyel Orbánról: egy korábbi cikkében azt írta, Orbán vezető szerepet vállalt abban az egy évtizede, a térség országainak EU-csatlakozásakor még elképzelhetetlennek tartott folyamatban, aminek a végén ezek az országok visszacsúszhatnak oda, ahonnan jöttek.

Perifériális féldiktatúrák lesznek Európa határán, de ezt már én mondom.

Müller csak a jeleket sorolja: 2010-es hatalomra kerülése óta Orbán korlátozta a sajtószabadságot, szisztematikusan bontotta le a hatalmát korlátozó alkotmányos garanciákat, a gazdaság javát pedig Fidesz-közeli oligarcháknak játszotta át. Idén tavasszal pedig egy olyan választáson erősítette meg a hatalmát, amit az EBESZ ugyan szabadnak értékelt, de tisztának nem.

Müller szerint ezután a győzelem után a Fidesz minden gátlásától megszabadult:

• az éj közepén, erős rendőri biztosítás közepette emeltek emlékművet a második világháborús megszállásnak, amiben Magyarországot áldozati szerepben ábrázolják, elhallgatva az ország felelősségét a holokausztban.
• Putyin Oroszországához hasonlóan a külföld ügynökeiként bélyegzik meg a civil szervezeteket, amelyek ellen támadást is indítottak.
• Különadóval próbálják ellehetetleníteni az utolsó nagy tévéadót, ami még nem a kormány propagandáját szajkózza.

Müller azt is megjegyzi, hogy miközben Orbán lelkesen munkaállamról beszél, hatalomra kerülése óta már félmillió magyar szavazott lábbal és hagyta el az országot.

Orbán most mégis elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy már messiásként és hittérítőként lépjen fel. Értelmezésében a világ fordulóponthoz érkezett: lejárt a liberális demokrácia kora.

Tanulni pedig a keleti nagymestertől, Putyintól akar. Hozzá hasonlóan ő is a nacionalizmus felkorbácsolásával igyekszik elterelni a figyelmet a gazdasági nehézségekről. Erre példaként azt hozza, hogy az Országház előtt az EU zászlaja helyett már - a még csak nem is autentikus - székely zászló leng.

Müller két legfontosabb megállapítása:

1. Oroszország az év elején hatalmas hitelről írt alá szerződést Magyarországgal, és a befektetése máris megtérülni látszik.
2. Az EU-nak meg kell értenie, hogy Orbán kihívása komolyabb veszélyt jelent Európára a gazdasági válságnál, mert Orbán az alapvető európai értékeket támadja.

Vagyis végeredményben:

Orbán Putyin trójai falovaként széttépheti az egységes Európát.