Hahó, Európa! Vedd már észre, hogy háború van!

„Az orosz kihívás Európa létét fenyegeti.”

Ezzel az elég borúlátó mondattal indította Soros György a neten már október 23-án megjelent, de nyomtatásba majd csak november 20-án kerülő cikkét a New York Review of Booksban. Soros a cikkében egyrészt elemzi a veszélyt, amit Oroszország jelent, másrészt meg is próbál választ találni rá.

Kezdjük a veszéllyel.

Oroszország azért veszélyes mert:

• Az EU pénzügyi válságra adott válasza, a szigorú fiskális politika jelentős ellenállást váltott ki az európai polgárok körében.
• Ezt bizonyítja az euroszkeptikus pártok előretörése, 30 százalék körüli eredményük az EP-választásokon.
• De míg ezek a pártok korábban nem tudtak alternatívát nyújtani, most példaként mutathatnak Oroszországra.
• Arra az Oroszországra, ami erőszakpolitikájával, a belső ellenzék elnyomásával, és külső ellenfelei elleni agressziójával rugalmasabbnak bizonyult az EU-nál.

És aminek eleve célja hegemóniája kiterjesztése Európára.

Soros szerint ugyanis rövidlátó dolog azt gondolni, hogy Putyin megelégedhet Ukrajna feldarabolásával és az orosz érdekszféra kiterjesztésével a szovjet utódállamokra. Ha nem lépnek fel ellene erővel, Oroszország miért állna meg ott?

Milyen választ lehet adni az orosz fenyegetésre?

Soros szerint részben ez is gazdasági kérdés. A szankciós rezsim ugyan hosszú távon árt Oroszországnak, de rövid távon az eleve nehézségekkel küzdő európai gazdaságot is sújtja. Az viszont fellendíthetné az EU gazdaságát, ha szavak helyett ténylegesen, tettekkel is támogatná Ukrajnát.

És nemcsak pénzzel, hanem fegyverekkel is.

Kezdjük a pénzzel.

Az ukrán gazdaság a csőd szélén táncol. A helyzeten még rontott is, hogy a nemzetközi közösség az október 26-i választás utánra halasztotta a további kötelezettségvállalásai teljesítését, amivel nyomás alá helyezte az ukrán valutát. Ugyanígy rossz elképzelésnek tartja Soros azt is, hogy az EU és az amerikaiak Ukrajna privát hitelezőit is rá akarják venni adósságuk leértékelésére, mert ezzel csak Ukrajna későbbi piaci finanszírozását lehetetlenítenék el. Mindez újabb lehetőséget adna Putyinnak, akinek ez esetben elég lenne kivárni Ukrajna gazdasági összeomlását.

Ezért két dolgot javasol:

• Azonnali, húszmillió húszmilliárd dolláros segélyt az ukrán államháztartás rendbetételére;
• illetve a meglévő adósságállomány átváltását hosszabb távú, de alacsonyabb hozamú kötvényekre, amiket részben az EU és az USA garantálna.

A másik feladat annak biztosítása, hogy Ukrajna képes legyen szembeszegülni az orosz agresszióval.

Soros szerint Porosenko lehetetlen küldetést hajtott végre sikerrel, amikor augusztus végére majdnem felszámolta a kelet-ukrajnai lázadást. Janukovics elüldözése után ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy az országot azok vezették, akik ellen az ország fegyveres erői addig küzdöttek. Ez a zavar érződött a Krím elvesztésekor és a kelet-ukrajnai lázadás kirobbanásakor is.

Mégis, augusztus végén a kelet-ukrajnai szakadárokat csak az orosz hadsereg nyílt beavatkozása mentette meg: az orosz haderő végül 72 óra alatt stabilizálta a lázadók helyzetét.

Soros szerint a NATO-nak, az EU-nak és az USA-nak is érdekében áll, hogy Oroszországot még Ukrajnában tartóztassák fel. Mind az EU, mind az Egyesült Államok ódzkodik a nyílt konfrontációtól Oroszországgal, de ha nem sikerül feltartóztatni az oroszokat Ukrajnában, ez elkerülhetetlen lesz.

Gondoljanak bele, hogy Putyin következő célpontjai azok a balti államok lehetnek, ahol

• egyrészt jelentős orosz kisebbség él;
• másrészt viszont mind tagjai az EU-nak és a NATO-nak is.

Soros szerint mindez gazdaságilag is megérné az EU-nak. A szankciókkal szemben Ukrajna felfegyverzése nemhogy nem lassítaná, de még fel is pörgethetné az európai gazdaságot.

(Címlapkép: AFP PHOTO/ ALEXANDER KHUDOTEPLY)