Az idei Nobel-békedíjat (igaz, megosztva), de egy olyan aktivista kapta, aki a lányok oktatásért küzd. Malala Juszufzai minden fórumon arról beszél, hogy a nemi sztereotípiák, a szegénység, és a gyermekházasságok miatt iskolából kimaradó lányok megváltoztathatnák a világot, ha engednék őket tanulni. Megszakítható lenne a háborúk, éhínségek és járványok ördögi köre, ha a fejlődő országokban élő nők legalább olyan arányban tanulhatnának és végezhetnének fizetett munkát, mint a férfiak.

A nyugati világban a nemek közötti egyenlőtlenséget vizsgálva az oktatásban szembetűnő, hogy az iskolák és a fiúk mennyire nem passzolnak össze. Nagyon úgy fest, hogy a lányok számára testhezállóbb az oktatási rendszer.

Már óvodás kortól a lányok vannak előnyben

Kezdjük az óvodába jutás feltételével, a szobatisztasággal. A fiúk többségénél ez később alakul ki. Miért? Miért ne? A legtöbb fiúgyerek később ül, áll, jár vagy beszél, mint a lánygyerekek. Problem? Nincs, ha a lányos szülők és nagyszülők homokozószéli bezzegelését leszámítjuk.

Az a helyzet, hogy a fiúk már óvodáskorban is rosszabbnak vannak beállítva. A gyerekek felé kiskorukban irányuló elvárások egy csomó olyan területre vonatkoznak, amiben a velük egyidős lányok rendszerint jobbak. A szociális készségek, a figyelemkoncentráció, a helyes és tiszta beszéd, a rajzkészség például egytől-egyig olyan területek, amelyben a fiúk többsége később érik a lányoknál, és melyekben az azonos korú gyerekek között a lányok rendszerint jobban teljesítenek. Ez egyenesen vezet bizonyos hátrányokhoz.

Később a fiúk természetesen behozzák ezt a hátrányt, így mindez nem is lenne gond, ha az iskolaérettségi teszteken és később az iskolában is figyelembe vennék a gyerekek egyedi fejlődéséből adódó különbségeket az értékelésnél, vagy a tantervek elkészítése során.

Nyilván az sem segít abban, hogy a fiúk megszeressék az iskolát, hogy az általános iskolai tanárok 96 százaléka nő, és mivel gyerekek jelentős részét elsősorban az anyukájuk neveli, ezért nagyon-nagyon hiányoznak a gyerekek életéből az apa-szerű férfiak, legyenek azok tanárok, vagy edzők: a férfi tekintélyek és példaképek.

Az iskolai elvárások nehezen összeegyeztethetők a fiúsnak tartott és a tőlük egyébként el is várt viselkedéssel.

A "vadóc" vagy nem kifejezetten lányosan viselkedő kislányokat is sokszor kifejezetten büntetik a fiúkéhoz hasonló mentalitás miatt.

Tisztelet a kivételnek, de élünk a gyanúperrel, hogy pedagógusok jó része jobban szereti a könnyen kezelhető, csendes, szorgalmas lányokat tanítani, akiknek szép tiszta a kezük és a füzetük, a dicséret a mindenük, mint a sokszor éretlenebb és a tanító néni szavára kevésbé adó kisfiúkat (és persze az ugyanilyen "zabolátlan" lányokat).

Ülj nyugodtan a fenekeden, embert rajzolj, ne kisautót, ne ordibálj, ne rohangálj a folyósón, ne verekedj, mert megbüntetlek - ismerős?

Miért megy sokkal rosszabbul a fiúknak a minden tanulás alapjának kikiáltott olvasás, mint a lányoknak a matek és a természettudományok?

Vajon nem megfelelő a módszer, vagy több türelem kellene? Nem tudni. Nem nagyon lepődnénk meg, ha kiderülne, hogy ahogy a lányok esetén feltételezik, hogy a nemük miatt gyengébbek matekból, úgy a fiúk teljesítményére sincs jó hatással, ha beskatulyázzuk őket a "genetikusan" rondán író/olvasó/rajzoló rekeszbe, majd nem teszünk semmit, hogy ez változzon.

Azon pedig nincs mit csodálkozni, hogy egy olvasási nehézségekkel küzdő fiúnak kínszenvedés a tanulás, és minél hamarabb ott akarja hagyni az állandó kudarcélmény miatt az iskolát.

A fiúkkal csak a baj van?

A magyar iskolások között több mint másfélszer annyi a sajátos nevelési igényű, és gyógypedagógiai, logopédiai ellátást igénylő fiú, mint lány.

Részben ez is a rendszer hibája: a szakértők között komoly viták zajlanak arról, hogy az egyre növekvő számú részképesség-zavarral, figyelemzavarral, hiperaktivitással és autizmussal diagnosztizált gyerek valóban "sajátos" nevelési igényű-e, vagy csak az oktatási rendszer nem képes megbirkózni az eltérő képességprofilú gyerekekkel, és a "túlságosan fiús" viselkedéssel és személyiséggel. A lányok között részben azért kevesebb a sajátos nevelési igényű, mert ügyesebben kompenzálják a hiányosságokat.

