A napenergia háztartási hasznosításának Európában elterjedt két tipikus módszere a napkollektor (háztartási melegvíz előállítására) és a napelem (elektromos áram fejlesztéséhez). A leleményes magyarok ehhez még hozzátették a sörkollektort, használt sörösdobozokból eszkábált fűtés-kiegészítési rendszerként. Pedig közvetlenül sütni-főzni is lehet napenergiával. Elméletileg akár éjszaka is.

A legegyszerűbb, napenergiával működő konyhaeszközök egy parabolatükörből és a fókuszpontjába helyezett melegítőlapból állnak. Tele van a jutyúb ezen téma házilagos kivitelezésű variációival, de ipari minőségű, profi cuccok is kaphatók. Ez itt az ugandai Moses filléres napkonyhája:

link Forrás

Ez pedig egy némileg szofisztikáltabb kivitelezésű, a finnyás Nyugaton is vállalható minőségű parabola-napkonyha:

link Forrás

Ezekkel a cuccokkal az a baj, hogy nem tudják akkumulálni a napenergiát. Látványosan füstöl a tükör gyújtópontjában az odatartott deszka, ha épp süt a Nap, de ha jön egy felhő, annyi a sütés-főzésnek. Vannak persze vidékek, ahol nem jön a felhő, de ott meg pont az a gond, hogy nem feltétlenül a legnagyobb hőségben szeretnének főzőcskézni a népek, hanem a hűvösebb esti órákban.

Dave Wilson, az MIT nyugalmazott professzora is felismerte ezt a problémát. Másfél évtizedes barkácsolással, végül az indiai Tatától kapott ötvenezer dolláros fejlesztési támogatással készített el egy igazán profi, ráadásul igen esztétikus napkonyhát, ami képes olcsón eltárolni a napenergiát.

Műanyag gyűjtőlencse melegít benne egy fémlapot, ami lítium-nitrát sót olvaszt maga alatt, egy szigetelt tartályban. Amikor lemegy a Nap, a tartály lezárható, szintén szigetelt fedéllel. A lítiumsó halmazállapot-változtatására használt, nappal gyűjtött energia aztán visszanyerhető, a visszakristályosodás alatt nagyjából hat órán keresztül stabil 250 celsius fok körüli hőmérsékletet tart a fémlap, ami pont jó az esti grillezéshez, főzéshez. Mindenki örül:

Vagyis nem örül senki. A projektről 2013 óta nem hallani; úgy tűnik, hogy a megfelelően leszigetelt hőtároló tartály és a tartós anyagokból készült, precíz kivitelezést igénylő szerkezet összesen még mindig túl drága ahhoz, hogy piacra lehessen dobni azokon a vidékeken, ahol a leginkább szükség lenne rá. Pedig az ötlet zseniális - én azért még drukkolok a Wilson-grillnek.