Balázs évek óta próbálja magát eltüntetni az internetről. Nem csinált semmi rosszat, még csak túl felháborítót sem. Írogatott ide-oda, volt saját szájtja, blogja, és más oldalakon is kommentelgetett, hülyéskedett, sőt néha hülyét csinált magából. De ez régen volt. Azóta felnőtt, és cikinek tartja, amit tíz éve művelt.

Gyerekként nem mindig tudja az ember, hogy amit tesz, később 10-15 év múlva milyen következményei lehetnek, főleg akkor, ha nulla információval látja el a családja

- mondja Balázs (nem ez az igazi neve), aki mostanra felnőtt, és hosszú ideje emberfeletti erőfeszítéseket tesz azért, hogy kitöröljön minden nyomot, amit a neten hagyott maga után.

Ami Balázzsal történt, bárkivel megtörténhet: iskolás korában írogat mindenfélét, kitesz képeket, videókat, és élvezi a népszerűséget. Ha van egy kis esze, nem a saját nevét használja, hanem nickeket. Balázs is álnéven tevékenykedett, de hamar kiderült a valódi neve, főleg, hogy ő sem titkolta túlságosan. Aztán a népszerűség szép lassan kínossá vált.

Rengeteg stressz ért emiatt, fontolgattam az iskolaváltást is, de sikerült kibírnom. Erőszak, fenyegetés nem volt, csak nevetség tárgya voltam folyamatosan, amit még az órákon oktatás alatt is el kellett viselnem, a tanárok persze semmit nem tudtak tenni az érdekemben. Egyetlen lehetőségem volt, törölni, töröltetni mindent, amit csak lehetett

- mondja Balázs, aki egy vidéki városban él, és egy éve munkanélküli. Bár nem biztos benne, gyanítja, hogy azért nem kap munkát, mert ha a leendő munkáltatója rákeres a nevére, a Google-ben azonnal előjönnek a gyerekkori hülyeségei.

A munkáltató első lépései között megnézi az ember Facebook profilját, rákeres a Google-ban a jelentkezőre, ha talál pár "szép" dolgot, akár egy vicces hülyeséget, már bőven elég indok arra, hogy mást keressen felvételre

- mondja Balázs, és ebben valószínűleg igaza van. Így hát évekkel ezelőtt nekiállt, és amilyen buzgalommal gyártotta annak idején a tartalmat, most ugyanolyan szorgalmasan igyekszik eltüntetni magát az internetről. Amit saját maga írt, azt törölte, ami más szájtokon volt fent róla, azt megpróbálta szép szóval leszedetni.

Általában adminokat kerestem meg, hogy szedjék le az tartalmakat, majd utána webmester kérelmekkel töröltettem a tárolt változatot is , vagy esetleg ha elavult oldalt (pl: 404-est) találtam, de a tárolt verzió még jelen volt, ott is kértem az eltávolítást.

Majdnem sikerült. De ha most Balázs a saját nevére keres a Google-ben, az első találatok között ott egy link az összes eltávolítási kérelmére, illetve az összes oldalra, amit az elmúlt években megpróbált eltávoltíttatni a netről.

Hogyan történhetett?

Az internet nem felejt

Az internet az információ hatékony terjesztésére optimalizált hálózat, és folyton bebizonyosodik, hogy minél inkább próbál valaki eltüntetni róla valamit, az annál inkább elterjed. Ezt hívják Streisand-effektusnak: az információ eltűnése ellen a hálózaton olyan önkorrekciós mechanizmusok indulnak el, amelyek szinte garantálják, hogy a kitörölni kívánt információ nemhogy ne tűnjön el, hanem még inkább elterjedjen.

Ez a cenzúrát gátló, azzal szemben beinduló mechanizmus még akkor is működik, ha nincs egyetlen személy vagy szervezet sem, ami azon ügyködne, hogy az információ soha ne tűnjön el a netről.

Hát még akkor, ha van.

A Chilling Effects nevű projektet 2001-ben alapította Wendy Seltzer jogász és netes aktivista, pont abból a célból, hogy egy helyre gyűjtsenek minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy cenzúrázza a neten megjelenő tartalmakat (és ezzel úgymond “fagyasztó hatást” gyakoroljon a szólásszabadságra - innen a projekt neve). A kezdeményezéshez több neves egyetem, így a Harvard és a Stanford jogi kara is csatlakozott, most egyéb szervezetek mellett a Berkeley és a USF vesz részt benne.

A Chilling Effects folyamatosan közzéteszi, ki mikor milyen tartalmat milyen indokkal próbált eltávolíttatni az internetről. A kezdeményezéshez csatlakozott a Google is, ahová irtózatos mennyiségű eltávolítási kérelem érkezik különböző indokokkal: sokan szerzői jogokra vagy rágalmazásra hivatkozva szeretnék eltávolíttatni magukat a Blogger.comról vagy a Youtube-ról, míg másoknak egyszerűen csak elege van abból, hogy a nevükre keresve mindig ugyanaz a kínos link bukkan fel.

A Google sokszor eltávolítja ugyan a kifogásolt oldalakat, de magát a kifogást továbbítja a Chilling Effectsnek, és mivel a Google keresője indexeli a Chilling Effectset, bezárul az ördögi kör: akik el szeretnének tűnni az internetről, egy idő után könnyen azon vehetik észre magukat, hogy ott vannak a keresőben az első helyen.

Így járt Balázs is, akinek évek óta tartó keresztes hadjáratával sikerült elérnie, hogy a legtöbb kínos bejegyzés eltűnjön róla. Viszont ha most valaki a nevére keres a Google-ben, az első találatok között bukkan fel a neve. A link a Chilling Effectsre mutat, ahol szépen felsorolják, milyen oldalakat próbált eltüntetni az évek során.

Az Európai Unió idén májusban hozott egy törvényt, miszerint az unió állampolgárait megilleti a felejtés joga, vagyis aki kéri, azt a Google köteles eltávolítani a találatok közül. A Chilling Effects tevékenysége ugyanakkor, ahogy Kaliforniában mondják, beats the purpose:

úgy tüntetnek el, hogy azt kívánod, bárcsak sose akartál volna eltűnni.

A Google-től igyekszünk megtudni, hogy a cég az új törvény alapján beérkezett kéréseket automatikusan továbbítja-e a Chilling Effectsnek, de eddig nem érkezett válasz.