Van a 444-en egy hosszú cikk arról, hogy változik Magyarország lassan egészen latin-amerikaivá. Akinek van kedve és ideje, mindenképpen olvassa el azt a húsz gépelt oldalnyi szöveget.

Akinek nincs, annak itt kigyűjtőttem, hogy a nyugati színvonalú életet már 200 éve reménytelenül hajszoló latin-amerikaiak történelméből mit tanulhatunk. Mi vár a hasonlóan periférikus, valódi demokráciára és piacgazdaságra képtelen Magyarországra a közeljövőben?

1. Orbán Viktor, vagy legalábbis rendszere akár évtizedekig is a helyén maradhat.

Latin-Amerikában sok példa van arra Argentínától Mexikóig, hogy egy párt jól adagolt populizmussal és a törvények ügyes hajlítgatásával nagyon-nagyon sokáig hatalmon maradjon többé-kevésbé demokratikus viszonyok közt.

2. Ha a hatalmon lévők populizmussal és a játékszabályok magukra szabásával sikeresen bebetonozzák magukat, a politikai csatákra ettől kezdve a kormánypárton belül kerül sor.

Ez a folyamat már elkezdődött Magyarországon, és csak növekedni fog az intenzitása, hiszen a résztvevőknek nem kell a választók büntetésétől tartaniuk.

3. Magyarországon megjelennek majd a politikai dinasztiák.

Egyrészt mert egészséges ember nem akar majd politikus lenni, másrészt mert a közös lopásban érdekelt elit csak a saját vérében fog bízni - szó szerint.

4. Orbán Viktor makacs és buta erőpolitikájának egyik ellenszere a szeretet hasonlóan makacs és buta politikája lehet.

Ilyen jellegű politizálásra a magyarhoz hasonlóan konzervatív társadalmakban nők jobban alkalmasak, mert nekik szabad gyengének és érzelmesnek látszaniuk.

5. A populizmus körforgásából borzasztóan nehéz kitörni.

Megoldás lehet egy olyan nagyon ravasz politikus, aki azt mondja, amit a nép hallani akar, aztán hatalomra jutva azt teszi, amit megkövetel a haza. Vannak erre latin példák, és ez Magyarország számára is esély lehet.

6. A magyar oktatás borzalmas színvonala, az idegen nyelvek nem ismerete garantálja, hogy a populizmus alapfeltétele örökké adott lesz Magyarországon: a választópolgárok 50 százaléka + 1 fő buta marad.

És persze az ügyesen alakított választási játékszabályoknak köszönhetően ennyi nem is kell.

7. Magyarországnak lesz egy nyugatias értékeket valló elitje, amelynek nem minden tagja fog az emigrálás mellett dönteni. Az ő hangjukra a szélesebb tömegek soha nem lesznek kiváncsiak.

És lesz egy valamivel képzetlenebb réteg, amely abból fog élni, hogy kiszolgálja a hatalmat és hajlandó lesz annak hivatalos értelmiségijeként dolgozni.

8. A középosztály elvékonyodása globális jelenségnek tűnik, Magyarországon azonban brutálisabb lesz.

Ma még közel sem akkorák itt a társadalmi különbségek, mint Latin-Amerikában, de a folyamat már elindult, és megállíthatatlannak tűnik.

9. Ahogy egyre távolabb kerül egymástól a magyar társadalom két vége, úgy fognak a szerencsésebbek gondoskodni arról, hogy véletlenül se kelljen érintkezniük a szerencsétlenekkel.

A szeparálásról láthatatlan és nagyon is látható falak sokasága fog gondoskodni.

10. Magyarország erőszakosabb hely lesz.

A periférián valahogy le kell vezetni a frusztrációt, az egyénnek és a közösségnek egyaránt. Latin-Amerikában borzalmasan sok az erőszak, Magyarországon pedig ma még nagyon kevés, de ez nem maradhat így örökké. A társadalom alján lévők, mindenféle kisebbségek és főleg a cigányok lehetnek majd az a szelep, amelyen keresztül a többség levezetheti indulatait.