„Mióta megnyílt az erőmű, nem tudunk aludni éjjel, annyira kapar a torkunk. De a kormányt nem érdekli, hogy megbetegszenek a gyerekeink, vagy hogy mennyire szennyezik így a falunkat.”

- ezt egy Jetahon nevű ujgur férfi mondta tavasszal a Bloombergnek, amikor arról kérdezték, hogyan változott meg a lakóhelye, miután a kínai vezetés elkezdte az ország nyugati részébe telepíteni a legkörnyezetszennyezőbb erőműveket. Jetahon ekkor még nem tudta, hogy jövőre valószínűleg már víz sem lesz a falujában.

Kína korábbi egészségügyi minisztere egy 2014 elején készült tanulmányában azt írta, hogy az országban évente 350 ezer és félmillió közé tehető azok száma, akik a szennyezett levegő miatt halnak meg. Ez hatalmas szám, 2003. és az ISIS betörése között nagyjából ennyi halálos áldozata volt az USA iraki inváziójának.

A kínai gazdasági és politikai rend számára a környezetszennyezés jelenti a legnagyobb kihívást, az ország lakói ugyanis egyre elégedetlenebbek a tűrhetetlen életkörülmények miatt, ezeken viszont rövid távon csak a termelés visszafogásával lehetne javítani. A kínai szocialista piacgazdaság legfontosabb dogmája azonban épp az, hogy

a termelésnek növekednie kell.

A világ erőműve

A kínai gazdaság legkörnyezetszennyezőbb iparága természetesen az energiaipar. Kína mára a világ legnagyobb energiatermelőjévé és legnagyobb energiafelhasználójává vált. Az ország energiaipara olyan hatalmas, hogy a legkisebb rezdülése is globális következményekkel jár:

• Az energiaárak világpiaci emelkedésének fő oka az elmúlt évtizedben Kína volt.
• Kína növekvő gázéhsége miatt kellene egyre jobban sietni az EU-s déli gázvezeték építésével.
• Kína miatt vannak egyre jobb módszereink a zöldenergia-termelésben.
• Kína miatt egyre nehezebb kőolajat szerezni Afrikából,
• és nagyrészt Kína a felelős azért is, hogy 2001-óta majd 5 milliárd tonnával nőtt az emberiség éves széndioxid-kibocsátása.

A kínai gazdaság legfontosabb energiaforrása a szén. Ez logikus, hiszen az ország hatalmas szénkészletekkel rendelkezik, csak az orosz és az amerikai széntartalék nagyobb a kínainál. Kína, mint a világ legnagyobb szénkitermelője és a legnagyobb szénimportőr, az országban felhasznált energia 70 százalékát szénből állítja elő. A szén eleve az egyik legkörnyezetszennyezőbb energiahordozó, a szénszűrőkkel alig felszerelt kínai erőművekben eltüzelve pedig ezt eredményezi:

Kína nagyvárosaiban olyan órási mértékű a légszennyezettség, hogy az elégedetlenségi mozgalmak szervezéséhez egyáltalán nem szokott kínaiak is elégedetlenségi mozgalmakat szerveznek, és tüntetnek a további szénerőművek építése ellen meg a meglévők bezárásáért. Az utóbbi években egyre több ilyen tüntetésről érkezett hír, idén pedig már két városban is rendőröknek kellett megfékezniük az elégedetlenkedőket.

A kínai vezetés háromféleképpen reagál erre:

1. Egyre több pénzt fordít a megújulóenergia-termelésre és az energiahatékonyságra. Ezen a téren Németországot is megelőzi. Már a 11. ötéves tervben is akciótervet fogadtak el az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése érdekében, majd a 12. (jelenleg is érvényben lévő) tervben már energiatakarékos lakóparkok építése is szerepel. Ezen kívül télen tilos 20 fok fölé fűteni az épületeket, nyáron pedig tilos 26 fok alá hűteni őket. Ezek az intézkedések jól hangzanak ugyan, de a hatásuk alig észlelhető.
2. Kína megpróbál átállni gáztüzelésű erőművekre.
3. Mindent, ami környezetszennyező, az ország nyugati részébe telepítenek.

Ezek közül a 2. és a 3. pont is problémás.

Gázt!

A 2. azért, mert Kínában vannak ugyan gázmezők, de ahhoz nem elegendőek, hogy helyettesítsék a szént az energiatermelésben. Ezért Kínának gázt kell importálnia. Ezt a legegyszerűbben Közép-Ázsiából és Oroszországból teheti, viszont Oroszország és Kína között egyelőre nincs olyan gázvezeték, ami elegendő mennyiségű földgázt tudna elvezetni, a közép-ázsiai jónagy részét meg már most is Kína szívja fel, az épp idén befejezett Türkmenisztán-Kína gázvezetéken.

