Egy ananász ízű dobozos üdítő. 48 gramm cukor. Semmi ananász.

És ez, az ananászos ízesítésű ital csak az egyik terméke a Coca-Cola trash-szegmensének, a Fantának.

A Fantát 1941-ben indította el a Coca-Cola német leányvállalata. Azért volt erre szükség, mert a II. világháború 1939-es kitörésével megszűnt minden kapcsolat az amerikai anyavállalat és a német cég között, így nem érkezett többé a kóla előállításához szükséges szirup a Harmadik Birodalomba. A németek azonban nagyon szerették az üdítőt, ezért valamit ki kellett találni. Az új üdítő megalkotását az is nehezítette, hogy a háborús gazdálkodás miatt több alapanyag beszerzése is lehetetlenné vált. Így jött létre az élelmiszeripari maradékokból, savóból és törkölyből előállított Fanta. Az üdítő a német Fantasie (képzelet) szóról kapta a nevét.

A városi legendákkal ellentétben tehát nem azért volt szükség a Fantára, mert a náciknak gondjuk volt az amerikai eredetű és fekete színű kólával, sokkal prózaibb okok miatt kellett új üdítőt kitalálni. Egy másik téves közhiedelem, hogy az első Fanta narancsos volt. Az emberek többnyire azért gondolják ezt, mert a Fanta alapíze jelenleg minden országban a narancs, de ez csak az ötvenes évektől van így, 1941-ben a Fanta színben és ízben is a mai gyömbéres üdítőkre hasonlított.

A németek pedig rendesen rámartak, a háború utolsó éveiben már ételeket is ízesítettek Fantával, hiszen cukrot és más fűszereket lehetetlen volt beszerezni.

A háború után, mikor a Coca-Cola visszaszerezte az irányítást a német gyár fölött, leállították a Fanta gyártását, de aztán az ötvenes években a Pepsi ízesített italai és az akkor még spanyol tulajdonú Mirinda megjelenésével a Coca-Colának is meg kellett jelentetnie valamilyen gyümölcsös üdítőt, így felélesztették a Fanta-brandet. Ezek már a ma is ismert, gyümölcsös ízesítésű üdítők voltak.

Mára világszerte több mint 90 különböző ízesítésben lehet Fantát kapni.

Ezekből próbáltunk ki 10-et a szerkesztőségben.

A Fanta nagy sikere számunkra több okból is megmagyarázhatatlan. Egyrészt nem látjuk az üdítő fogyasztóit. Közülünk a szerkesztőségben senki nem iszik rendszeresen Fantát, és az ismerőseink között sincs ilyen ember.

Igaz, Tbg a saját bevallása szerint egy időben nagyfogyasztó volt Fanta Exotic-ból és Vadmálnából, Romániában meg a Pink Grapefruitot tolta, de később fokozatosan rászokott a kólára meg a San Pellegrino üdítőkre, amik szintén nagyon édesek, de azért nincs bennük annyi cukor mint az ananászos Fantában.

Király András is rámegy néha a Fantára, de nem iszik rendszeresen. Azt mondja, ő akkor tudná igazán szeretni ezt az üdítőt,

„ha őszintébb ital lenne. Például úgy, mint Csehországban, ahol nem próbál a halványsárga szinével természetesnek, vagy legalábbis természetes anyagokat tartalmazónak tűnni, hanem neon-narancssárgán világítva, büszkén hirdeti azt, ami: a kőolajipar ízletes mellékterméke!”

A másik ok, amiért nem értjük a Fanta ilyen nagy sikerét, pont ez: a Fanták többsége iszonyatosan egészségtelen. Az ananászosban, a kékszőlősben és az epresben annyi cukor van, hogy a kóla is csak szerencsétlen kezdő hozzájuk képest.