Vasárnapig még csak az utolérhetetlenül Moszkva-barát Bencsik András írogatott „Majdan tér típusú véres forgatókönyvekről”, de azóta tovagyűrűzütt az őrület. G. Fodor Gábor hétfő délelőtti, kétszavas mikroposztjából már érződött, hogy hamarosan ez lesz a hatalom új valósága:

a Nyugat titkos összeesküvéseket sző legitim kormányok megbuktatására.

Gondoltam, hogy ennek a gondolatmenetnek még lehetnek buktatói, például teljes mértékben ignorálni kell a tényeket, hogy

• Ukrajnában 2013* októberében azért kezdődtek tüntetések, mert Janukovics az orosz zsarolásnak engedve az utolsó pillanatban nem írta alá a társulási szerződést az EU-val;
• a tüntetések a hatalom erőszakos fellépése után fajultak el;
• Janukovicsot pedig azután menekült el, hogy – nyugati közvetítéssel – megállapodott ellenzékével az előrehozott választásokról.

Never go full retard

Azt viszont nem láttam előre, hogy a gondolatmenet végeredményeként G. Fodor közvetve

• a kleptokrata Viktor Janukovicshoz;
• a tüntetők közé lövető Hoszni Mubarakhoz;
• és a saját népe ellen vegyi fegyvereket bevető, tömeggyilkos Szaddám Huszeinhez

fogja hasonlítani miniszterelnökét, Orbán Viktort. Azt írja, hogy az amerikai szándék

„egyértelműnek tűnik, ezt hívjuk úgy, hogy »egy szuverén ország belügyeibe való beleavatkozás«.”

Aztán azt, hogy

„Ha mindez működött Irakban, Egyiptomban, Kijevben, miért ne működhetne Budapesten is?”

Végül azt, hogy

„Nézzük meg, hogy rend, szabadság, jólét és persze liberális demokrácia honol-e Irakban, Egyiptomban, Kijevben stb.?”

Mindezt persze elintézhetnénk egy legyintéssel is. Én sem gondolom, hogy a kortárs kontextus nélküli G. Fodor politikai gondolkodása szabná meg a kormány mozgását. A kormány kedvenc stratégiaalkotó műhelyének, a Századvégnek a stratégiai igazgatójaként nem nagyszabású ideológiák kidolgozása a dolga, hanem Orbán kósza gondolatainak feldíszítése, kontextusba helyezése.

Egy alternatív valóság megteremtése.

Amire egyébként G. Fodor már csak azért is különösen alkalmas, mert velejéig posztmodern gondolkodó. Ebben hasonlítunk is. Én is azt gondolom, hogy a valóság társadalmi konstrukció. Az, amit együtt valóságnak fogadunk el, közmegegyezés tárgya. Azzal sem tudok vitatkozni vele, hogy a hatalomnak sokkal erősebb eszközei vannak a valóságteremtésre. Talán ezért is visszatérő motívuma Bencsik és G. Fodor írásának is a félelem attól, amit az utóbbi így fogalmaz meg:

„minden kommunikációs megnyilvánulás az elbizonytalanítást szolgálja, az egység megtörését.”

Csak azt nem értem, hogy a hatalom erre válaszul miért egy olyan valóságot épít, amiben Orbán Viktor Janukovics, Mubarak és Szaddám Huszein társaságába kerül.

*PONTOSÍTÁS: Az eredeti változatban 2012-t írtam, ami hülyeség.