Persze már építkeznek, Putyin épp a napokban tette le a vezeték orosz részének alapkövét. A vezeték a tervek szerint 2019-ben már üzemelni fog. Ez nagyon rossz hír az orosz gázexporttól függő kelet-európai államoknak, hiszen ha Oroszország Kínának is olyan könnyen adhat majd el gázt, mint Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának vagy Bulgáriának, ezek az EU-tagállamok közvetlen árversenybe kerülnek majd a világ legnagyobb energiafogyasztójával. Moszkva így gyakorlatilag bármennyit kérhetne a Kelet-Európában eladott orosz gázért, hiszen ha nem adjuk meg a kért árat, Kína úgyis felvásárolja azt a gázmennyiséget is.

Ez a vezeték azonban csak évek múlva készül el, a kínaiak meg már most tüntetnek a szmog miatt, tehát

gyorsabb megoldás kell.

Peking ezért ment rá annyira a palagázra, amikor kiderült, hogy Kína palagáz-készletei a legnagyobbak a világon. Majdnem annyi kitermelhető palagáz van ott, amennyi az Egyesült Államokban és Kanadában együttvéve.

De itt is van csavar: Kína csak akkor tudja kitermelni a palagázát, ha vállalja a kockázatot, hogy néhány százezer lakója szomjan hal. Az a baj, hogy a palagáz-kitermeléshez rengeteg víz kell, egy új tanulmány szerint azonban Kína legnagyobb palagáz-mezői épp azokon a területeken vannak, ahol így is kevés a víz.

A palagáz kitermelés során homokkal és vegyszerekkel kevert vízzel repesztik szét a gázt tartalmazó kőzetet, és ezután szivattyúzzák ki a gázt. A vizes keverék újrahasznosítható, de mivel folyamatosan fogy, gondoskodni kell az utánpótlásról, ráadásul – ha nem kezelik megfelelően – a repesztéshez használt víz a talajvizet is szennyezheti. Itt egy kép a folyamatról:

Összehasonlításképp: az Egyesült Államokban egyetlen kútfúráshoz 200 ezer és 2,5 millió liter közötti vízmennyiség kell, a hidraulikus repesztésre viszont akár 23 millió liter is elmehet.

Go west!

A legszörnyűbb pedig az, hogy a legnagyobb kínai palagázmező épp az ujgurok lakta Hszincsiang tartományban van, és ahogy a pekingi vezetés mostanában az ujgurokat kezeli, valószínű, hogy nem fogja érdekelni őket, ha a 10 milliós, többnyire muszlim vallású kisebbség néhány falujában elfogy a víz.

Az ujgur tartomány már most is szörnyű helyzetben van, hiszen a párt az elmúlt pár évben épp ide kezdte telepíteni a környezetszennyező erőműveket a keleti – javarészt kínaiak lakta – nagyvárosokból. (Itt lehet megnézni a Bloomberg király infografikáját a folyamatról.)

A cikk elején idézett férfi is ezért panaszkodik, és nincs egyedül, 2014-re a környezetszennyezés miatt gyakorlatilag romba dőlt az addig virágzó mezőgazdaság Hszincsiangban. A Bloomberg riporterének porral ellepett datolyákat és kicsi és deformált dinnyéket mutogattak a helyiek, ezzel demonstrálva, hogy az egészségük mellett a megélhetésüket is tönkreteszik az új erőművek.

„Keleten kínaiak laknak, az más. Itt több mint 90 százalék a kisebbségek, főleg ujgurok és kazahok aránya. Ha itt szennyezett a környezet, Pekingben csak annyit mondanak, hát igen, szennyezett a környezet, ha itt halnak meg emberek, akkor meg csak annyit, hát igen, emberek halnak meg.”

- mondta az egyik helyi ujgur a központi kormány hozzáállásáról.

Ettől függetlenül persze az ujgurok is igyekeznek kiállni az igazukért, több erőművet vettek blokád alá, de a tartományt ellenőrző kínai hatóságok általában egyszerűen elzavarják őket. Hszincsiang tartományban eleve rengeteg rendőr van, az ujgurok falvait pedig már drónokkal figyelik, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy követni tudják az ujgur függetlenségért harcoló terroristák mozgását.

Judith Shapiro, a washingtoni Amerikai Egyetem professzora szerint így ebben a tartományban könnyű dolga lehet a kínai vezetésnek, ha a médiában össze akarja mosni a környezetszennyezés ellen tiltakozókat a terroristákkal. A kínai kormány és az ujgur kisebbség viszonya így is nagyon rossz, az állami média pedig a keleti nagyvárosokban többnyire csak arról számol be, hogy a terroristák újra és újra megtámadják a helyi kínai hatósági épületeket és rendezvényeket, arról viszont nem, hogy már most is van olyan ujgur falu, ahol lehetetlen egészségesnek maradni az erőművek miatt.