Kövér László sokadszor számol le végleg a liberalizmussal, most éppen a Heti Válasznak adott interjúban. A kérdéseket maga a főszerkesztői, Borókai Gábor dobta fel neki, ha jól számoltam, legalább húszszor szerepel a liberális szó az interjúban.

Még mielőtt a kimerítően kitárgyalt ideológiai harcra térnék rá, vegyük előre a Fidesz belső harcairól szóló részt.

„Az ellenzék gyengülésével mintha felerősödött volna a Fideszen belüli platformosodás. Ezek a bomlás virágai?” - teszi fel Borókai a kérdést, amelyik így bármelyik rendszerváltás előtti Népszabadságban megjelenhetett volna.

Kövér először eljátssza, hogy fogalma sincs, mire gondolhatott a kérdező, aztán mégis belekezd. Szerinte "potnes ellenzék hiján elkerülhetetlen a Fideszen belül az érdekcsoportok ellentéte. Minden politkán kívüli érdekcsoport a kormánypárton belül keresi a jobb érvényesülés lehetőségét. Ez a nagyság átka."

„Az persze kívánatos, hogy ha a kormány vagy a parlamenti többség távlatos gondolkodásra való döntéseket hoz, és így érdeksérelmet okoz a hozzá közelállóknak, akkor azok lássák be: ez az ország, a szélesebb közösség érdeke, amelynek ők is részei. Szomorú látni, hogy néhányan úgy reagálnak, mintha Biberachként azt vallanák: ott a haza, ahol a haszon.”

És itt ennyiben is marad a téma, Borókai nem kérdez rá, hogy mégis kire gondol Kövér, nem dobja be Simicska nevét. Érti, aki érti. Lehet továbbmenni.

Kövérnek még egy komolyabb kiritikus megjegyezése van, az olyan apróságok mellett, hogy keveseli azon ügyek számát, amit a Fidesz elnöksége megvitat, és a parlamenti törvényhozásnál a mennyiség átcsap minőségbe - negatív értelemben. Ez pedig az állambiztonságban III/II-es operatív tisztként tevékenykedő Tasnádi László belügyi rendészeti álamtitkári kinevezésére vonatkozik. (A nevet valamiért itt sem mondja ki sem Borókai, sem Kövér.) Szóval, Kövér szerint

„korábban is előfordult, hogy a szocializmus titkosszolgálatának az embereit alkalmazzuk, csak eddig politikai pozícióba nem emeltük őket. Ez új fejlemény. Nem okvetlenül örömteli. A miniszterelnöki felelősséget persze nem szeretném átvállalni, és az emberekkel kapcsolatos minden kérdésben az ártatlanság vélelmére tekintettel kell lenni.”

És akkor akit Kövér László és a liberalizmus harca érdekel, az most figyeljen.

„Ez a társadalomfilozófia és a jegyében zajló politika olyan, szinte megoldhatatlan problémákat halmozott fel, amelyek már-már az élet folytathatóságát is megkérdőjelezik.

Ennek alátámasztására a demográfiát hozza fel. "A meg nem születő gyermekek pótlása okán a gazdaság működtetésére Nyugat-Európába érkező afrikai vagy ázsiai bevándorlók kulturális feszültséget okoznak. A kelet-európai bevándorlók beilleszkedése ugyan zavarmentesebb, de otthagyott közösségeik versenyhátránya tovább nő. A külföldre távozókat rossz szó nem érheti, hiszen csupán élneka szabadság nyújtotta lehetőséggel, ámde az otthon maradók megfosztatnak a tudásuktól és munkaerejüktől, sok esetben utódaiktól is”. A gondolatmenet lezárása röviden: a közép- és kelet-európai közösségeknek még sokáig nem lesz esélyük, hogy a jövedelmi viszonyaik versenyképesek legyenek a nyugatiakkal, és ez a liberális demokrácia miatt van így.

És akkor ami a liberalizmus magyarországi következménye. Kövér már hajlandó elfogadni azt a régi MDF-es vélekedést, hogy Soros György annak idején lepaktált a kommunistákkal, hogy a rendszerváltás során megalapozza a magyarorzsági liberalizmus hegemón pozícióit.

És végül itt van a Szabadság téri emlékmű. Kövér szerint:

• a baloldal szellemi leépülésével arányosan növekszik agresszivitása, a képmutatás vagy a kettős mérce
• megalkuvás vagy meghatárálás, hogy a kormány lemondott az emlékmű formális avatásáról
• mert ez azt is jelenti, hogy a magyar állam egyetlen képviselője sem fog fejet hajtani az áldozatok emléke előtt
• nem akarjálk lemosni a magyar állam azon valahai képviselőinek szégyenét, akik egy megszálló hatalom kollaboránsaiként közreműködtek magyar emberek százezreink kiirtásában
• de a rendszerváltás óta már ezerszer bocsánatot kértek az állam nevében
• abban a játszmában viszont nem vesznek részt, hogy egy politikai kisebbség uralmi igényeihez igazítsák a történelem értékelését
• és az egész magyar társadalmat fasisztává és antiszemitává nyilvánítsák.
• Ezért nem tesznek különbséget a német megszállás áldozatai között.