Tényleg magyar kormánypárti politikus felel majd az oktatásért az Európai Unióban.

Oktatásért és kultúráért felelős uniós biztosnak jelöli Jean-Claude Juncker Navracsics Tibor magyar külügyminisztert. Hogy ez a terület mennyire fontos az EU-ban, arról itt írt Magyari kolléga. Arról is, hogy a jelölés siker-e a magyar kormánynak.

Az uniónak kudarc.

Ha minden országnak olyan területet kellene adni, amiben az ottani kormány jól teljesít, akkor Magyarország bajban lenne, mert rezsicsökkentésért felelős biztos egyelőre nincs. Ehhez képest az elv, a szöveg a brosúrán mégis csak az, hogy itt rátermett embereket választanak, hogy azok jó szakpolitikát csináljanak egész Európának.

Nem Navracsics személyéről van szó, akinek ugyan a világon semmi köze az oktatáspolitikához, de legalább nem egy Pelczné kaliberű figura.

Arról van szó, hogy mostantól lehet mondogatni: az EU annyira szereti, amit a magyar kormány az elmúlt években az oktatásban csinált, hogy európai szinten ránk bízta a témát. Készüljenek, ezt a közeljövőben ugyanannyiszor fogják hallani, mint hogy

"Több tiszteletet!"

Mit mond az unióról, hogy egy olyan országra bízza a közös oktatási ügyeket, ahol a hivatalos oktatáspolitika évek óta abban merül ki, hogy a kevesebb választék olcsóbbságot eredményez? Ahol a kormány egyértelmű célja ez, a tanárok és diákok választási lehetőségeinek korlátozása. Ahol a vezetők annyira nem értik a kort és a világot, amiben élnek, hogy

testnevelés órából írnak elő heti ötöt és informatika órából heti egyet.

Az oktatás itthon szinte az egyetlent terület, ahol akkora gázok voltak 2010 és 2014 között, hogy ezt a kormány kénytelen volt legalább részben elismerni, és a felelősök nagy részét vagy már menet közben, vagy legkésőbb a választások után lecserélni.

Magyarországon évek óta nincs látványosabban kudarcos terület, mint az oktatás. Ezek után bízták ezt ránk.

Így mindenki számára egyértelmű, hogy az unió nem hogy számon kérni nem tud olyan elvont értékeket a tagországokon, mint a pluralizmus, de ilyenek még a szakpolitikai döntéseknél, kinevezéseknél sem jönnek szóba szempontként. Ez is egy pont ugyanolyan hatalmi politikai döntés, mint amilyeneket itthon is minden nap hoznak. Brüsszelben sem fontosabb senkinek a szakértelem, mint Budapesten.

Navracsics nyilván nem így látja a dolgot, sőt szerinte a terület kifejezetten közel áll

most is folytatott egyetemi oktatói munkájához.

Mondjuk Hoffmann Rózsa is dolgozott tanárként, szóval ezen a vonalon lettek volna még lehetőségek.