Az 5 legnagyobb bénázás a jövő évi költségvetés tervezésében (eddig)

Mi rombolja a leginkább Magyarország növekedési kilátásait, már a tragikus demográfiai helyzeten, a romokban lévő bankrendszeren és a mindent átszövő korrupción túl?

Természetesen a kiszámíthatóság teljes hiánya a gazdasági viszonyokban:

a gyorsan változó adók és tetszőlegesen átalakított szabályozások, ami miatt minden vállalat inkább ötször is meggondolja, hogy beruházzon-e. Ehhez hozzátartozik a költségivetési tervezés rossz minősége is. A folyamatot végigkövetve pontosan látszik, hogy hasból dobált számok, végig nem gondolt, ötletszerű terhek és könnyítések állnak sokszor a kormány legfontosabb döntése, a költségvetés mögött.

Az idei költségvetési tervezésnek még nincs vége. Az adótörvényeket már elfogadták, de elkövettek benne pár olyan hibát, amit rögtön korrigálni kell, szóval a költségvetés mellett rögtön beadtak ma egy pótköltségvetést is. Ez már elég nehezen következő, szóval lássuk inkább, mik voltak a legnagyobb bénázások.

1. Az internetadó

Ezt nem kell nagyon magyarázni, de nem csak politikai szempontból volt őrületes hiba a netadó, és nem is csak közgazdasági-versenyképességi-civilizációs szempontból lenne hátrányos a bevezetése. A legijesztőbb talán az volt benne, hogy az NGM beleírta az adótörvényekbe a gigánként 150 forintos adót, és közölte, hogy 25 milliárd forintos bevételt várnak belőle.

Másnap – tehát a törvény benyújtása után – aztán kikérték az adatokat a hatóságtól, és meggyőződhettek arról, hogy igaz, amit a sajtó addigra már megírt, tehát hogy közel tízszereset tévedtek, jó 220 milliárd forintos éves terhet jelentett volna a netszolgáltatóknak az adó, ami közel a másfélszerese az ágazat éves bevételének. Ha a többi törvényt is ehhez hasonló alapossággal és előkészítettségi szinten alkotják meg, sok okunk lesz még nevetni és sírni.

2. A jövedéki biztosíték

Először úgy döntöttek, hogy lesz, tehát az összes alkohol nagykereskedőnek letétbe kell raknia az államhoz 150 milliót, ha működni akar. Aztán gyorsan kiderült, hogy ez így nagyjából száz kisebb céget kinyírna, és csak az öt nagy maradna a piacon, szóval úgy döntöttek inkább, hogy mégse lesz, helyett sávos rendszerben kell majd fizetni a letétet. Aztán külön szavazást kértek erről a módosítóról, és leszavazták. Most pedig belerakták a pótköltségvetésbe újra.

Ki tudja, hány radikális fordulat lesz még ebben az ügyben, miközben családi vállalkozások tucatjai követik a dolgot rettegve?

3. "Írjuk hozzá áfából!"

Módosítgatták a költségvetést rendesen, mint kiderült, az utolsó pillanatban is (ezt persze csak körmönfont módon, közérdekű adatigényléssel lehetett kideríteni, mivel a kormány magától nem adta volna ki azt a tervezetet, amit a költségvetés közzététele előtt elküldött a névleg létező költségvetési tanácsnak véleményezésre). Az utolsó pillanatban felmerült némi többlet forrás igény. Miből fedezték ezt papíron? Abból, hogy hozzáírtak az áfabevételhez még annyi milliárdot, amennyit kellett.

Lesznek még költségvetési módosítók, mielőtt elfogadnák a törvényt, szóval érdemes lesz majd figyelni, hogy ha esetleg valakinek eszébe jutna megint még költeni egy Wass Albert szoborparkra vagy Trianon-múzeumra, akkor ezt tovább fiktív áfabevételekből finaszírozzák-e majd.

4. A Nébih/Tesco-adó

Van egy állami szerv, a nemzeti élelmiszerlánc-biztonsági hatóság. Ők nagyon fontos feladatot végeznek, ellenőrzik, hogy nem mérgeznek-e meg minket a boltban vásárolt élelmiszerekkel. Eddig elég jól elműködgettek évi 8-9 milliárd forintból. A jövő évi költségvetés ezt 13 milliárdra emelte. Ezt finanszírozandó, a hipermarketeknél meghatvanszorozták, de a kisebb szereplőknél is növelték a Nébih-adót.

Olyan jól sikerült az adóemelés, hogy most úgy tűnik, 40 milliárd forint bevétele lesz a Nébih-nek. Ami arra utal, hogy a kormány nem is nagyon leplezi, hogy nem a Nébih forrásainak növelése az igazi cél, hanem a piac átalakítása, néhány szereplő érdekei mentén. Pláne, ha hozzávesszük a többi, ebbe az irányba mutató dolgot (vasárnapi zárva tartás, nyereségességi előírás, budapesti nagyobb szupermarketek betiltása).

5. A maradó különadók, a megnövelt reklámadó, az újabb dohányipari különadó, a befektetési alap-adó, a töményszesz-adóemelés és a művirágadó, egyben a reformok teljes hiánya

A kormány szerint pörög a gazdaság, és nem lenne rossz csökkenteni az állami kiadásokat, meg a bürokráciát. A költségvetésben viszont ebből semmi nem látszik. Érezhetően nincsenek kitalált tervek a hagyományos nagy állami pénznyelők (közösségi közlekedés, egészségügy, nyugdíjrendszer) átalakítására, sőt, önmagára (működésre) és fölösleges projektjeire tavalyhoz képest is többet költ az állam.

Kiadáscsökkentés helyett az az irány, hogy teljesen random módon emelnek adókat találomra kiválasztott szektorokban. Ezek aztán torzítják az iparágak működését, drágábbá teszik a mindennapi életet, és még jobban elveszik a cégek kedvét attól, hogy csináljanak valamit ebben az országban.