• Itt az új #StopKony és #BringBackOurGirls.
• Ellepte a netet, hogy amerikaiak a jó ügyért magamutogatásból jéggel leöntik magukat.
• Mintha jótékonykodnának, pedig pont ahelyett teszik.

Néhány hete tele van az amerikai közösségi média olyan videókkal és képekkel, amiken emberek egy vödör – vagy még több – jeget borítanak a fejükre. Ez az Ice Bucket Challenge, ami egy, a felelsz vagy mersz nevű játékhoz hasonlítható láncreakció: aki részt vesz benne, az leönti magát egy vödör jéggel, aztán felszólít másokat, hogy csinálják utána. Ha nem hajlandóak rá, akkor pedig ajánljanak fel 100 dollárt az ALS Egyesületnek, ami az amiotrófiás laterálszklerózis ellen küzd. (Eredetileg a felhívó által kijelölt jótékonysági szervezetnek lehetett utalni, de úgy alakult, hogy végül az ALS-es verzió terjedt el, így a legtöbben nekik küldik a pénzt.)

Az ALS egy olyan gyógyíthatatlan halálos betegség, ami az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejteket pusztítja. A beteg a végén egyáltalán nem tud mozogni, és a légzőizmai is feladják. A betegségre 1939-ben figyelt fel a világ, miután tönkretette a New York Yankees híres baseballsztárjának, Lou Gehringnek a karrierjét. 100 ezer emberből kb. 5 ember szenved tőle.

Mióta olyan sztárok is elfogadták a felhívást, mint például Justin Timberlake, Adam Levine vagy Jimmy Fallon, az internetet ellepték a jeges videók, volt, akit helikopterről öntöttek le. Politikusok is megfürödtek, még a 86 éves Ethel Kennedy is, aki felszólította Barack Obamát, hogy csinálja utána. Az amerikai elnök nem csinált bohócot magából, inkább adományozott. Az akciónak a Boston College egykori baseballjátékosa, a 29 éves Peter Frates adott nagy lökést, akit 2012-ben diagnosztizáltak ALS-sel, és mára már nem tud se járni, se beszélni, és csöveken keresztül táplálják. Aztán egy rakás sportoló és műsorvezető szállt be, és még Mark Zuckerberg is.

Az összefogás ereje

Az adománygyűjtés nagyon sikeres: amíg az ASL Egyesület tavaly augusztusig csak 25 ezer dollárt tudott összeszedni, idén július végéig 2,3 millió dollárnál járnak. És már több mint 71 ezren öntöttek magukra jeges vizet – írja a Wire.

A Vice viszont rámutatott, hogy az egésszel több probléma is van. A legsúlyosabb, hogy ez valójában nem jótékonykodás, hanem nárcizmus önzetlenségnek álcázva. Vagy hogy az emberek inkább leöntik magukat jéggel, minthogy adományozzanak. (Persze van, aki mindkettőt megteszi.) Amikor viszont véget ér a nyári dögmeleg, már senki sem fogja 10 fokban nyakon önteni magát, és az ALS-t is szépen elfelejtik. Ez a „hashtag aktivizmus” lényege:

Ahelyett, hogy valóban tennél valamit, elég, ha a Facebookra posztolva úgy teszel, mintha csinálnál valamit.

Ráadásul az ekkora méreteket öltő jótékonykodásnak mindig az a vége, hogy valaki lenyúl valamit. Mint ahogy az a Livestrong gumikarkötőknél történt, amit egy rákellenes kampánnyal Lance Armstrong indított a hódító útjára, hogy aztán Lindsay Lohantől John Kerryig azt hordja mindenki. Csakhogy kiderült, hogy évekkel azután is elfogadták még az adományokat, hogy a Livestrong Alapítvány leállította a rákkutatási projektjét. Több mint 80 millió karkötőt adtak el, de máig nem tudjuk, hová lett az a sok pénz.

Amikor 2010-ben egy 7-es erősségű földrengés rázta meg Haitit, az összes Twitter-poszt 15 százaléka ezzel foglalkozott. Beindult a #haiti mozgalom, és 8 millió dollárt gyűjtöttek össze az országnak. De ennyi. Még legalább 150 ezren laknak azóta menekülttáborokban felállított sátrakban, többségük most is víz és áram nélkül van.

2012-ben Joseph Kony afrikai terrorvezérrel volt tele a net, miután az Invisible Children készített róla egy videót. Pedig a terroristáról már 2005-ben szó volt a hágai bíróságon, és 2012-re már Ugandából is kiűzték. Kim Kardashiantől Bill Gates-ig az emberek nagyon fel akartak lépni ellene, így Stop Kony plakátokat és 30 dolláros „akciócsomagokat” vettek. Kony még ma is aktívan gyilkol, azt meg senki sem tudja, mihez kezdett az Invisible Children a sok pénzzel.

Idén pedig a nigériai iskolások elrablása után indult #bringbackourgirls mozgalom fulladt ki hamar, pedig még Michelle Obama is szomorúan belenézett a kamerába egy táblával, és a L'Oréal is kérte a terroristákat. Aztán jött a Trónok harca negyedik évadának fináléja, és mindennek vége lett. Még mindig nincs meg több mint 200 lány, és a Boko Haram azóta is nagy területeken garázdálkodik Nigériában.

Mi is volt az alapállítás?

A mostani Ice Bucket Challenge a fentieknél inkább az undorító NekNominationsre hasonlít: annak az volt a lényege, hogy valaki felveszi, ahogy ledönt egy rakás alkoholt – és ettől magát megalázó módon viselkedik –, majd kijelöl három másik embert, akiknek 24 órán belül ugyanezt meg kell tenniük, és így tovább. (Abba mondjuk többen bele is haltak.)

Martha Stewart már ott tart, ahol azok, akik 2002-ben azt hitték, hogy Kertész Géza a Barátok Köztből kapott irodalmi Nobel-díjat: csak leöntötte magát jéggel, és kijelölt három másik embert, egy szóval sem említve a jótékonykodást.

A Slate újságírója el is indította a #noicebucketchallenge mozgalmat, ami 3+1 pontból áll:

1. Ne önts magadra jeget.
2. Ne posztolj magadról videót vagy fotót a közösségi médiában.
3. Csak adakozz egy jótékonysági szervezetnek, kérd erre a rokonaidat és barátaidat is, esetleg, ha tényleg hiszel a céljaikban, jelentkezz önkéntesnek.
4. És készülj fel: jutalmul nem fogsz lájkokat kapni.

Na de akkor mi ebből a tanulság?