Remek és tanulságos riport jelent meg a kenyai gazdasági fellendülésről a New York Times-ban. A cikk a közelmúltban Kenyába települő külföldi üzletekről és üzletembereket mutatja be, akik odáig vannak meg vissza a kenyai befektetői környezet javulásától, meg arról beszélnek, hogy Afrika hatalmas piac és még nagyobb lesz a következő évtizedekben.

A legérdekesebb – számomra legalábbis – hogy a kenyaiak mennyire örülnek a külföldi munkaerőnek. A riport ír egy hiperelegáns, külföldi tulajdonban lévő nairobi étteremről, ahol van két macedón pincér is, a vendégek pedig el vannak tőlük ájulva. A cikk szerint azért, mert Kenyában egyáltalán nem megszokott látvány, hogy fehér ember fizikai munkát végez. Ők eddig leginkább fehér diplomatákat, üzletembereket és politikusokat láttak, fizikai munkást viszont nem. A kevésbé világlátott kenyaiak még azt se nagyon hiszik el, hogy a fehérek világában vannak hajléktalanok is.

A macedón pincérek is örülnek a dolognak, egyikük az NYT riporterének (kenyai kollégáinál sokkal rosszabb angolsággal) arról beszélt, hogy otthon a neten látta ezt az álláshirdetést és azért jött Afrikába, mert kalandot keresett. A macedóniai munkaerőpiaci és más gazdasági mutatókat elnézve pedig kiderül, hogy otthon lényegesen kevesebb esélye lett volna ilyen jól fizető állást találnia.

Közben a kenyaiak is örülnek, a vendégek azt ecsetelik a riportban, hogy még soha életükben nem volt olyan, hogy egy fehér ember tette eléjük a kaját és vitt el a koszos tányérjaikat, és elég király érzés az ilyesmi.