Hurrá, mostantól Magyarországról, forintban (!) is lehet filmet venni és kölcsönözni a Google online médiaboltjából, a Google Playből. De aki arra számított, hogy az amerikai áraknál olcsóbban szerzi majd meg a filmeket, ne örüljön: megesik, hogy

ugyanaz a film itthon jóval drágább, mint az USA-ban.

És persze van olyan is, ami itt olcsóbb. Ugyanabban a boltban.

A Google ugyanis ahelyett, hogy egyszerűen átváltotta volna forintra a dollárban megadott árakat, a magyarításkor inkább bevetett egy titkos algoritmust, aminek nyilván része a nemzetközi forgalmazási jogok és díjak szövevénye, és aminek az az eredménye, hogy a filmek itteni árai sokszor köszönő viszonyban sincsenek az amerikaiakkal. Találomra ráböktem négy sikerfilmre, direkt nem újakra, hogy a premierfaktort ne kelljen számításba venni, de nem is k-kategóriás karatefilmekre, amik ingyen is drágák lennének; aztán megnéztem, mennyibe kerül ugyanannak a filmnek az alacsony felbontású, dvd-s változata, illetve a blu-ray (hd) verzió dollárban az amerikai Google Playen, és mennyi forintban a frissen élesített hazain.

Aztán kikerestem ugyanezeket a filmeket egy szintén találomra kiválasztott magyar dvd-üzletben, az angol Ebayen és a Vaterán. Nem tudományos igényű a kutatás, az utóbbiak árai csak tájékoztató jellegűek. Az árverési oldalakon a villámárakat néztem, de persze azok között is nagy lehet a szórás, és a neten rendelt dvd-kre rájön még a postaköltség, amivel nagyvonalúan nem számoltam.

Szóval ennyibe kerül ugyanaz a film, attól függően, hogy melyik boltban vesszük:

 

Ami egyből feltűnik: az Avatar dvd-s változata például a magyar Google Playen 500 forinttal drágább, mint az amerikain (igaz, a HD-változat 150-nel olcsóbb); a Fekete hattyú (Black Swan) a magyar oldalon dvd- és hd-változatban is több mint 1000 forinttal drágább, mintha az USA-ból venné meg az ember. A Coen fivérek True Gritje viszont itthon pár százassal olcsóbb. Aki nem bánja, hogy múlt századi, fizikai adathordozókkal kell bohóckodnia, könnyen találhat jobb dealt a Google Play árainál, és aki sokat költ filmekre, sokat spórolhat azzal, ha amerikainak tetteti magát, ha éppen ott olcsóbb a film, amire vágyik.

A Google Playen nemcsak venni, hanem kölcsönözni is lehet filmeket, ami azt jelenti, hogy a fizetéstől számított egy hónapon belül el kell kezdeni megnézni őket, aztán két napig lehet velük szórakozni, mielőtt eltűnnek. Jó hír, hogy ebben a konstrukcióban Magyarországról olcsóbban lehet filmet nézni, mint az USA-ból: a díjszabás a kiveszőfélben lévő hazai videotékák áraira emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy a Google Playbe nem kell visszavinni a filmeket, és nincs késedelmi díj sem. Ebbe a táblázatba szívesen bevettem volna a UPC videotárát, de sajnos nem tudtam, mert éppen nincs nálam a tévém,  a UPC pedig valamilyen titokzatos okból nem teszi ki a netre filmek kölcsönzési díját.

 

A néha egy mozijegy árát elérő különbségektől eltekintve  a Google Play árai hollywoodi szemszögből korrektnek tűnnek, innen, Budapestről viszont rémes túlzásnak. A komoly konkurencia megjelenése valamelyest leverheti az árakat, főleg hogy a Netflix állítólag hamarosan megjelenik nálunk is. Csakhogy amikor megjelenik, a magyarországi filmfogyasztási szokások ismeretében nem a Google Play lesz a legnagyobb versenytársa, hanem a torrent, aminek árképzési politikájával nehéz bárkinek versenyre kelnie.