Mindannyian láttunk már ilyen, vagy ehhez hasonló leleplező videókat. A dokumentumfilmet, monoton hangon motyogó narrátorral, és rejtett kamerás felvételekkel a világ legszörnyűbb helyeiről. A húsgyárakról, ahol aranyos, ártatlan pihecsomók a darálóban végzik. (Az eredeti videót mindenki ingere szerint nézze a linken, gyengébb gyomorral inkább a beszúrt Moby klip javallott)

Sokkoló.

Lehet akad olyan, aki a látványtól elborzadva lemond a húsról. De a nagy többség marad a megszokott fogyasztási szokásoknál és a sarki gyrosbüfében kér egy mindenmehet csirkéset. Vagy egy gondos kezek által gyúrt húsgombócot rejtő hamburgert a belvárosban. Amivel semmi gond sincs, mert a hús finom.

Viszont, ha nem a saját udvarunkon kapirgáló szárnyasból készül a betevő, esélyünk sincs arra, hogy ismerjük a hús előéletét. Ha a boltok polcán egyértelmű, kötelező címke jelezné a csirkehús származását, akkor jóval egyszerűbb lenne a falusi tyúktartókat támogatni a horrorfilmekbe illő feldolgozóüzemek helyett.

Erre a problémára próbálja felhívni a figyelmet a 39days4rosa Európát bejáró kampánya. 39 nap, mert ennyi jut életként egy intenzív módszerekkel puffasztott csirkének, és Rosa, mert kellett egy képeken jól mutató tollasjelmezes alak, akit mégsem nevezhetnek egyszerűen tyúknak.

A 21 országot bejáró figyelemfelhívó akció hazánkat is érintette, a Budapesten billegő Rosáról pedig a NolTV készített összefoglaló videót, valamilyen okból 4:3-as képarányban.

Aki tovább merülne a témában - Itt a 39days4rosa Facebook oldala, valamint a kezdeményezés mögött álló labellingmatters.org weboldala.