Komolyan beleszólnak Amerikából a horvát - magyar vitába

2014 november 17., hétfő 16:19

Amos Hochstein, az USA külügyminisztériumának energiaügyi megbízottja hétfőn azt mondta, hogy nagyon sokat tárgyalt már a magyar és a horvát kormánnyal, illetve a Mol és az INA vezetőivel a két cég vitájáról.

November elején a Reuters számolt be róla, hogy amerikai diplomaták aggódnak a vita miatt, majd kiderült, hogy már hónapok óta bejelentkeztek az amerikaiak közvetíteni.

Hochstein most európai újságíróknak tartott tájékoztatóján elmondta, hogy személyesen is többször volt már ebben az ügyben Zágrábban és Budapesten is. Az amerikaiak minden bizonnyal azért aggódnak, mert felmerült, hogy a Mol esetleg eladná 49 százalékos részesedését egy orosz energetikai cégnek, és ezt szeretnék megakadályozni.

Hochstein most is figyelmeztetett, hogy egy ilyen üzlet esetén hosszú távra kell tervezni, ezért nagyon nem mindegy, hogy kik a tulajdonosok, és a biztonsági kockázatokat is figyelembe kell venni. Ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy nem akarják, hogy a Mol eladja a részét az oroszoknak.

Ehelyett szerinte arra kellene koncentrálni, hogy megoldódjon a cég hatékony vezetése. Vagyis azt a vitát kellene Washington szerint megoldani, ami miatt a Mol és az INA (illetve a két kormány) összeveszett: a Mol 49 százalékos tulajdorészével megszerezte a menedzsmentjogokat is, vagyis egyedül is képesek irányítani a céget, a társtulajdonos horvát állam akarata ellenében is. Egy horvát bírósági ítélet szerint ezt a Mol azzal érte el, hogy megvesztegették az előző horvát kormányt. Egy volt miniszterelnök emiatt már börtönben ül, és gyanúsított lett a perben Hernádi Zsolt, a Mol vezetője is. Ez a vita fajult odáig, hogy a Mol akár el is adná már az INA-t, és állítólag az oroszok a kiszemelt vevők, bár ezt hivatalosan még soha nem erősítették meg. Az amerikai aggodalom viszont elég erős közvetett bizonyíték erre.

Hochstein azt mondta, hogy javaslatokat tett az ügyben a magyar és a horvát fél részére is, szerinte ezt a menedzsmentjogok körüli problémát kellene megoldani, és akkor mindenki jól járhatna. Nem tűnik ez egyszerű menetnek, mert a Mol szerint ha a horvát állam a munkahelyek védelmére hivatkozva nem engedi gazdaságosabbá tenni az INA-t, akkor nekik nem éri meg ebben az üzletben benne lenniük. Viszont a Mol-ban a magyar állam is résztulajdonos, és jól látszik, hogy mostanra nemzetközi politikai ügy lett ebből a vitából, ami túlmutat azon, hogy ki adná a legtöbb pénzt az INA feléért. Hochstein arra is utalt, hogy még nincs megegyezés, és több további találkozóra készül a két országban.

Ez közgazdaságilag nem magyarázható

Hochstein kitért a Déli Áramlatra is, aminek megépítését az amerikaiak egyértelműen ellenzik, míg a magyar kormány kifejezetten ambicionálja. Ezeket az érveket az amerikai politikus valószínűleg elmondta Szijjártó Péternek is, hiszen októberben ő is fogadta a magyar külügyminisztert Washingtonban. Másnap Rogán Antal törvénytervezetet nyújtott be a Déli Áramlat megépítésének megkönnyítésére, amit azóta a magyar parlament már el is fogadott.

Hochstein szerint azzal, hogy ugyanabból a gázmezőből, ugyanaz az eladó, ugyanannak a vevőnek szállít gázt, az nem erősíti az energiabiztonságot, és közgazdaságilag értelmetlen. A Déli Áramlat megépítésének szándéka az amerikai álláspont szerint politikai döntés, arról szól, hogy az oroszok kikerülhessék az új vezetékkel Ukrajnát.

Az építkezést támogató európai kormányok (Ausztria, Magyarország, Szerbia és Bulgária kötött szerződést a Gazprommal az építkezésről) viszont az energiabiztonságukra hivatkoznak: ha nincs vezeték, nem lesz gáz. Hochstein szerint ez azért nem igaz, mert generációkra orosz függésbe kerülnek ezek az országok, a biztonságot ez nem garantálja, hanem veszélyzeteti.

Az érintetteknek inkább azt javasolta, hogy kössék össze Európát visszafordítható vezetékekkel és építsenek LNG terminálokat. Utóbbival cseppfolyósított, vagyis tengeren is szállítható gázt lehet fogadni, amit például amerikai cégek is szívesen eladnának Európában. Az új európai hálózati rendszer szerinte lehetőséget adna közel-keleti és észak-afrikai gáz fogadására is, és a legfontosabb szerinte az egyoldalú orosz függés diverzifikálása.