Iskolába járni egyáltalán nem hülyeség. Ahogy azt David Card 2001-ben, Philip Oreopoulos 2006-ban, Leyla Mocan pedig 2014-ben empirikusan megállapította, az oktatás anyagi előnyökkel is jár, mert növeli a produktivitást és a jövedelmet is. Michael Grossman (2008), Csou Sin-ji és társai (2010), illetve Damon Clark és Heather Royer (2013) kutatásai szerint az oktatás még a személyes egészségre, illetve többek, például Kamila Cygan-Rehm és Miriam Maeder kutatása szerint még a termékenységre is jó hatással van.

Thomas S. Dee 2004-es tanulmánya szerint a tanultabb emberek tudatosabb polgárok, Naci Mocan és Colin Cannonier 2012-es tanulmánya szerint pedig elutasítóbbak az erőszakkal szemben.

Az oktatás jó.

Kivéve, ha a cél a természetfelettitől rettegő és/vagy istenfélő, buzgó hívők nevelése. Naci Mocan legújabb, Luiza Pogorelovával közös tanulmánya szerint legalábbis egyértelmű összefüggés van az iskolában töltött évek és az emberek vallásossága között, mégpedig:

minél tovább jár valaki iskolába, annál kevésbé vallásos.

A kutatók 11 európai ország, köztük Magyarország adatait vizsgálták:

Ezekben az országokban a múlt században mindenhol nőtt a tankötelezettség korhatára, ezért vizsgálható volt, hogy hogyan változott a rövidebb és hosszabb ideig kötelezően iskolába járók vallásos értékrendje és hite a természetfelettiben. Ez utóbbiról a 2002-2013 között hat körben végzett Európai Társadalmi Felmérésből tájékozódhattak.

Megállapításaik szerint minden egyes iskolában töltött évvel

14 százalékkal csökken az emberek hajlandósága arra, hogy legalább havonta egyszer elmenjenek a templomba.

Az oktatásnak az eredendően vallásosabbakra is van hatása, a heti templombajárási hajlandóság is 10 százalékkal csökken minden iskolában töltött évvel. A heti egyszeri imádkozásra pedig 37 százalékkal kevésbé hajlandók azok, akik legalább egy évvel többet töltöttek iskolában.

Sőt, minden egyes iskolában töltött év 12 százalékkal csökkenti annak a valószínűségét, hogy valaki nagyon vallásosnak vallja magát.

Mielőtt vérmérsékletének és vallási meggyőződésének megfelelően gyalázni vagy ünnepelni kezdené a szerzőket, két lényeges dolgot még közölnöm kell:

Ad 1

A kutatók nem az ujjukból szopták az eredményeket. Azt, hogy az oktatás hogyan hat a vallásosságra, ezzel az egyszerű képlettel számolták ki:

R_ikct= β₀+β₁Oktatás_ikct+X'_ikctΩ+μ_c+η_t+ε_ikct

Ahol az R_ikct egy k évben és c országban született, i személy vallásosságát, templombajárásának vagy imádkozásának gyakoriságát vagy babonás hiedelmeit fejezi ki a t évben végzett felmérésben. Az Oktatás_ikct az adott személy elvégzett iskolai éveit jelöli, a μ_c és η_t változók az adott személy szülőhelyét és az évet jelöli, amiben részt vett az Európai Társadalmi Felmérésben, az X'_ikct vektor pedig az adott személy etnikai, nemi, életkorbeli sajátosságait mutatja.

Ad 2

Moran és Pogorelova kutatása az oktatás vallásosságra gyakorolt hatásának számszerűsítésében úttörő ugyan, maga a felvetés, hogy az oktatás mérsékli a vallásosságot, nem az.

Maguk a szerzők is elismerik tanulmányukban, hogy Durkheimtől Weberig filozófusok hosszú sora érvelt már amellett, hogy az oktatás szinvonalának növekedése idővel mérsékelheti a valláshoz való ragaszkodás mértékét. Sascha O. Becker, Markus Nagler és Ludger Woessmann pedig "Az oktatás elősegítette a szekularizációt" című, 2014-es tanulmányukban pedig a címből már kitalálható következtetésre jutottak: a XIX-XX. századi Európa világiasodásában a tudományos ismeretek fejlődésének vezető szerepe volt.

(Via The Economist. A tanulmányt magát teljes terjedelmében innen tölthetik le. Címlapkép: AFP PHOTO/JOSEPH EID)