A fiús szülők több panaszkodó pedagógust hallgatnak az első néhány évben, de ha a gyerek nem hagyja el idő előtt az oktatási rendszert, jó eséllyel könnyebben boldogul majd, mint a lányok általában. Habár a kisfiúk többsége egészen sokáig valamivel rosszabb jegyeket visz haza - körülbelül hetedik-nyolcadik osztályig - ez egyáltalán nem akadályozza őket abban, hogy később "többre vigyék" a lányoknál. Senki sem attól lett sikeres, ha arra nevelik, hogy a tanárnak, szülőnek való megfelelés a legfontosabb a világon, és ha azt csinálod, amit mondanak, sose mondasz ellent, annak meglesz a jutalma.

Nagyon sarkítva azt is mondhatjuk, hogy az iskola nem igazán az életre nevel (ellentétben mondjuk a sporttal).

A suliban rendszerint elég, ha megtanulod a tananyagot, és a tanárnak megfelelő módon igazolod, hogy készültél. Ennyi. Nem kell kitűnni, hangoskodni, egyéni látásmóddal vagy megoldási javaslatokkal előállni, jó vezetőnek lenni. A csapatmunka is ritkaság. A munkaerőpiacon azonban épp ezek a képességek kellenek az érvényesüléshez.

Míg a lányokat arra neveljük, hogy az iskolában precízen teljesítsék az elvárásokat, a fiúkat sokkal inkább bátorítjuk arra, hogy merjenek kilógni a sorból, legyenek ötleteik, hobbijaik, egyéni céljaik, foglalkozzanak praktikus dolgokkal, merjenek kockázatot vállalni, versengjenek, hallassák a hangjukat és ne tartsák olyan fontosnak az intézményi elvárásokat.

A lányok lebeszélése a felsőoktatási reálszakokról és a tudományos pályáról létező és komoly probléma, ám az is szégyen, hogy arról sehol sem esik szó, hogy (a rendszerszintű hibák és lányokat sújtó hátrányok mellett is) mennyire a lányokra szabott az alap- és a középfokú oktatás, és bizonyos tekintetben a felsőoktatás is.

Iskolából kimaradó fiúk

Az oktatási rendszer komoly válságtünete, hogy nemcsak kevesebb a fiú a diplomások között, de az iskolából kimaradók, a végzettség nélkül az oktatást elhagyók többsége is fiú.

Magyarországon évente 100 lemorzsolódó fiúra 88 lány jut. Ezek a fiúk azok, akikből a tartósan munkanélküliek jelentős része kikerül majd. Képzettség és végzettség nélkül, 16 évesen nagyon kevés esélyük van a biztos megélhetésre, és a kutatások szerint a családi hátterük sem épp ideális.

De középfokú végzettséggel, szakmával, egy-két felsőoktatásban töltött évvel egy részük vállalkozó lesz, vagy alkalmazottként alacsonyabb végzettséggel is jobban keres, mint a diplomás közszolgaként dolgozó diplomás nők egy része, mert jó szakmát választott.

Egyszerűen testhezállóbbnak érzik az oktatási rendszert a nők? Meglehet.

Tény, hogy Magyarországon 27 százalékkal több nő szerez diplomát, mint férfi.

Igaz, a munkaerőpiacra lépve éppen az oktatási rendszerben beléjük nevelt viselkedés miatt rosszabbul keresnek, mint a szintén pályakezdő férfi kortársaik, és ez egész pályájukon keresztül így is marad.

Arra nevelték őket, hogy a rendszer igazságos, és elég, ha szorgalmas vagy és láthatatlanul teszed a dolgod, a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Legyen egy biztos állásod, ne kérj fizetésemelést, várd az előléptetést, fogadd el az első ajánlatot.

Diplomás szingli nők

Ahol igazán lecsapódik ez az egész egyenlőtlenségi probléma, az nem a munkaerőpiac, hanem párkapcsolatok. A legtöbb nő a saját végzettségétől függetlenül magánál képzettebb, és diplomás párt szeretne Ez meglehetősen igazságtalan a férfiakkal szemben. Holott nem is sok értelme van a pártalálási esélyek ilyesféle értelmetlen leszűkítésének. (Amerikában már két éve, hogy a friss házaspárok többségében a nőnek magasabb az iskolai végzettsége, mégis is jellemzően a férfi keres jobban a két fél közül.)

Bizony, ha közelebbről megnézzük, a rendszer meglehetősen egyenlőtlen és igazságtalan, ahogy most van. Hasznot senki sem húz belőle, rossz ez mindenkinek.

Van miért küzdeni tehát nemcsak a lányok, hanem minden egyes gyerek érdekében.

De akkor vajon miért nem látjuk a férfijogi aktivisták tömegeit a fiúk érdekében a jelenlegi oktatási rendszer ellen tiltakozni? Rejtély.