Kíméletlen szerkesztőségi állásfoglalásban csap oda Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a Washington Post. Az amerikai mércével inkább konzervatívnak tartott újság szerint Orbán elképzelései a magyar társadalomról nem sokban különböznek a II. világháborús  Magyarország nácibarát vezetőiétől, és az egyetlen eredeti gondolata az, hogy illiberális országát az eu-n belül létrehozhatja.

A Washington Post is annak a groteszk helyzetnek a felvázolásával kezdi publicisztikáját, mint néhány hete a Vox:

Orbán lobbistái 4 évet töltöttek vele, hogy a brüsszeli és washingtoni döntéshozókat meggyőzzék arról, hogy a magyar miniszterelnök nem ellensége a nyugati típusú demokráciának, hogy aztán Tusnádfürdőn a kormányfő maga jelentse be: nem hisz a liberális demokráciában, és szakítani akar vele.

Azért ezek a publicisztikák jól mutatják, hogy teljesen feleslegesen próbál a kormány a miniszterelnök beszédeinek angol fordításaiban mindenfélét hazudozni.

A WaPo ezután nagy vonalakban végigmegy Orbán bűnein, beleértve a

• szólásszabadság elleni intézkedéseket,
• a nem keresztény felekezetek diszkriminációját,
• a romák elleni fellépést
• a külföldi tőkével szembeni hangulatkeltést,
• és a gazdasági populizmust úgy általában.

Nyilván lehet tudni, hogy ilyenkor mire gondolnak az amerikai lapok, de ezek a listák legalább félmondatos konkrétumok nélkül valahogy mindig olyan légből kapottnak tűnnek. A romákkal kapcsolatban például nem is tudom pontosan, hogy milyen intézkedésekre gondol a Washington Post. Ebből a szempontból a New York Times hasonló írása pontosabb volt.

Ezek után jön a legkeményebb bekezdés, nem csak ebben a cikkben, hanem szerintem amit valaha komoly nyugati újságban Magyarországról írtak.

"In reality, what Mr. Orban portrays as a new, post-crisis political model is little more than the same authoritarian nationalism practiced by thugs and charlatans throughout the 20th century — including Hungary’s pro-Nazi World War II regime. If there was an original idea in the July 26 speech, it was that Hungary could embrace “illiberalism” while remaining a member in good standing of the European Union."

Azaz

"Valójában amit Orbán úr új, válság után politikai modellnek állít be, az nem sokkal több, mint az a tekintélyelvű nacionalizmus, amit a 20. század gengszterei és sarlatánjai csináltak - beleértve a II. világháborús nácibarát magyar vezetést - az egyetlen igazán eredeti gondolat a július 26-i beszédben pedig az, hogy Magyarország belecsaphat az illiberalizmusba, miközben az Európai Unió jólfésült tagja marad."

Ezután a Post, a New York Times-hoz hasonlóan felveti, hogy meg kéne vágni a Magyarországnak szánt Uniós támogatásokat, és Amerikának is éreztetnie kéne külpolitikájában, hogy mit gondol a magyar miniszterelnökről.

"Ha Orbán nem tekinti magát a demokratikus nyugat részének, akkor ennek megfelelően kell kezelni."